† J Ó Z S E F
nagyváradi megyéspüspök körlevele IV. / 2007
595 / 2007 szám Pünkösdi pásztorlevél
– Pünküsd napjára –
A Biblia két ízben beszél a nyelvről s mindannyiszor igen nagy jelentőséggel. Az egyik alkalommal, amikor leírja a BÁBEL-TORONY ÉPÍTÉSÉNEK TŐRTÉNETÉT és másodszor akkor, amikor elmondja a SZENTLÉLEK ELJÖVETELÉT.
Mózes első könyvének XI. fejezete elmondja, hogy az emberek Babilonban égig érő tornyot akartak építeni, mely hírdette volna a nép tudását és tehetségét, egyuttal központja lett volna, hogy el ne széledjen a földön. Az Isten azonban e szándékban elbizakodottságot látott, a gőgöt és ezért megzavarta az embererk addig egységes nyelvét s helyébe több nyelvet adott. Az emberiség így csoportokba tagozódott, melyek többé nem értették meg egymást és képtelenek voltak világraszóló vállalkozásokra.
Bármilyen is legyen valakinek a véleménye ezen ősi történetről, egy bizonyos: a történet kifejezi a gőgnek legjellegzetesebb következményét. Felhívja figyelmünket a történet értelmére, arra az egységre, mely az emberiségnek velejárója lenne a Teremtő elgondolása szerint. Vázolja a földiek örökös ellenkezését, mert szétvált az, aminek szilárd egységben kellene lennie, s a külön részek mindegyike a saját maga életét folytatja, nem törődve a többiekkel és az egésszel. Szétforgácsolódás, meg nem értés, csoportönzés, feszültségek, gyűlölködés, háborúk… Mindez miért? Mert nem beszél többé az emberiség egy nyelvet, melyet mindenki megért, amelyben mindenki egyetért és amely mindenkit összetart. Ezek a kérdések beleolvadnak a nyelvzavarnak ősrégi hagyományába, amelyet a meg nem értés, az együttérzés hiánya, a cselekvés zavarai és bonyadalmai végzetszerűen követtek.
Az apostoli történet pünkösdi jelenetében újból rátalálunk a nyelvkérdésre, ismét igen kimerítő, mély értelemben. Itt azt olvassuk, hogy a tömeg, mely Péter apostol pünkösdi beszédét hallgatta „rendkívüli jelek” tanúja volt. Többek között egy különös nyelvcsodában volt része. Míg ugyanis az apostol beszélt – valószínű, hogy héber nyelven – a görög görögül, a perzsa perzsául, az egyiptomi egyiptomi nyelven, a római latinul hallotta őt beszélni és mindenki a maga nyelvén értette meg a mondottakat.
Nem arra mutat-e ez a csoda, hogy PÜNKÖSD NAPJÁN AZ EMBERI-SÉG EGY ÚJABB NYELVET KAPOTT AJÁNDÉKBA? – Egy nyelvet, amelyben az emberek újból egymsára találnak és ismét egyesülhetnek? Pünkösd napján új Lélek száll le az égből és a keresztény közösségben vesz szállást: akik pedig ide tartoznak „lélekben és igazságban” új testvéri szövetségre lépnek s olyan nyelven beszélnek, mely minden gátat lerombol, minden szakadékot áthidal: A PÜNKÖSD NYELVE EZ. A hitnek, a reménynek s mindenekelőtt a szeretetnek világnyelve, az új közösség anyanyelve, melyre Jézus tanította mindazokat, akiket embereknek neveznek a földön, s kikről Szent Pál így ír: „Nincs zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad ember, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Jézus Krisztusban.” (Gal 3,28)
Ahol ezt a nyelvet tisztán, hibátlanul beszélik, ott ember rátalál az emberre, nép a népre, nemzet a nemzetre. Ott megértik egymást öregek és ifjak, hatalmasok és gyengék, magasrangúak és alantasok. A szamaritánus ott a megtámadott zsidót, - aki őt mélyen megveti -, magától értetődő felelősséggel oltalmába veszi, amint kifosztva, mezítelenül, véresen fekszik az országúton. S ha a szamaritánus egy szót sem tudna héberül, a zsidó sem értené a szamaritánus nyelvét, az sem lenne baj, hiszen a segítséget nyújtó pünkösdi nyelven beszél! Ez a különös nyelv nem szorítkozik csupán szavakra, hanem az idegen szeméből sugárzik, amikor meleg részvéttel, vigasztalóan és bátorítva találkozik a szegény sebesült tekintetével. És ez szól kezének érintéséből is, amint poharát a szomjúhozók ajkához emeli, vagy sebeit bekötözi és végül a vendéglőben fényes tallért tesz az asztalra, hogy a kocsmáros gondoskodjon a szegény emberről.
