A NAGYVÁRADI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNELMI SEMATIZMUSA

 

SCHEMATISMUS HISTORICUS DIOECESIS MAGNOVARADINENSIS LATINORUM

2003

Nagyvárad

 

Összeállította:

Mons. Fodor József

általános helynök

 

Számítógépes szerkesztés:

Gábor Elemér

 

 

 

Adatok lezárva: 2003. február 2-án,

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén.

 

ELŐSZÓ

 

1995. április 16-án jelent meg előző sematizmusunk, mely nagy hiányt pótolt, hiszen 64 évvel azelőtt – 1931-ben – jelent meg az előbbi. A rohanás századában éltünk, s ez folytatódik a harmadik évezredben is. Már évekkel ezelőtt is sokan érdeklődtek újabb sematizmusunk után, azonban a felgyorsult élet és társadalmi változások időszakában mertük remélni, hogy – a társadalmi élet más vonatkozású területei mellett (privatizáció stb.) – rövid időn belül a múlt, XX. század történelmi, de főként egyházmegyénket sújtó gazdasági igazságtalanságai felszámolása és jóvátétele is felgyorsul, és így elrabolt és bitorolt egyházi javaink visszavételével és felekezeti oktatásrendszerünk vissza-állításáról is beszámolhatunk új kiadásunkban. Erdőből, földből visszakaptunk valamennyit, épületből vajmi keveset. Még mindig a múlt szelleme kísért, kevés a politikai jóakarat. Püspöki palotánkat is még az állam bitorolja.

Mégis szükségessé vált a sematizmus újabb kiadása. Részben, mert sokan kérik mind külföldről, mind idehaza, másrészt, mert a nyolc év alatt elég sok változás történt mind az egyházmegye strukturális beosztása, mind a papság feladatkörének kijelölése terén.

Ezért örömmel bocsátom útjára ezen újabb sematizmust püspöki szolgálatom 13. évének végén. Hatalmas munka volt összeállítása, mert nem csak névtárat óhajtottunk kézbe adni, hanem mind püspökségünkkel, mind plébániáinkkal kapcsolatos történelmi anyagot is. Ezért nevezzük történelmi sematizmusnak, nem névtárnak. Ezen hatalmas munka teljes egészét Mons. FODOR JÓZSEF általános helynök, pápai prelátus, apátkanonok, székes-egyházi plébános úr állította össze és írta. Nagy segítséget adott Ft. GÁBOR ELEMÉR székesegyházi káplán úr, ki a számítógépbe táplálás és tördelés fáradságos munkáját végezte. Elismerésünk mellett Isten fizesse gazdagon lelkiekkel s földiekkel munkájukat!

Megragadom az alkalmat arra is, hogy megköszönjem Papjainknak, Híveinknek, Testvéregyházaink Vezetőinek s Híveiknek, világi és politikai Vezetőinknek, amit tettek egyházmegyénkért! Már akik tettek!

Mit tegyünk? – A történelem mindig problémává lesz, valahányszor szekere fordul vagy gyors lejtőre kerül. Azzá lett a mi nemzedékünk is, mely ráeszmél, hogy szeme láttára történelem formálódik. Érzi is, hogy ebbe a folyamatba neki is kellene legalább segédmunkásnak jelentkezni. A honnan-, hová-, miért-, hogyan történelmi kérdései életkérdésekké lettek. Nem lehet kitérni a felelet elől, mikor látjuk a tehetetlenségeket, megfeneklettségeket, vergődéseket.

Mit tegyünk? Az örök igazságokat az elveknek és tényeknek szintézisében a mi időnkben kell kibonta-koztassuk, mely teljes harmóniában egybefog eget és földet, Istent és embert. S akkor eljöhet a sokszor óhajtott aranykor. De ezért imádkoznunk és dolgoznunk kell! Ezért imádkozom és dolgozom magam is, Isten áldását kérve mindannyiunkra.

 

 

Nagyvárad, 2003. február 2.

– Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén,

 

 

† TEMPFLI JÓZSEF

megyéspüspök

 

A NAGYVÁRADI RÓMAI KATOLIKUS PÜSPÖKSÉG TÖRTÉNETE

 

A kommunista diktatúra első éveiben vértatú halált halt b.e. BOGDÁNFFY SZILÁRD nagyváradi teológiai tanár, felszentelt püspök társszerkesztésében megjelent Nagyvárad c. kiadvány így ír: „Nagyváradot Szent László alapította. A nagy király ifjúságának éveit a szomszédos bihari földvárban – Biharváradon – élte és vadászgatása közben fedezte fel azt a Körös ingoványaitól körülvett, hadászatilag kitűnő fekvésű szigetét, ahol király korában Várad várát fölépítette. Szent Lászlónak élete végéig egyik legkedvesebb tartózkodási helye Várad maradt. A Szent István által alapított bihari püspökséget is ide helyezte át, itt monostort és társas káptalant alapított, majd székesegyházat épített. Innen indult diadalmas csatáiba a váradi és bihari zászlóaljak élén és később – kívánsága szerint – itt is temették el az általa épített székesegyházban”.

A váradi Káptalan Chartulariuma ugyanezt mondja amikor így ír: A mi váradi egyházunk alapítója Szent László, néhai magyar király; alapítá pedig és szentelé azt a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére, egy prépostot ezenkívül 24 kanonokot helyezvén abba; később püspöki egyházzá emelé és sokféle birtokok, jogok és kiváltságosokkal gazdagítá. Feljegyzi a Chartularium a szent király halála és szentté avatása napjait is, mint a kegyes alapító emlékének szentelt ünnepeket.

Alig száz évvel az alapítás után már itt találjuk a Fehérkörös partjaitól fel a Hortobágyig s a Tiszától a kalotaszegi havasokig mindenütt a bencéseket, premontreie-ket, ágostonos-rendűeket, johannita szerzeteseket. Vonzó is volt a váradi püspökség mert két olyan hellyel büsz-kélkedhetett mint a Berettyó-menti Szentjobb, ahol Szent István király áldott jobbját őrizték és a másik a váradi székesegyház a benne lévő Szent László király sírjával. Mindkét hely nemzetünk búcsújáró helye is volt. Kivált amikor híre ment, hogy Szent László teste csodálatos módon vitetett Váradra, hogy sírjánál: „nagy sok vakok, sánták, csonkák vigasztaltatának meg a szent királynak érdemei miá”. Ide jártak messze földről is Szent László sírjához, igazság szolgáltatásra ún. „Isten-ítéletre”, hogy maga Isten a szent közbenjárására szolgáltasson igazságot. És jött a nép gyalog, mezítláb az ország legtávolabbi részéről is, köztük királyok, királynék, főurak. Szívesen temetkeztek sírja közelébe. Ezért zengi egy ősrégi Szent László ének:

„Te telepedél Bihar-Váradon,

A városnak lől édes oltalma

Templomot rakatál Szűz Máriának,

Kiben most nyugoszol tisztességgel.

Környül fekszenek téged császárok,

Püspökök, királyok és jobbágy-urak.”

Az idelátogató királyok, előkelőségek birtokok adományozásával gazdagították a székesegyházat. Az elhunytak sírja fölé szebbnél-szebb oltárokat emeltek. Így érthető az, amit a Gyulafehervári Batthyány könyvtár száz évvel ezelőtt még meglévő Kézirat-gyűjteménye I. kötet 364 lapja ír: „Opulentissima civitas Varadiensís, quae appellabatur felix, cui in tota Pannonia vix par erat.” (Dicsőséges és szerencsés Várad, mely egész Pannóniában párját ritkítja).

