DATAE STATISTICAE DIOECESIS
A bihari püspökséget első királyunk, SZENT
ISTVÁN alapította 1020 táján.
Innen Szent László
áthozta – valószínű, 1091-ben – Nagyváradra.
|
Területe: 12. 152 km2 Lakosainak
száma: 1.015.090 Katolikus: 107.609 Plébániák
száma: 58 Betöltött
plébánia: 47 Oldallagos ellátással: 11 Egyházmegyés
papok száma: 79 Szerzetes pap: 3 2002-ben
szentelt pap: 4 Szerzetesnők: 69 Kispapok száma: 10 Szent László
Gimnázium diákjainak száma: 213 |
AZ EGYHÁZMEGYE FŐPÁSZTORA EPISCOPUS DIOCESIS Nagyméltóságú és
Főtisztelendő TEMPFLI JÓZSEF Megyéspüspök Szentjobbi apát
A nagyváradi egyházmegye
püspökeinek sorában a LXXXI. Született: Csanálos (Urziceni,
Szatmár megye) 1931, április 9. Pappászentelve: Gyulafehérváron, 1962 május
31. (Márton Áron gyulafehérvári püspök) Püspökké kinevezve: 1990 március 14. Püspökké szentelve: Nagyváradon, 1990
április 26. (Dr. Paskai László bíboros,
Magyarország prímása, esztergomi érsek, Dr. Gyulai Endre szeged–csanádi
megyéspüspök és Bálint Lajos gyulafehérvári megyéspüspök). Postacím: 3700 – ORADEA, Str.
Sirul Canonicilor nr. 7 ( 0040259 / 411-180; 0040259/479-469 Jelmondata: „PETRA CHRISTUS” „A
szikla Krisztus” |
PÜSPÖKÖK SORA
SERIES EPISCOPORUM
|
1. SIXTUS |
1103–1113 |
|
2. VALTHERIUS |
1124–1138 |
|
3. MICHAEL |
1156 |
|
4. NICOLAUS I. |
1163–1181 |
|
5. JOANNES I. |
1181 |
|
6. VATA |
1186–1189 |
|
7. ELVINUS |
1189–1200 |
|
8. SIMON |
1202–1218 |
|
9. ALEXANDER |
1219–1230 |
|
10. BENEDICTUS I. de genere Osl. |
1231–1243 |
|
11. VINCENTIUS |
1244–1258 |
|
12. ZOSIMAS |
1259–1265 |
|
13. LODOMERIUS |
1268–1279 |
|
14. THOMAS de Somos de genere Aba |
1281–1282 |
|
15. BARTHOLOMAEUS |
1284–1285 |
|
16. BENEDICTUS II. |
1291–1296 |
|
17. EMERICUS I. |
1297–1317 |
|
18. JOANNES II. seu Ivánka |
1318–1329 |
|
19. ANDREAS I. |
|
Briccii de Báthor de Genere Gutkeled
|
1329–1345 |
|
20. DEMETRIUS Dionyii de Futak |
1345–1372 |
|
21. DOMINICUS I. Bebek |
1373–1374 |
|
22. BENEDICTUS III. |
1375 |
|
23. EMERICUS II. Zudar |
1376–1378 |
|
24. LADISLAUS I. de Deménd |
1378–1382 |
|
25. JOANNES III. |
1383–1395 |
|
26. PAULUS I. |
1396 |
|
27. LUCÁS de Órév alias de Szántó |
1397–1406 |
|
28. EBERHARDUS de Alben |
1407–1409 |
|
29. ANDREÁS II. de gente Scolarium Floren. |
1409–1426 |
|
30. JOANNES IV. de Prato |
1426 |
|
31. DIONYSIUS Jackh de Kusaly |
1427–1432 |
|
32. JOANNES Frater
V. de Curzola |
1435–1438 |
|
33. JOANNES VI. de Dominis |
1440–1444 |
|
34. JOANNES VII. Vitéz de Zredna |
1445–1465 |
|
35. JOANNES VIII. Beckensloer |
1465–1468 |
|
36. NICOLAUS II. Stolcz de Slantz |
1470 |
|
37. JOANNES IX. Filipecz de Prosznicz |
1476–1490 |
|