Ilyen mérhetetlenül gazdag a Pünkösd nyelvezete kifejezésekben, mert titka abban rejlik, hogy szívből ered és szívhez szól. Pedig alapjában véve csak három főnév áll rendelkezésre: hit, remény és szeretet. Pál apostol szerint pedig, – aki mesterien ismerte és használja ezt a nyelvet – a legerősebb hangsúly éppen a szeretetben van. Most már érthető lesz, ha ezt mondom: AZ ELSŐ PÜNKÖSDI NAP ÓTA KÉTFÉLE NYELVEN BESZÉLNEK AZ EMBEREK: A BÁBELI ZŰRZAVARNAK ÉS AZ ÚJ PÜNKÖSDI VILÁGNAK A NYELVÉN.
Tisztán tapasztaljuk a babiloni nyelv mibenlétét: zűrzavar a lényegben és külső formában. Rakéták süvöltése, bombák robbanása, hadüzenetek hangja, gyűlülködő nyilatkozatok jellegzetes szövegei, ezek uralják a népek világát barbár hangjaikkal, fogalmaikkal, amelyek mind az ellenségeskedés és bosszú szülöttei. Sok ember ismeri és gyakorolja. Családokban és munkahelyeken, politikai gyűléseken, gazdasági testületekben, minden vitás választás és szavazás előtt a polgári életben és a hadseregben, mindenütt, ahol embereknek dolguk van egymással, felcsattan a haszonlesőnek, jogbitorlónak, a gyöngébbek elnyomóinak, perlekedőknek csúf babiloni hangzavara és ez már régen otthonossá lett „keresztény”-nek mondott körökben is.
De a világ és országunk népe babiloni nyelvzavarában itt-ott mégis felcsendül egy mondata, sőt néha egésze a pünkösdi szózatnak, mert az a szózat még sohasem némult el teljesen és nem dermedt holt nyelvvé. Igaz, hogy kezdettől fogva kevesen beszélik tiszta kiejtéssel s habár ma sokszáz millió ember hisz, kétségbeejtően meghamisítják, mert szavai sokaknak idegen szavak ma is. – Ahol azonban tisztán beszélik a pünkösdi szózat nyelvét, ott a lelkeket lenyűgözi természetfeletti szellemével és káprázatos szépségével. Milyen fenségesen hangzott a pünkösdi nyelv Krisztus ajkán, mikor tanítványaihoz és a néphez szólt, amikor a Miatyánkot tanította, amikor példabeszédeit mondta, amikor ellenségeiért imádkozott, szenvedett és meghalt.
A pünkösdi beszéd klasszikus dokumentumát hagyta reánk Szent Pál a korintusiakhoz írt levelének III. fejezetében. Az Újszövetség minden lapjáról pünkösdi hangok szállnak felénk.
DE MINDEN EMBER, AKI FESZÜLT HELYZETBEN A BÉKÜLÉSNEK SZAVÁT HALLATJA, MINDENKI, AKI BOSSZÚÁLLÁS HELYETT SZERETNI TUD, AKI HIDAKAT ÉPÍT ÉS NEM TÉP FEL SZAKADÉKOKAT, UTAKAT EGYENLÍT ÉS NEM EMEL AKADÁLYOKAT, MINDEN EMBER, AKI SEBEKET GYÓGYÍT ÉS SENKIT NEM SEBESÍT, NEM KÁROMKODIK, HANEM ÁLD, SENKIT LE NEM TIPOR, DE ELESETTET FELEMELI, NEM ROMBOL, DE ROMOKAT ÚJJÁÉPÍT, MINDEN EMBER, AKI EMBERI JOGOKÉRT HARCOL ÉS SZENVED, A SZABADSÁGÉRT ÉS BÉKÉÉRT ÁLDOZATOT HOZ, SŐT HA SZÜKSÉGES, ÖNMAGÁT ÁLDOZZA FEL, EZT AZ ÚJ NYELVET BESZÉLI. –
Ennek a pünkösdi nyelvnek világnyelvvé kell lennie, vagy legalább azoknál kellene leghamarabb meghonosodnia, akik a keresztény nevet viselik. Akik erre számot tartanak, azoknak idei pünkösdi jelszóul azt kell választaniuk, hogy naponta szóval és tettel, együttérzéssel és segítséggel, hegyeket elmozdító hittel, törhetetlen reménnyel, minden kétségbeesést feloldó szeretettel közbelépnek, enyhítenek, segítenek, mentenek és gyűlölettől szertetépett embertestvéreinket szeretetben egyesítik.
Fohászkodjunk fel az idei Pünkösd napján Szabolcska Mihály: „Piros Pünkösd napján” c. versének szavaival a Szentlélekben:
„Piros Pünkösd napján
Mennyei jelképpen,
Óh égi, tüzes nyelv,
S zendülj meg a légben.
Hirdesd ki még egyszer
Világ hallatára:
Hogy az Eszme ellen,
Az igazság ellen,
Hasztalan a világ
Minden Golgotája.”