Mikor fogott hozzá Szent László a váradi püspökség illetőleg prépostság alapításába, arról határozottan a váradi Káptalan legrégibb statutuma nem értesít. Egy biztos, hogy először prépostságot alapított és csak azután püspökséget.

Az azonban biztos, hogy a Szent László által épített monostor a mai vár helyén állott. Ezt igazolják azok az ásatások is amelyeket 1881–1883 között folytattak a várban. Itt találták meg azokat a püspöki sírköveket, amelyek a mai székesegyház oldalbejáratánál láthatók. Nagy segítséget nyújtott a kiváló archeológus Rómer Flóris váradi nagyprépost-kanonok, aki 1874-ig pannonhalmi bencés szerzetes volt.

Jelentős év népünk történelmében az 1083-ik. Ugyanis ekkor, augusztus 15-én hirdeti ki VII. Gergely pápa, Szent László kérésére Szent István, Szent Imre és Szent Gellért szentté avatását. Az egész ország örömünnepet ült. Legjobban Szent László örült, mert érezte, hogy a három magyar szent példaképe a magyar nemzet vezércsillaga a mennyországban, népének szószólója és pártfogója lesz. Bihar megyében, a mai Szentjobbon ekkor építtet kolostort és alapít apátságot, hogy ott Szent István csodálatosan megmaradt jobbját őrizzék.

László rettenthetetlen bátorságának, kormányzói bölcsességének s mély vallássosságának híre túlszárnyalt a haza határain s még a külföldiek is tisztelettel emlegették nevét. E tiszteletet 1088-ban ki is mutatják a német főrendek.

Németország több kisebb-nagyobb tartományra volt felosztva, melynek fejedelmei, bár önálló hatalommal bírtak, mégis a német császár fennhatósága alatt álltak. Szent László idejében IV. Henrik volt a német császár, kivel a német fejedelmek elégedetlenek voltak, ezért őt méltóságától megfosztottnak nyilvánították, és fényes küldöttséget küldtek Szent Lászlóhoz, kérve őt, hogy fogadja el a német császári koronát. László a küldöttséggel szemben nemesen viselkedett. Megköszönte a kitüntető bizalmat, azonban a felajánlott méltóságot nem fogadta el, hanem jóakaratú és bölcs tanácsokkal látta el a küldöttséget.

A költő ezt így énekli meg:

„Mikor királynál is nagyobb

Úrrá akarták őt tenni,

El nem ment egy tapodtat sem,

Mert csak magyar akart lenni!...” (Tóth Kálmán)

1095-ben még nagyobb számú és fényesebb küldöttség keresi fel a szent királyt Tisza-Bodrogon, ahol a húsvéti szent napokat töltötte. Egész Európa képviseltette magát, és kérték, fogadja el a keresztes hadak vezetését. László nagy örömmel fogadta a felajánlott fővezérséget. Azonban – ahogyan Fraknói Vilmos szentjobbi apát, neves történészünk írja róla – a Gondviselés úgy rendelte, hogy mielőtt a keresztesek a földi Jeruzsálem visszaszerzésére megindulnak, László a mennyei Jeruzsálem lakója legyen.

„Az erős tölgy, a hatalmas cserfa szál

Pár nap alatt szörnyű hervadásban áll!

A dicső hős, aki harc és vész között,

Mint oroszlán vítt, mint tigris küszködött,

Mint tőből vágott tölgy ott feküvék,

Izmos és szép, de nincs rajt' már semmi ék;

A nemes fej, mely napként fenjár vala,

Mint a dérütött virág lehajola...” (Garay János)

Szent László 1095 július 29-én, vasárnap halt meg. Nyitrán nagy volt a szomorúság és az egész országban. Három évig gyászolta őt a jámbor magyar nép. A nyári meleg miatt nem merték a holttestet Váradra vinni, hanem a somogyvári bencés kolostor templomában temették el. Így 1116-ig itt pihent a szent teste. A váradiak ekkor fordultak II. István királyhoz és kérték, hozassa Váradra László testét. Ő azonban nem mert dönteni ebben az ügyben. A somogyváriakat sem akarta megfosztani, de a váradiakat sem akarta elutasítani. Elrendelte, hogy díszes szekérre tegyék a koporsót, és fogjanak a szekér elé lovakat és bízzák a lovakra hová vigyék a szekeret. Alighogy befogták a lovakat, azok rögtön nagy sebességgel tartottak Várad felé. A király is, meg a somogyváriak is belenyugodtak az isteni döntésbe. Isten rendelésének tekintették, hogy a Szent koporsója Váradra kerüljön. II.István király is ide temetteti magát. Nagy Lajossal és Zsigmond királyainkkal együtt.

III. Béla király az ország általános óhajának tesz eleget, amikor kéri a pápától, III. Celesztintől László szentté avatását, amelyet a pápa követe meg is tesz 1192 Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, amikor népünk ezreinek jelenlétében nagy ünnepélyességgel szentté avat. Ekkor meggyőződnek arról, hogy a székesegyház kicsi és a szent király dicsőségéhez képest nem is eléggé fényes. 1204-ben megnagyobbítják és Szent Lászlónak ékes, csodálatosan gazdagon díszített oltárt emelnek. Szent Istvánnak, Szent Imrének már előbb is álltak itt oltárai, amelyek néhány évtized múlva kiegészülnek Szent Erzsébet oltárával. Nincs is a világon, még egy olyan uralkodó ház, amely annyi szentet adott volna az országnak, mint az Árpád-dinasztia.

A szentté avatás után indul meg a nagy „idegen-forgalom”. Ekkor indul fejlődésnek a város. Vendégfogadók épültek, különféle mesteremberek telepednek meg itt, keres-kedők jönnek, meggazdagodnak és építkeznek. Váradon mindig rengeteg idegen fordult meg, mert a saját idegenforgalmán kívül – az ország kelet-nyugati főút-vonalának közepén – nagy átvonuló forgalommal is rendelkezett. A város lakói maguk is sokat utazgattak, ezért volt ez a város mindenkor szép, újszerű, fejlődőképes, változatos és örökké növekvő.

Szent László testének maradványait ereklyék gyanánt kegyelettel őrizte nemcsak országunk, de a külföld több városa is. Így a németországi Aachen, melynek Nagy Lajos király, az általa építtetett kápolnába Szent István és Szent Imre ereklyéi mellé Szent Lászlóét is adományozta. Legértékesebb ereklyéje mind a mai napig Szent László fej-ereklyéje az ún. Herma, amelyet előbb a váradi káptalan őrzött drága ezüsttartóban. Ezt később, 1557 július 17-én, Varkocs Tamás a nagyváradi vár kormányzója erőszakkal elvette az őrkanonoktól és Gyulafehérvárra szállíttatta a templom összes kincseivel együtt. Innen mentette meg Naprági Demeter gyulafehérvári püspök, és 1600-ban Prágába vitette, ahol kijavíttatta és a hiányzó drágaköveket pótoltatta. Később győri püspök lett és az ereklyetartót magával vitte. Így került Győrbe. Naprági 1607-ben meghalt. A szent ereklyét a székesegyháznak hagyta, és Szent László oltalmába ajánlotta Győr városát és székesegyházát, hogy azt sem a török, sem eretnek ne pusztítsa. 1763-ban, június 28-án olyan nagy földrengés volt Komáromban és környékén, hogy a város teljesen rombadőlt. Győr városa sértetlen maradt. A pusztítástól való megmenekülést Szent Lászlónak tulaj-donítják, és fogadalommal kötelezik magukat arra, hogy minden év június 27-ét nagy ünnepélyességgel megtartják. 1990-ben a püspökség és város képviselői megújítják ezt a fogadalmukat és tiszteletük jeléül körmenetben körül-hordozzák Szent László Hermáját.