38. VALENTINUS Farkas |
1490–1495 |
|
39. DOMINICUS II. Kálmáncsehi |
1495–1501 |
|
40. GEORGIUS I. Szatmári |
1501–1505 |
|
41. SIGISMUNDUS I. Thúrzó de Bethlenfalva |
1505–1512 |
|
42. FRANCISCUS I. Perényi |
1513–1526 |
|
43. LADISLAUS II. de Macedonia a Ferdinando |
|
EMERICUS
Czibak a Joanne Rege nominatus
|
1527–1536 |
|
44. Frater
GEORGIUS II. Martinuzzi, rectius
Utyesenich |
1535–1551 |
|
45. Mathias
Zabergyei |
1553–1556 |
|
46. Franciscus
II. Forgách L. B. de Ghymes |
1556–1566 |
|
47. STEPHANUS I. Radeczy de Zemche |
1567–1572 |
|
48. GEORGIUS Bornemissza |
1572–1585 |
|
49. MARTINOS Pethe de Hetes |
1587–1598 |
|
50. NICOLAUS III. Mikácius |
1598–1613 |
|
51. JOANNES X. Telegdy |
1613–1619 |
|
52. JOANNES XI. Pyber de Gyerkény |
1619–1625 |
|
53. EMERICUS III. Lósy |
1625–1633 |
|
54. LADISLAUS III. Hosszutóthy |
1633–1646 |
|
55. BENEDICTUS IV. Kisdy |
1646–1648 |
|
56. SIGISMUNDUS II. Zongor de Szent-Tamás |
1648–1655 |
|
57. JOANNES XII. Pálfalvy |
1659–1663 |
|
58. GEORGIUS III. Bársony de Lovas-Berény |
1663–1675 |
|
59. JOACHIMUS Luzinszky |
1676–1681 |
|
60. AUGUSTINUS Benkovich |
1681–1702 |
|
61. EMERICUS IV. |
|
Cardinalis e Comitibus Csáky
de Keres-Szeg
|
1702–1732
|
|
62. STEPHANUS II. Ladislau L. B. |
|
Luzinszky de Luzna et
Reglicze
|
1733–1734
|
|
63. JOANNES XIII. Okolicsányi
de Okolicsna |
1734–1736 |
|
64. NICOLAUS IV. e Com.
Csáky de Keres-Szeg |
1737–1747 |
|
65. PAULUS II. e. Com.
Forgách de Ghymes |
1747–1757 |
|
66. LADISLAUS L. B. Patachich
de Zajezda |
1759–1776 |
|
67. LADISLAUS IV. Comes Kollonitz. de Kollegrad, |
|
|
perpetuus in Zay-Ugrócz |
1780–1787 |
|
68. FRANCISCUS III. Kalatay |
1787–1795 |
|
69. NICOLAUS V. Kondé
de Pókatelek |
1800–1802 |
|
70. FRANCISCUS IV. Miklóssy |
1803–1811 |
|
71. JOSEPHUS Vurum |
1821–1827 |
|
72. FRANCISCUS V. Lajcsák |
1827–1842 |
|
73. LADISLAUS V. L. |
|
|
B. Bémer de Bezdéd et Kis-Báka |
1843–1850 |
|
74. FRANCISCUS VI. Szaniszló de Torda |
1850–1868 |
|
75. STEPHANUS III. Lipóvniczky de cadem Lipovnok |
1868–1885 |
|
76. ARNOLDUS Ipolyi-Stummer |
1886– |
|
77. LAURENTIUS Cardinalis Schlauch |
1887–1902 |
|
78. PAULUS III. Szmrecsányi de eadem |
1903–1908 |
|
79. NICOLAUS VI. |
|
|
Comes Széchenyi de Sárvár–Felsővidék EMERICUS BJELIK eppus consecratus Administrator Apostolicus |
1911–1923 1923–1927 |
ANTONIUS MAYER, Administrator
Apostolicus
|
1927–1930
|
|
STEPHANUS SZABÓ primus ordinarius
Dioecesium Satmarinensis
et Magnovaradinensis L. vigore
Constitutionis Apostolica
„Solemni Conven-tione” 5 lun. 1930. a die 15. Aug. 1930. aeque
principaliter unitarum,
Administrator Apostolicus. |
1930– |
|
80.