Megsajnáltam a Szentlelket gyermekkoromban, mert jó öreg plébánosunk – a Tillinger Feri-bácsi – egyik hittanórán Pünkösd előtt azt mondotta, hogy az Atyához annyit imádkoznak a jó emberek, az Úr Jézushoz is. De még a jó emberek is elfelejtkeznek a Szentlélekről. Ő az elfelejtett isteni személy. – Akkor gyermekszívvel elhatároztam, hogy majd én nem felejtkezem el Rólad, szegény Szentlélek. És akkortól kezdve naponként imádkoztam a Szentlélekhez.
Most felnőttként s püspökként tudom, hogy a Szentlelket nem kell sajnálni! De mostani ésszel és tudással sajnálok minden embert, aki a Szentlélek pünkösdi üzenetét nem érti meg s nem teszi magáévá, nem tud Pünkösd nyelvén szólni és cselekedni. Most az ilyen embereket sajnálom s értük imádkozom! – piros Pünkösd napján.
Főpásztori áldással,
Nagyvárad, 2007 május 23.-án
† Tempfli József S.K.
megyés püspök
553 / 2007 szám Úrnapja a Bazilikában
Az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően, testvéri szeretettel hívom a váradi és környékbeli Paptestvéreket az úrnapi este 6 órás szentmisére és körmenetre. Szeretettel kérem Főtisztelendő Paptestvéreimet, hogy a plebánián a délutáni órákban tartsanak kivételesen szentmisét és jöjjenek a bazilikai ünneplésre. Az Oltáriszentség diadalünnepén együtt misézünk – ezért szeretettel kérem, hogy hozzanak magukkal albát a koncelebráláshoz. Stólát mi adunk. A városi plebániákon vasárnap tartsák meg az úrnapi ájtatosságot.
544 / 2007 szám Pap- és Szerpap szentelés
Örvendetes eseménye lesz egyházmegyénknek az idei diákonus- és papszentelés. 4 papot és 1 diákonust szentelünk. És pedig:
- diákonussá szenteljük: Török Zsolt Lajos, V. évet végzett kispapunkat
- pappá szentejük: Nagy Jácint,
Barbut Péter
Tyepák László és
Kassán Tkáč Alajos metropolita érsek szenteli Mercsak Antal diákonusainkat.
A váradi székesegyházban június 24.-én, vasárnap a déli 11.30 órás szentmisén lesznek a szentelések. Kassán is ugyanezen a napon lesz a szentelés.
Imádkozzunk a szentelendőkért, hogy az Örök Főpapnak jó munkatársai legyenek, akik hűséggel szolgálják Isten népét. Minden plebánián és minden szentmisén a Hívek könyörgésében imádkozzunk értük.
591 / 2007 szám A Szentatya Áldásást küldi Egyházmegyénknek
Szentatyánk 80. születésnapjára Paptestvéreim és Híveim jókívánságait tolmácsoltam. A Vatikáni Államtitkárságon keresztül köszönőlevelet kaptam, amelyben apostli áldását küldi Őszentsége. Kérem Híveink felé is tolmácsolni és kiosztani az apostoli áldást:
Excellenciás és Főtisztelendő Püspök úr,
Szentatyánk XVI. Benedek pápa 80. születésnapja és a péteri székbe való megválasztásának második évfordulója alkalmából Ön imával és jókívánságával köszöntötte Őt.
Őszentségét rendkívüli öröm töltötte el figyelmességnek és az iránta kifejezett ragaszkodásának kifejezése. XVI. Benedek pápa örömmel foglalja Önt és püspöki fohászait az ő imáiba, a Teremtőnek és a Megváltónak adott hálájába.
A Szentatya Jézus Krisztustól, a Feltámadt Úrtól kéri a húsvéti béke és remény ajándékát, szivélyes apostoli áldásában részesíti Őnt és mindazokat, akik az Őn pásztori gondoskodására lettek bízva.
Kifejezve Őn iránt érzett nagyrabecsülésemet:
† Leonardo Sandri érsek S.K.
455 / 2007 szám Tűzoltósági figyelmeztetések
A Bihar Megyei Tűzoltósági Parancsnokság megkeresésében kéri, hogy elsősorban híveinket figyelmeztessük a tűzveszélyre. Éppen ezért nyitott területen, szénáskertben – felügyelet nélkül – ne hagyjunk tüzet. Hamut, parazsat raktárok, csűrök közelébe ne tegyünk, fáklyákat petroleum lámpát és főzőt ne hagyjunk égve, ha elmegyünk, “ad hoc” villanyszereléseket ne használjunk, hibás kályhákat ne használjunk, ne cigarettázunk padláson, raktárokban, ne hagyjuk, hogy gyermekek játszanak gyufával, vagy bármilyen gyúlékony anyaggal pl. öngyújtóval.
Vigyázzunk templomainkra, értékeinkre, hogy azok ne válhassanak tűz martalékává. A gondatlan eljárás sok kárt okozott már. Minden módon akadályozzuk meg ezt.
Nagyvárad, 2007 május 23.-án
† Tempfli József S.K.
megyés püspök