A zágrábi püspökséget is Szent László alapította. Itt is őriznek ereklyéiből. Egyik karcsontja itt van díszes tartóban.

Szent László holta után sem szűnt meg nemzetének oltalmazója lenni. Nagyon szép költeményt ír róla koszorús nagy költőnk, Arany János, melynek címe: Szent László. Midőn a tatár betör, Nagy Lajos, Laczfi nádort küldi serege élén ellenük. Győznek a tatár fölött, és egy vén tatár – a költő szavai szerint – így nyilatkozik:

„Nem a székely, nem is Laczfi,

Kit Isten soká megtartson,

Hanem az a: László! László!

A' győzött le minket harcon.”

1241 az első nagy szerencsétlen év Várad történelmében. Jöttek a tatárok. Földig rombolják Szent László városát. Rogerius váradi kanonok a „Carmen miserabile”-ben, mint az események hiteles szemtanúja leírja a borzalmas pusztítást amelyet a tatárok az egész országban műveltek. Ekkor Osl Benedek volt a váradi püspök.

A tatár had elvonulása után hozzákezd püspök és nép Várad újraépítéséhez. Megtelepszenek az újabb alapítású szerzetesrendek: ferencesek, domonkosok, paulinusok, klarisszák, akik kézművességgel foglalkoznak és így aktív résztvevőivé válnak a városok polgárosodásának. Újraindul a káptalani iskola, amelynek vezetője Vépi Péter olvasó kanonok. Új társas káptalanokat alapítanak. Szűz Mária kisebb káptalanát, Keresztelő Szent János káptalanát, Szent István társas káptalanát a Szent István hegyen, az ősi premontrei prépostság helyén.

Anjou királyaink különösen támogatták Nagy-váradot.

Báthori András püspök (1329–1345) újra építteti az elpusztított Szent László székesegyházat csúcsíves stílusban, négy toronnyal és negyvennél is több oltárral.

Nagy Lajos uralkodását azzal kezdi, hogy elzarándokol Szent László sírjához Váradra 1342-ben. Ekkor állítják fel a Kolozsvári testvérek Márton és György európai hírű remekművét a székesegyház előtt, Szent László bronz lovasszobrát.

Ekkor készül el, az előbb már említett, Szent László Herma is, mint a hazai ötvös- és zománcművészetünk remeke, amely ma Győrben található. 1445–1465 között olyan kiváló férfi a váradi püspök, mint Vitéz János, a kiváló nagy humanista, akinek palotáját a művészi kivitelű könyvek töltötték meg, messzeföldön is neki dolgoztak a kódexeket előállító művészek és tudósok. Ezek a könyvek alkották a magvát Mátyás király világhírű könyvtárának, a Corvináknak, amelyekből még 1949-ig is volt a váradi püspökség könyvtárában. A kommunista diktatúra első éveiben sikerült megszabadulni a múlt ezen „csökevényei-től”. Erről még majd bővebben szólunk. Vitéz püspök egyébként kancellárja volt Hunyadi Jánosnak. Elmondható arról a korról, hogy a fél Európát innen a váradi püspöki palotából irányították. Ő nevelte Hunyady Mátyást is Prágába viteléig. Királlyá választását is az ő politikája eredményezte.

1468-ban Mátyás itt a váradi várban fogadta a pápa, Frigyes császár és a szultán követeit. Cseh ország követeitől itt fogadja el a cseh koronát. Itt köt békét a törökkel.

Bihar megye örökös főispánjaiként a váradi püspökök világi tisztet is betöltöttek, akik karddal is védték a hazát és a kereszténységet. Így esett el a csatamezőn Dominis János 1444 november 10-én Várnánál és Perényi Ferenc, Várad fiatal püspöke bihari zászlóalja élén II. Lajos király oldalán Mohácsnál, 1526 augusztus 29-én, 28 éves korában.

Kiemelkedő egyéniség még Várad püspökei sorában az egyszerű pálos szerzetesből püspökké lett lángelméjű Martinuzzi „Fráter” György családi nevén Utyesenich György. A Szapolyai család rendíthetetlen híve, mégis amikor az ország érdeke úgy kívánja, ezt háttérbe szorítja. E politikája eredményezi 1539-ben a „váradi békét”. 1551-ben Ferdinánd király híve lesz. Ekkor kinevezi Esztergom-i érsekké és III. Gyula pápa pedig 1551-ben bíborossá. Mielőtt azonban esztergomi székét elfoglalhatta volna, alvinci kastélyában megölik 1551 december 17-én, és csak egy hónap múlva engedélyezik eltemetését, teljesen csendben, a gyulafehérvári székesegyházban, a főbejáratnál levő szenteltvíztartó mellé.

Bár Váradot 1393-ban a moldvai románok, 1474-ben a törökök, 1514-ben pedig Dózsa György kurucai fedúlják, mégis a XV. században „földi paradicsomnak” nevezték. Itt élnek azok a mecénások, akik a püspökkel és káptalannal az élen alkotják azt a tudóstársaságot, akik értekezéseket írnak, tudományos munkát folytatnak, költeményeket írnak, mint Csezmiczei János, költői nevén Janus Pannonius, szentatyák, klasszikusok műveiből másolnak és másoltatnak, s így olyan könyvtárt gyűjtenek, melytől Janus Pannonius csak nehezen tud megválni. Klasszikus latin versben vett búcsút Váradtól. Opitz Márton Várad büszke bástyáit énekli meg és a fürdőket, amelyekben maga Diana istennő fürdött.

Kálmáncsehi Domokos váradi püspök (1495–1501) még említésre méltó e korból, aki Váradon Szent István első vértanú tiszteletére templomot épít és létrehozza „Szent László király sírjának káptalanját”, azért, hogy a káptalan tagjai minden nap kérjék Szent László közbenjárását Várad és a szorongatott haza számára.

A váradi püspökség határai kiterjedtek Bihar és Békés vármegyékre, a mai Arad vármegyének a Fehér-Körös jobboldali részére s a mai Kolozs vármegyében az ún. Kalotaszegre.

Kalotaszeg a Sebes-Körösnek Várad feletti völgyével képezte a kalotaszegi főesperességet, mely két részre oszlott Külső-Kalotaszegi és Belső-Kalotaszegi esperességre.

A Fehér- és Fekete-Körös közti rész a köleséri és béli főesperességet alkotta, a köleséri és béli esperességgel.

Biharban még volt két főesperesség: a homorogi, mely magába foglalta a homorogi, jánosdi és újlaki, valamint a Belényes (Ujlak)-i esperességeket. A bihari vagy Székes-egyházi főesperesség pedig a bihari, bagosi, keresztesi, derecskei és szalacsi esperességeket.

Békés vármegyében volt a békési és szeghalmi főesperesség.

Legteljesebb képét egyházmegyénknek az a jegyzék nyújtja, mely 1552-ben, tehát vallásilag nagyon válságos korban készült, amellyel a váradi püspökség papjai a tridenti szent zsinatra küldött magyar követek költségeinek fedezéséhez hozzájárultak.

A fentebb felsorolt hat főesperességet is itt találjuk az alesperességekkel és több mint háromszáz plebániával és legalább négyszáz áldozó pappal – a szerzetesek nélkül. Váradon kívül szerzetesek voltak még Debrecenben, Gyulán, Gerlán, Körösszegen, Mezőtelegden, Szalárdon, Szentjobbon és Szentjánoson.