STEPHANUS IV. FIEDLER |
1930–1939 |
|
AARON MÁRTON eppus Alba Iuliensis, Administrator Apostolicus |
1939–1942 |
IOANNES
SCHEFFLER Dr. eppus Satmariensis, Administrator Apostolicus
|
1942–1952
|
|
JOSEPHUS POP Dr. Vicarius Capitularis |
1952–1960 |
|
LUDOVICUS CZUMBEL Dr. Ordinarius
substitutus FRANCISCUS BÉLTEKI Vicarius Generalis |
1960–1966 1960–1968 |
|
FRANCISCUS SIPOS Ordinarius substitutus |
1966–1983 |
|
LADISLAUS HOSSZÚ Dr. Vicarius
Generalis |
1968–1982 |
|
STEPHANUS DÁSZKÁL Dr. Ordinarius
ad nutum Sanctae Sedis |
1983–1990 |
|
81. JOSEPHUS II. TEMPFLI |
1990– |
Született: Vizslás, Magyarország, 1942
november 29.
Pappászentelve: Gyulafehérváron, 1967 április 2.
Postacím:
RO – 3700 – ORADEA
Str. Şirul Canonicilor
19.
(
+40259/418-235
E-mail: epiromca@rdsor.ro
PROVIKÁRIUS
PROVICARIUS
Monsignore KISS ALBERT, tb.
főesperes, Várad-olaszi
plébános.
Született: Micske (Misca,
Bihar megye), 1953. november 22.
Pappászentelve: 1978 június
18.
Székesegyházi kanonok 2003 Július
6.
Postacím:
RO – 3700 Oradea
Calea Republicii
28.
( 0259/134–094.
SZÉKESEGYHÁZI KÁPTALAN
CAPITULUM CATHEDRALIS
–
Nagyprépost (Praepositus maior):
┼ Monsignore Dr. DÁSZKÁL ISTVÁN pápai prelátus, nyug. ordinárius, teológiai
doktor ┼
Született:
Székudvaron (Socodor, Arad megye)
1919 április 25.
Pappászentelve: 1943 november 1
Ordináriussá kinevezve: 1983 szeptember
29.
Nyugállományba helyezve 1990 május 1.
Elhunyt 2003 június
8
Postacím:
3575 – ALEŞD
Avram Iancu 2.
(0259/340-558
– Olvasó kanonok (Lector):
Monsignore FODOR JÓZSEF általános helynök
– Éneklő kanonok (Cantor):
Főtisztelendő MENTES FERENC c. apát
Született: Csanálos (Urziceni)
Szatmár megye, 1918 március 14.
Pappászentelve: 1942 május
31.
Postacím:
3700 ORADEA
Calea Republicii 28
(0259/134-094
– Őrkanonok (Custos): ––
– Nagyontisztelendő MÁJERNYIK MIHÁLY kerületi
esperes, sz.e.kanonok
– Székesegyházi főesperes (Archidiaconus
Cathedralis):
Monsignore MATOS FERENC LAJOS, pápai prelátus, c. apát, kanonok.
Született:
Érszőlős 1924 július 5.
Pappászentelve: 1948 május 9.
Postacím:
H –
1158 – Budapest
Klebersberg Kuno u. 43.
( 0036/1/414-08-90
– Krasznai
főesperes (Archidiaconus
Krasznensis):
Főtisztelendő
MENTES JÓZSEF
Született:
Csanálos (Urziceni), Szatmár megye, 1932 február 3.
Pappászentelve: 1961 december 8.
Postacím:
3832 – Urziceni 302; Jud.
Satu Mare.
– Középszolnoki főesperes (Archidiaconus Közép-Szolnokiensis): ––
– Penitenciárius
kanonok (Poenitenciarius):
┼Főtisztelendő DEMKÓ PÁL┼
Született:
Nagyvárad, 1919. július 8.
Pappászentelve: 1945. május 27.
Postacím:
RO –
3700 – Oradea
Bumbacului 1. (Szent Márton Öregotthon).