A tragikus kimenetelű mohácsi csata után azonban, ahol két érsek és öt püspök is elesik, a belső pártviszályok következtében és a török előrevonulása folytán az egyházi hierarchia összeomlik. Az egyre fogyó katolikusokat a ferences szerzetesek gondozzák, mert őket tűri meg legjobban a török udvar. A török eltiltja a körmeneteket, a templomokra súlyos adókat vet ki, sőt többnyire lerombol-tatja őket. Ellenben a protestánsoknak kedvez, mert bennük a Habsburgok ellenfeleit látja. Nekik megengedi vallásuk szabad gyakorlását, sőt terjesztését is.

1552-ben Köleséri Kristóf lép fel Luther tanaival Váradon. Debrecenben pedig Kálmáncsehi Sánta Márton már Kálvin hittételeit hirdeti. 1553-ban még lobban a láng egy utolsót, amikor Zaberdi Mátyás lesz Várad püspöke. De csak három évig tart uralma, mert 1556-ban meghalt. Ekkor visszatér Izabella özvegy királyné és elkobozza az erdélyi kincstár számára az egyházi birtokokat. Új püspöke Váradnak csak 1692-ben lesz, aki székét el is foglalhatja. Ez Benkovich Ágoston püspök.

Itt kell szólnunk néhány szót arról az időszakról amely mind a török, mind a hitújítás miatt Várad katolikus életére nézve gyászos volt.

Az erdélyi rendek 1556 november 24-én Kolozs-váron kiadják a rendelkezést, hogy az összes egyházi birtokokat az erdélyi kincstár számára kobozzák el.

1557 június 13-án, Páduai Szent Antal napján, Varkocs Tamás, előbb Ferdinánd király híve, aki utóbb Izabellához pártolt, kilenc havi ostrom után elfoglalja Váradot, és az egyház összes ingó és ingatlan javait lefoglalja és elkobozza. Már amihez hozzáfér, mert a káptalan előre látja mindezt, és értekeit még 1556-ban Báthory András és Miklós ecsedi várába szállította, hogy „megőrizzék a váradi egyháznak”.

A székes káptalan tagjai már ekkor úgy említtettek, mint akik „szétszórtságban” élnek. Egyeseket az esztergomi, másokat az egri káptalan fogadott be.

1566 március 10-én hozzák meg a rendek a hírhedt tordai végzést, amely így szól: „Miérthogy, -az Úr Isten jóvoltából, az evangéliumnak világosságát az őfelsége (Zapolyai) birodalmában mindenütt felgerjesztette és kívánja, hogy a hamis tudományok és tévelygések az anyaszent-egyházban kiirtassanak: egyenlő akarattal végeztetett, hogy afféle egyházi rendben levő személyek, kik a pápai tudományhoz és emberi szerzésekhez ragaszkodnak és abból megtérni nem akarnak: az őfelsége birodalmából mindenünnen kiigazíttassanak”. Így tehát a katolikus vallást száműzték Erdélyből és Váradról is, mely akkor az erdélyi fejedelemséghez tartozott. Április 7-én, virágvasárnapján a papság és hívek a szokásos körmenettel kivonultak a székesegyházból és oda többé vissza nem is térhettek.

A székesegyház haldoklása tovább folytatódik, elhagyatva áll, csonkán, torony nélkül, majd 1600 tavaszán födele is beszakad és így pusztulásnak indulva éri meg az 1618-ik esztendőt, amikor is Bethlen Gábor, Erdély fejedelme parancsot ad a vár újjáépítéséhez, de elegendő kő nincs a javításhoz, elrendeli a székesegyház lebontását és köveinek a várba való beépítését. Majd később helyébe palo-tát épít saját magának. Ez az oka annak, hogy alig száz év múlva, még a legöregebb ember sem tudja, hogy hol is állt a Szent László egykor oly dicső székesegyháza sírjával együtt.

1561-ben Melius (Juhász) Pétert a váradi zsinaton megválasztják szuperintendensnek és itt az általa írt debreceni hitvallást előterjeszti. A hitvallás címe: Confessio catholica (!). Tanítása pedig: nem kell a fülgyónás, oltár, kereszt, egyházi ruhák, orgona stb. és ami lényeges: az Oltáriszentség nem Krisztus teste és „nem testileg közöltetik a testtel, hanem szellemileg a lélekkel”.

1570-ben a váradi kovácsok, sarkantyú- és kardgyártók kérik János Zsigmondot, hogy az 1481-ben, a váradi káptalantól kapott céhleveleket erősítse meg. Megteszi, de kihagyja az úrnapi körmeneten való részvétel kötelezettségét és ilyen betoldást alkalmaz: kivéve a pápista babonás ceremóniákat, amelyeket Isten jóvoltából egész területünkön eltöröltünk és megszüntettünk.

1571-ben azonban változott a helyzet, mert a katolikus Báthoriak léptek Erdély trónjára.

1579-ben Báthori István és Kristóf behozzák a jezsuita atyákat Erdélybe és később Váradra is. Váradon a Szent Egyedről nevezett templomot és rendházat kapták meg (a volt gör. kat. szeminárium „paszulyvár” épülete helyén állt). Kolozsváron a nép ünnepélyesen, boldogan, sírva fogadja a jezsuita atyákat. Váradi megérkezésükről annyi áll, hogy az akkori várkapitány és bihari főispán, Giczy János eléjök ment és tisztességgel fogadta őket. De a protestánsok nem nézték jó szemmel jöttüket, és gyakori nézeteltérés, sőt nem egyszer tettlegességig fajult veszekedések teszik zajossá az életet.

Gánoczy Antal, nagyváradi kanonok 1776-ban meg-jelent művében, mint régi hagyományt említi, hogy 1566-ban megjelent tordai végzés ki­hirdetése után, hogyan végeznek a váradi káptalan még itt lévő tagjaival.

Kereszturi József 1806-ban szintén publikál ilyen értelmű munkát a váradi püspökségről.

A Báthoriak hatalmának hanyatlása után, az 1588-as országgyűlés újra száműzi a jezsuitákat Váradról. Szent Egyed egyháza a protestánsok kezére kerül. Néhány év múlva ugyan megengedik, hogy visszatérjenek, de nem Váradra, csak a szomszédos Szőlősre. Így Szent László dicső városa, a püspöki székhely egy plébániának lett a filiája, leányegyháza. A rendelkezés így szól:

„Ha valaki – mondja az 1598-iki tordai országgyűlés végzése beteges, meghalandó katolikus ember volna a váradiak között, ki a gyóntatást és communicálást kívánná és Szőlősről papot hivatna, – az olyan pap Váradra bemehessen, de simplici suo habitu amictus (egyszerűen öltözve) minden ceremónia nélkül, kereszt, casula (miseruha), csengettyű vagy akármicsoda publica et manifesta demonstració nélkül az betegnek házához és ott meggyóntathassa, communicál-tathassa. Ha pedig a gyóntatás és communicálás mise nélkül meg nem lehetne: tehát ibidem a betegnek házánál misét is mondhasson.”

„Ha pedig az olyannak halála lenne, tehát azt tisztességesen temethessék, sine tamen ceremoniis (ceremó-niák nélkül); aki akarja kísérni, vagy katolikus vagy evangélikus, szabad legyen kísérni, kitől senkit az evangélikus Prédikátor ne tiltson. És az ilyen kikísért halottat az szőlősi papok határfokban bevárván, ott osztán minden ceremóniákkal elvihessék szabadon és eltemessék.”

De a szőlősi pap is csak 1606-ig maradhatott, mert ekkor Bocskai hadai Várad várát elfoglalván, az utolsó katolikus papnak is távoznia kell. Ezentúl csak nagyon ritkán s akkor is csak álruhában jöhetett pap Váradra.

1615-ben panaszosan említi a gyulafehérvári ország-gyűlés, hogy a Báthori birtok tiszttartója Szilágysomlyón kereszteket adott ki Krasznára, az ottani katolikusoknak húsvétra. A hívek körmenetet tartottak a határban, pap nélkül is. Ezután a templom előcsarnokába is be akartak menni a ke­reszttel, de a Prédikátor nem engedte be őket. S ekkor ők mégis bementek és ott „minden ceremóniákat perágáltak (elvégeztek), annakutána lövöldöztek s a Prédikátort illetlen szavakkal illették”.

De néhány évtized múlva – ahogy Károlyi Klára írja – még szomorúbb a látvány: „Az Anyaszentegyház semmi rendtartásának s ájtatosságinak még híre sem hallatott, nem hogy láttatott volna ezen a Tiszán „innen való földön”. Néha napján bukkant fel egy-egy katolikus pap. „Misz­szionáriusként járt falunként, hat sőt nyolc mérföldnyire és tovább is... az akiket életben talált, gyóntatta, halálra készítette, az holtakat temette, a születetteket keresztelte, nyomorúságban, nyavalyában levőket vigasztalta... és abból élt, mit az emberek Isten nevében adtak neki”.

Amikor ennyire szomorú és kilátástalan a váradi katolikusság jövője, támasztja az Isten a nagy Pázmány Pétert. 1570-ben született Nagyváradon, református családból. Az a néhány év, amíg a jezsuita atyák Váradon működtek, 1579-től a Báthoriak uralkodása alatt, elegendő volt arra, hogy az isteni gondviselés a református Pázmányt elvezesse ezek iskolájába és utóbb a katolikus egyház bátor harcosa, terjesztője legyen. Írásai közül megemlítjük Imakönyvét, Prédikációit és a leghatásosabbat: „Az isteni igazságra vezérlő kalauz”-t, melyekkel mintegy 30 főnemesi családot sikerül visszatérítenie a katolikus Egyházba. Egyetemet állít fel Nagyszombatban, papneveldét Bécsben és Nagyszombatban. Zsinatokat, nemzeti és tartományi zsinatokat tart stb.

Az ő munkálkodása alatt és eredményeként sikerül a kinevezett váradi püspököknek elfoglalniuk széküket. Ugyanis, amíg Várad Erdélyhez tartozott s Erdélyben külön fejedelem uralkodott, a király főkegyúri jogánál fogva kinevezi a váradi püspököket, de széküket nem foglalhatták el 1556-tól 1692-ig. Így Várad püspökei csak kinevezett püspökök voltak s rendesen valamely más javadalom állt rendelkezésükre (prépostság, apátság) és ott székeltek.

Várad valamennyi régi temploma és egyházi épülete elpusztult. Verancsics A. azt írja „Varkoch Tamás (1559-ben)... Váradon mind elrontatá az egész káptalanházokat és sok szentegyházokat: Szent Ferenc klastromát, Szent Jakabot, Szent Mihályt; Vadkertben (külváros) Mindszentet, Szent Keresztet, az Ispotályt, az várban Szent Jánost, Bódogasszonyt, a szegín Szent Istvánt, Szent Pétert, Szent Lelket. Mind eltöretteté, pusztítá, semmivé tevé. Deus iudicet opus ejus! (Isten ítélje meg cselekedetét)”.

1660-ban elkezdődik a váradi vár ostroma. A várban 850 férfi halált­megvető bátorsággal harcol és védelmezi azt az ötvenszeres török túlerővel szemben. 49 napi ostrom után, amikor már miden férfi sebesült, egy asszony árulása folytán lesz úrrá a török Várad felett.

Ekkor a megmaradtak is mind elpusztulnak. A királyok ércszobrai, a káptalani levéltárak, hazai történelmünk annyi évszázados emlékei. De a legnagyobb az, hogy mérföldeket lehet járni és nem találunk egyetlen lakott falut sem.

De hála Istennek a török hatalomnak ez volt az utolsó diadala, mert a váradi katasztrófa után a szerencse megfordult és az oszmán hatalma megtört.

Váradot 1692-ben szabadították fel a keresztény hadak 32 évi szolgaság után a töröktől. Várad ismét csak rom, mint Szent László korában.

Benkovics Ágoston püspök az első tizennégy elődje után, aki el is foglalhatja püspöki székét Váradon és megindítja az újjáépítést.

A vár üres. A török lakosság elvonult, magyar nem lakott ott. A császári katonaság lefoglalja magának a várat. Váradolasziban telepszik meg, és építi fel a még ma is álló „székesegyházat” az olaszi református templom szomszéd-ságában, amelyet utóbb átadtak a rutén görög katolikusoknak, majd a görög katolikus egyház megszüntetése után 1949-ben, noha a római katolikus egyház tulajdona volt, csak használatra adták át a görög ka­tolikusoknak annakidején, mégis azt is elvették és 1972-ben (!) át is írták az ortodox egyház nevére.

A király visszaadja püspöknek és káptalannak az elvett birtokokat, Benkovics visszakapja az örökös főispánságot, amely évszázadok óta megilleti a váradi püspököt.

Az igazi fejlődés azonban csak a Rákóczi forradalom elmúlása után indul meg. Ekkor építi meg Gróf Csáky Imre a Szent László templomot, amely azután székesegyháza is volt. 1717-ben bíborosi kinevezést kap és 1721-ben részt vesz a pápaválasztási konklávén is, amikor XIII. Incét választják pápává. Ő az első püspöke Váradnak aki bíborosi rangot kapott. Fráter György Várad püspöke volt, aki szintén bíborosi kalapot kapott, de már az esztergomi székbe való áthelyezése után, amit a meggyilkolása miatt nem foglalhatott el.

Ő építteti a ma is álló váradszőlősi templomot is a debreceni Szent Anna templommal egyetemben, ahová halála után el is temetik.

Gr. Csáky Miklós, Imrének öccse, aki 1737–1747 között szintén püspöke volt Váradnak felépítteti a Szent László templom főbejárata előtt, a mai városháza helyén, a püspöki palotát és papnevelő intézetet.

1747-ben Gróf Forgách Pál lesz Várad püpöke, aki 1750-ben tárgyal Hillebrandt Ferenc bécsi építő mérnökkel, de senki sem tud a tárgyalásról. Forgách a magányt kedvelő, hallgatag ember terveit még bizalmasaival sem közli.

Ezért éri meglepetésszerűen a káptalant a püspöknek az 1751 április 18-án megnyílt országgyűlésről küldött levele, amelyben közli a káptalannal, hogy új székesegyházat fog építeni, püspöki palotával s azt akarja, hogy a kanonokok is oda építsék fel házaikat.

1752 május elsejének reggelén fél kilenc órakor Forgách főpapi díszben megjelent és ott, ahol most a székesegyház jelenlegi főoltára áll, a káptalan és papság összes tagjaitól körülvéve elkezdi a szertartást. A püspök először is megáldotta az alapba szánt köveket, majd a már kiásott alapokat és utána az alapkövet helyezték el a beléjük helyezett emléksorokkal, amelyeket Bunyi­tay Vince kanonok, történész szerint maga Forgách püspök szerkesztett és eredeti szövege így szól:

 

D.O.M.

LEGJÓSÁGOSABB ÉS LEGHATALMASABB ISTENNEK

BENEDICTO XIV.

XIV. BENEDEK

PONT. MAX.

PÁPA

FRANC. I. LOTHARINGIC.

LOTHARINGIAI FERENC

IMP.

CSÁSZÁR

MARIA, THERESIA,

MÁRIA TERÉZIA

AUST.

AUSZTRIA

HUNG. REG.

MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJE

AUGG.

ŐFELSÉGEIK (idejében)

VIRGINI. MATRI.

A MENNYBE FELVETT

IN. COELOS. ASSUMPTAE.

SZŰZANYA

POTENTISSIMAE. COEL. REGI-

A MENNYORSZÁG HATALMAS

NAE.

KIRÁLYNŐJE

MAGNAE. HUNGARORUM.

A MAGYAROK

DOMINAE.

NAGYASSZONYÁNAK

PAULUS

PÁL

E.

A

COMITIBUS. FORGÁCH.

GYIMESI FORGÁCH

DE. GYMES.

GRÓFOK KÖZÜL

EPISCOP. VARAD.

NAGYVÁRADI PÜSPÖK

BASILICAM. HANC. CATHEDR.

ÉPÍTETTE ALAPJAITÓL

A.FUNDAMENTIS. EXCITATAM

EZT A SZÉKESEGYHÁZAT

QUAM.

AMELY

D. LADISL. REG. MUNIFICENTIA.

SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY BŐKEZŰSÉGÉBŐL

IN. ARCE. VARAD.

VÁRAD VÁRÁBAN

OLIM. EXTRUXERAT.

ÉPÜLT EGYKOR

AT

DE

EDAX. TEMPORUM.CALAMITAS.

AZ IDŐK FALÁNK SZERENCSÉTLENSÉGEI

FUNDITUS EVERTERAT.

TELJESEN ELPUSZTÍTOTTÁK

NON. EODEM. LOCO.

NEM UGYANAZON A HELYEN

SED. PARI. IN. VIRGINEM. PIE-

DE A SZENT SZŰZ IRÁNTI

TATE.

UGYANOLYAN HÓDOLATTAL

AD. URBIS. VARADIENSIS.

VÁRAD

POMOERIA.

POMÉRIUMÁBAN

VELUT. ALTERAS. ENGADDI.

MINT ENGADDI ÚJ

VINEAS

SZŐLŐJÉT

UNDE SPONSA MARIA

AHONNAN A JEGYES MÁRIA

BOTROS LEGAT

SZŐLŐFÜRTÖKET SZEDJEN

VINUM MISCEAT

GERMINANS VIRGINES

SZŰZEKET TERMŐ BORT ELEGYÍTSEN

AD PERPETUUM

URBIS

A VÁROS

ÖRÖKRESZÓLÓ

ORNAMENTUM

DÍSZÉÜL

GRATITUDINIS

A HÁLA

MONUMENTUM

EMLÉKMŰVEKÉNT

RELIGIONIS CATHOLICAE

MUNIMENTUM

A KATOLIKUS VALLÁS ERŐSSÉGEKÉNT

HIC

ITT

CALENDAS MAIAS (1752) AO

MÁJUS ELSŐ NAPJÁN (1752)

VARADINI

VÁRADNAK

AB HUNGARO ECERCITU

A MAGYAR SEREG ÁLTAL TÖRTÉNT

TURCIS EREPTI

A TÖRÖK ALÓLI FELSZABADÍTÁSÁNAK

XEXAGESIMO

HATVANADIK

POSUIT (1752).

ÉVÉBEN (1752).

 

Ezekután buzdították a jelenlévőket, hogy adomá-nyaikkal, vagy két­kezi munkájukkal járuljanak hozzá ezen Isten házának építéséhez.

Ezután szentmise bemutatása következett, majd három szónok mél­tatta az ünnep jelentőségét. Magyarul beszélt P. Gergely debreceni piarista házfőnök, németül Wütt Péter jezsuita atya és románul Drágossy Mózes gör. kat. főesperes.

A talaj, magas fekvése ellenére sem látszott eléggé szilárdnak, ezért 14 ezer darab, 5 láb hosszú tölgyfa karót vertek le a kiásott árkokba, majd ezek tetejére vaskapcsokkal roppant vastagságú gerendákat erősítettek s e ge­rendákra építették a falakat. Egész erdőt ástak be a székesegyház alapjaiba és október végéig az alapfalak már a föld színéig emelkedtek. Következő évben az ablakok alsó párkányáig. 1757-ben pedig a hajó elérte a kellő, mai magasságát. A tornyok még hiányoztak. Közben Forgách püspök megren­deli az oltárokhoz szükséges márványt Tordán, Rómában festeti a főoltárképet, Bécsben a tabernákulumot (szentségház) stb. 1757-ben, mielőtt befejezhette volna a építkezést áthelyezik a váci püspöki székbe.

Az építkezés azonban nem marad abba. 1758 tavaszán Mária Terézia, helytartó tanácsa által meghagyta Keserű György váradi kanonok, püspöki helynöknek, hogy az üresedésben lévő püspökség javadalmából az épít­kezést folytassák. Ekkor épülnek fel a tornyok környékén lévő részek, mert ezek Forgách távoztakor még hiányoztak.

1759-ben Zajezdai Báró Patachich Ádámot nevezik ki a váradi székbe, akit 1760 március 6-án Bécsben szentelnek püspökké és u.a. év május 25-én veszi át a püspökséget. Az ő idejében készül el a tetőszerkezet, a mellékhajók és a főhajó fele részének vakolása és kimesze-lése. A kupolát nem építteti meg, amely az eredeti tervekben benne volt, financiális okokból. Az ő fő gondja a püspöki palota építése amelyet 1762-ben kezd el. 1773-ban az addigi palota az Újvároson leégett. Most már kétszeres hévvel lát neki az új püspöki palotának, amelyet 1776-ra, amikor is áthelyezik a kalocsai érseki székbe, még nem fejez be, de néhány szobája elkészült már és egy éjszakát benne is alszik. Állítólag, azért helyezte át Mária Terézia császár- és királynő, mert rossz szemmel nézte a palota építését. Így adta ezt tudtára a püspöknek: „Excellenciás, Uram, nagy ól ez egy disznónak”. Patachich pedig azt válaszolta: „Elférünk benne ketten is, Felség!” Ezért Patachich csak egy éjszakát tölthetett megálmodott, csodálatos palotájában.

Kalocsai áthelyezésével nem áll le a székesegyház építése, mert For­gách Pál püspök egykori titkára és jobbkeze még életben van, és most váradi kanonok: SALAMON JÓZSEF. Illő hogy csupa nagybetűvel írjuk nevét, mert munkásságával beírta nevét Várad történelmébe.

Mária Terézia 1777 október 18-án kelt rendeletével az üresedésben levő váradi püspökség jövedelméből, melynek különben a királyi kincstárba kellett folynia, 62.963 forintot utalványozott az épülő székesegyház javára. A káptalan Salamon József kanonokot bízza meg az építés folytatásával. 1778 tavaszán Salamon el is kezdi a munkát. Felépíti a hiányzó tornyokat, a homlokzatot, a kórust és augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén már a tornyok keresztjeit is helyére teszik. A nyugati torony keresztjét gróf Kornis Ferenc kanonok, felszentelt püspök, nagyprépost áldotta meg. A keletit gróf Forgách Pál váradi prépost-kanonok (csak rokona a püspöknek). Majd ágyúlövések közepette húzták fel őket a helyükre.

A budai ácsmesternek nevét is följegyezték, aki 30 öl magasságban várta a kereszteket és beillesztette helyükre, Hacker Ferencnek hívták. Ősi szokás szerint az ácsmester ott fenn a magasban 12 pohárból áldomást ivott, majd mindegyiket a magasból a földre dobta. A földre dobott poharak közül épen maradtak a királynőre, br. Patachich Ádám kalocsai érsekre, a váradi káptalan és papságra, Bihar vármegyére ürített poharak. Az elsőt, maga Salamon kanonok vette föl a földről, belevésette a királynő nevét azzal a szándékkal, hogy majd felküldi Bécsbe. De közben a királyné meghalt. Így a pohár Váradon maradt a káptalan s a papságra ürített pohárral, amelyet még 100 évvel ezelőtt a káptalani országos levéltárban őriztek. A Bihar vármegyére ürített poharat átadták a megyei levéltárnak.

Közben megrendelték az oltárokat, a toronyórát, belső felszereléseket. A br. Patachich idejében készült fedélszerkezetet ki kellett cserélni, mert már roskadozni kezdett. De a munkálatok így is elkészültek és 1779 december 8-án megáldották a székesegyházat. Fölszentelése pedig 1780 június 25-ére tűzetett ki, a királyné koronázási évfordulójára.

Négy harangja is elkészült Bécsben, amelyet 1779 november 5-én áldott meg gr. Kornis Ferenc püspök, nagyprépost. Ezeket az első világháborúban elvitték és ágyúkat öntöttek belőlük.

1780 június 23-án gróf Kollonitz László erdélyi püspök a káptalan felkérésére Váradra érkezik, hogy felszentelje a székesegyházat. Ekkor még a falak fehérek és csak a kupola freskója készült el. Schöpf János Ádám bécsi festő munkája. Áll a tizenkét oltár is és az oltárképek. A mellékhajók oltárai a váradi püspökség uradalmához tartozó márványbányákból fejtett márványból valók, Vaskóh környékéről.

Kollonitz erdélyi püspök nem tudta, amikor fölszentelte a váradi székesegyházat, hogy magának szenteli azt, mert a királynő ekkor nevezte ki a váradi székbe.

Majd a szónokok ünnepi beszédben méltatják az ünnep és a 28 év után befejezett nagy mű, az elkészült székesegyház méltóságát. Magyarul Al-torjai Benkő Mihály, kanonok, kolozsmonostori és belsőszolnoki esperes, kolozsvári plébános, németül P. Magnus kapucinus atya, románul pedig Aaron Jakab, a váradi g. kat. káptalan nagyprépostja beszél.

Az előkelőségek a kanonokok házainál, a közrend pedig a püspöki palotában, amely ekkor még üresen állt, vendégeltetett meg.

A püspökök példáját követték a kanonokok is. Jövedelmeikből jótékonykodtak. Saját költségeiken megépí-tik a kanonoki házakat. A legrégebbi, egyidős a székes-egyházzal és püspöki palotával (1762-ben kezdik el) az első ház, ma kanonoksor 7 szám, ahol a püspöki székház van, az ún. Alapi ház, mert Alapi kanonok építtette.

Bakó János nagyprépost megalapítja Debrecenben a piaristák számára a rendházat.

Gyöngyösy kanonok behozza Váradra az irgalmasokat és felépíti a rendházat és templomot, amely elliptikus kupolájával közép-európai ritkaságnak számít;

Szenczy István kanonok az Orsolya apácákat hozza Váradra, ahol rendházat és iskolát épít számukra.

Salamon József kanonok, akiről már szóltunk, a Szent József fiúnevelő intézetnek veti meg az alapját, az általa épített árvaházzal. Ma a biharmegyei iskolai Tanfelügyelőség székháza az 1949-ben jogtalanul elvett épület.

Visszatérnek a szerzetesek is Váradra. Ferencesek, premontreiek, pálosok, jezsuiták, sőt egy új rend is megtelepszik itt, a kapucinus atyák 1727-ben .

A jezsuita atyák mindjárt iskolát is indítanak, előbb négy, majd rövidesen hat osztállyal.

Várad városának képe is egészen megváltozik e korban.

A régi Várad a vár közvetlen szomszédságában terült el. 1714 tavaszán a hadügyi tanács, hogy a vár előtt teret nyerjen, kitelepíti innen a lakosságot, és nyugat felé ötszáz lépés távolságra jelölt ki számára helyet. Így keletkezett a mai „Újváros” s e között a régi vár közötti téren az ún. Nagypiac. Könnyű volt a kitelepítés, mert 1720-ban is csak 216 polgára volt Váradnak. De az 1750-es években már volt orvosa, gyógyszertára, nyomdája. Lassan visszanyeri városias képét.

Az egykori egyházmegye határai is megváltoznak, a Fehér-körös jobb partján egy jókora területet, Bánffyhunyad környékén Kalotaszeget elvesztette. Megkapta a régi Kraszna és Középszolnoki vármegyéket. E két vármegyében azonban  1735-ben Szilágysomlyót és Kárásztelkét kivéve nem volt összesen 100 katolikus. Bihar és Békés vármegyékben is hasonló a helyzet. Debrecenben egyetlen katolikus család lakott. A lakosság mindenütt református és görög keleti.

A görög keletiek uniója, amely a XVII. század végén Baranyi Pál és Hevenesi Gábor jezsuita atyák buzgólkodása folytán a váradi püspökség területén is megindul. Gr. Csáky Imre püspök, a románul is tudó, székely származású papját, László Pált bízta meg az egyesítés munkájával, 1713-ban az egyesültek főesperesének nevezvén őt ki. 1725-ben már hetvennél több az egyesült lelkészségek száma.

1732-ben a visitatio canonica alkalmával még csak tizenöt helyen van katolikus lelkész a nagyváradi egyház-megyében. Ezek még nem plébániák, csak lelkészségek. Várad, Debrecen, Diószeg, Székelyhíd, Szentjobb, Micske, Élesd, Mezőtelegd, Szőlős, Belényes, Bélfenyér, Gyula, Endrőd, Szilágysomlyó, Kárásztelek.

Kedvezőbb a kép harminc évvel később, 1765-ben, amikor megjelenik az első nyomtatott váradi Schematizmus (névtár). Már van 35 lelkészség, negyvennégy pap, és 20 teológus, kispap. Ekkor állnak már a belényesi, szőlősi, micskei, szentjobbi, székelyhídi templomok.

Ebben a Schematizmusban szerepelnek a görög uniósok is, pusztán azért, mert ekkor még a váradi római katolikus püspök fennhatósága alá tartoztak, bár már volt külön felszentelt püspöke, aki a római püspök vikáriusa volt. 1777-ben önálló püspökséggé szerveződtek és hozományul megkapták a püspökség belényesi uradalmát.

1780-ban megnyílt a királyi jogakadémia Váradon, ahol nemcsak jogot de politikai ismereteket is adtak elő. A Tiszántúl fiatalsága itt ismerkedik az élettel s a politikával és készül fel a nemzeti reformokra.

A székesegyház felszentelésével a váradi püspökség „újraalapítása” befejeztetett. Következett a fejlesztés. Nehéz a kezdet már. Meghal Mária Terézia és utóda, fia II. József, a kalapos király. A katolikus egyház érzi uralkodásának nyomasztó súlyát. Várad püspökeinek örökös főispánságát felfüggesztette. Gr. Kollonitz László volt az első püspök, akit megfosztott a császár ettől a tisztségtől és utódainak már nem is adta meg, hiába kérték. A szerzetesrendeket feloszlatja. Ekkor távoznak el végleg a pálosok Váradról, emlékként itthagyván a mai premontrei templomot, annak padjait és néhány kegytárgyat.

1801-ben I. Ferenc király a váradi székeskáptalan tagjait Szent László király zománcos képével ékes mellkereszttel díszítette fel.

Ekkor tíz stalluma van e váradi káptalannak. Ez a szám 1807-ben Miklóssy Ferenc püspöksége idején tizen-hatra emelkedett, amelyek közül hat az ún. irodalmi stallum, amelyekbe tudományos és irodalmi munkát kifejtő idegen egyházmegyebeli papok is kinevezhetők voltak.

1848-ban jelentős szerephez jut ismét Várad. Itt volt a honvédség hadfelszerelési központja. Kossuth Lajos „magyar Birminghamnek” nevezte el Váradot. De adott fegyvereken és harci felszereléseken kívül Várad a hazának hősöket is. Így említjük meg Nagy Sándor Józsefet, az aradi tizenhármak egyikét, vagy Szacsvay Imrét, aki a debreceni országgyűlés jegyzője volt, ahol kimondták a Habsburg-ház trónfosztását, akinek, ahogy szobra talapzatán is áll, „csak egy tollvonás volt a bűne”. Itt említjük meg báró Bémer László váradi püspököt is, aki ugyancsak részt vett a debreceni országgyűlésen. Előbb halálra ítélték, majd a büntetését húsz évi börtönre változtatták. Kegyelemben részesült 1850-ben, de váradi székéről le kell mondania és egy ausztriai kolostorba vonul. Tíz év múlva tér vissza hazájába, de nem Váradra, hanem Ungvárra, ahol 1862-ben hal meg. Ekkor hozzák haza és temetik el a székesegyház kriptájába.

Néhány év múlva az isteni gondviselés Lipovniczky Istvánt ülteti a püspöki székbe, aki tovább folytatja elődei be nem fejezett munkáját. 1872-ben rézzel fedik be a tornyokat. Majd megbízza a híres, nagytudású régészt, Rómer Flórist a székesegyház kifestésével. Eddig ugyanis csak fehéren állottak a falak. Rómer pedig Storno Ferencet hívja Váradra, hogy fesse ki a székesegyházat. 1878 tavaszán Storno nekifog a munkának és két nyáron át dolgozik és befejezi a munkát. Mivel a székesegyház a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére lett felszentelve, magától adatott a festmények tárgya: a Boldogságos Szűz Mária életéből s az Úr Jézus életéből vett jelenetek. Így a boltozaton megtalálható: Mária születése, az angyali üdvözlet, Szűz Mária látogatása Erzsébetnél, Krisztus születése Betlehemben, majd a kereszthajókban a Három-királyok imádása, és a 12 éves Jézus a jeruzsálemi templom-ban. A Szent Család oltár fölött, mögötte a Szent Család egyiptomi menekülése, Szent László oltára mögött pedig: Szent László templomot épít Váradon és eskütétel Szent László sírjánál. A szentély boltozatán a Nagyasszony képe látható, mennyei seregek gyűrűjében, akik fölött két-két angyal egy-egy mondatszalagot tart, „Ave Maria” és „Salve Regina” felírással. A főoltár fölötti csillagos égbolton az angyalok királynéjának neve-betűit angyalok tartják. A főhajó ún. bordaszalagainak végén ott találjuk az ószövetségi prófétákat. A festés költségei meghaladják a hatvanezer forintot. Ebből az oroszlánrész Stornóé volt, harmincnégy-ezer forint.

Mindezek a munkák a székesegyház felszentelésé-nek 100-ik évfordulójára készültek el.

A 200-ik évfordulót ugyan megünnepelték 1980-ban, de csendben, egy ünnepi szentmise és egy délutáni székesegyházi hangverseny tette ünnepélyesebbé az évfordulót.

De térjünk vissza a száz évvel ezelőtti eseményekre. 1887 április 8-án nevezi ki XIII. Leó pápa váradi püspökké b.e. Schlauch Lőrinc szatmári püspököt, akit 1893 június 12-én az egyház bíborával is feldíszít.

Nemcsak a bíbor miatt, de az utókorra hagyományo-zott értékek miatt is egyházmegyénk nagy püspökei között tartjuk számon az 1824 március 24-én Újaradon született Schlauch bíborost.

1896-ban ünnepelte pappászentelésének 50-ik évfor-dulóját. Erre az alkalomra maradandó emléket kíván állítani és adományozni Szent László örökségének. Ekkor faragtatja Hoványi Ferenc nagyprépost az olaszországi Carrarában fehér márványból a székesegyház egyik remekművét képező csodálatos főoltárt, mely a korai olasz reneszánsz stílust képviseli. Az oltárt Tóth István mintázta, és Carrarában Triscornia faragta ki. Az oltár asztalának elülső oldalán három dombormű látható, középen az Isten Báránya, tőle balra a húsvéti bárány egyiptomi vacsorája, jobbra pedig Jézus utolsó vacsorája. Az emelvényi részen a két térdelő márvány angyal alatt pedig még látható két dombormű: az angyali üdvözlet és Jézus születése.

Ugyancsak ekkor adományozza Schlauchnak a váradi káptalan és papság azt a csodálatos arany szálakkal átszőtt miseruha garnitúrát (1 casula, 3 palást, 4 dalmatika, 3 infula, gremiále, cipő, csizma) amelyet az aranymiséjén viselt.

Szent László szentté avatásának 700-ik évfordulójára készítteti 1892-ben Schlauch Lőrinc a Szent László hermát, a szent mellszobrát ezüstből Link Fülöp ötvössel. Csodálatosan szép ötvösmunka. A mellszobor fejében van elhelyezve az a rokokó kazetta, amelyben a szent Király koponyacsontjának egy kicsiny darabja található, amelyet gróf Kornis Ferenc felszentelt püspök, váradi nagyprépost hozott Győrből. Ipolyi Arnold váradi püspök (1886) foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a győrihez hasonló hermát készíttet Váradon is; de a halál megakadályozta ebben.

Ekkor készül el – és a Szent László téren nyer elhelyezést – a püspökség és káptalan alapítójának, Szent László királynak, Tóth István alkotta bronzszobra, amely Trianon után a székesegyház előtt lett felállítva.

Száz évvel ezelőtt Schlauch bíboros-püspök felhívta beszédeiben Várad katolikus közönségét, hogy a Szent László ünnep az ébredő katolikus öntudat ünnepe legyen.

„Szent László ünnepe arra szolgál, hogy a katolikus öntudat minnél inkább fölébredjen és megszilárduljon a hívők kebelében, hogy a katolikusok öntudatára ébredjenek annak, hogy Magyarországot a katolikus vallás vezette be a polgáriasult államok sorába; hogy a katolikus vallás tartotta fenn csaknem egy évezreden keresztül; hogy a múltban úgy, mint a jelenben minden nagy nemzeti alkotást ennek a vallásnak köszönhetünk, s ez volt nagyságunknak, dicső-ségünknek alapja.”

1893-ban, amikor Szent László király ősi püspök-ségét az a ritka kitüntetés érte, hogy Schlauch Lőrinc püspököt XIII. Leó pápa bíborossá kreálta, a kitüntetett főpásztor díszének emelése végett is, a székeskáptalan tagjait a cappa maior viselésére jogosította fel (uszályos hermelines palást).