– Békési főesperes
(Archidiaconus Bekesiensis):
––
– Teológus kanonok (Canonicus Magister): ––
IRODALMI STALLUM
Monsignore P. SZŐKE JÁNOS c. Apát
|
VÁRADI
SZÉKESKÁPTALANI IRODALMI STALLUMOK Az Apostoli Szentszék és a
királyi Románia között 1929-ben létrejött Konkordátum a váradi
egyházmegye román területén maradt részét „aeque principaliter” egyesítette a szatmári egyházmegyével,
amelynek egyik része ugyancsak itt maradt. Ennek szükséges velejárója lett a
magyar részen lévő egyházkormányzati beosztás megszervezése. Az Apostoli
Szentszék ezt úgy oldotta meg, hogy 1929. június 17-én a debreceni apostoli
kormányzóságot létesítette. S ezzel két részre szakadt Szent László
ősi egyházmegyéje, de Székeskáptalana is. A váradi székeskáptalan 16 stallumának
birtokosai közül Dr. Lindenberger János főpásztoron kívül Magyar-országon
élt már 1929-ben, s majd később is, Dr. Beöthy György, Brém
Lőrincz, Dr. Czapik Gyula, Dr. Ernszt Sándor, Dr. Kollányi Ferenc, Dr.
Madarász István és Szirmay I. Árpád káptalani tagok. Közülük többen az ún. „stallum litterarium”
birtokosai. Ezeknek a stallumoknak keletkezését Bunyitay Vincze, az
egyházmegye történetírója, a Schematismus historicus (1896-ban megjelent)
40-ik oldalán ezt írja: „1807-ben a váradi lat. szert. káptalan addigi tíz
stalluma, a káptalani vagyon nagyobbítása nélkül, tizenhatra szaporíttatott
fel az apostoli király, mint főkegyúr helytartói tanácsának
rendeletére.” Ezek közül hatot ún. „stallum litterarium”-nak neveztek ki.
Ezekbe az egyházmegye papjain kívül a budapesti királyi tudományegyetemen,
vagy egyáltalán a tudományos és irodalmi pályán működő más
egyházmegyei férfiak is kinevezhetők. Az intézkedés eredeti latin
szövege így szól: „In capitulo hoc (Magnovaradinensi Latinorum) iuxta
altissimam intentionem, alii quoque, praeter gremiales sacerdotes diocesanos,
in Regia Universitate Scientiarum Pestinensi ac secus RE LITTERARIA
benemeriti viri ecclesiastici suam conseciu valeant promotionem”. Ezek után sok egyházi személyt nevezett ki
az apostoli király, majd később a római pápa ezekbe a stallumokba.
Áldásos működésük nem csupán az egyházmegyét, de az egész magyar
katolikus egyház életét is gazdagította. Ezek közül külön említésre
méltók:
§
RÓMER FERENC FLÓRIS pannonhalmi bencés, az európai hírű tudós
arheológus és numizmatikus. Közismert az az értékes gyüjtő szolgálata,
melynek gyümölcsei az ismeretlenből kimentett és pusztulástól megóvott
számos magyar katolikus egyházi műemlékünk országszerte. Így a váradi
székesegyház oldalbejáratánál elhelyezett püspöki sírkövek, amelyeket a
váradi várban végzett ásatások alkalmával találtak. Lipovniczky István váradi
püspök rendeletére a Szent László építette székesegyház alapjait keresték a
várban 1887-ben. Ott találták őket. 1889. március 18-án halt meg. Az
olaszi temetőbe temették, de 1985-ben exhumálták és a székesegyház
kriptájában temették el. Sírköve is itt látható. Ő hívta Váradra Storno
Ferencet, hogy kifesse a székes-egyházat 1878–1880 között. §
BUBICS ZSIGMOND, aki győregyház-megyei papként kapta meg 1879.
február 2-án a váradi egyik irodalmi stallumot, viszonzásul azért a kiváló
irodalmi munkásságért, melyet Szinnyei József Magyar Írók I. kötet 137. lapján méltatott. Bubics a váradi
irodalmi stallumból 1887-ben a kassai püspöki székbe ment át. §
NOGÁLL KER. JÁNOS 1857-ben ugyan-csak az irodalmi stallumra kapott
kinevezést a királytól. Schlauch Lőrinc bíboros-püspöknek a budapesti
Központi Papnevelőintézetben spirituálisa volt. Itt Váradon pedig már
Schlauch idejében a Káptalan nagyprépostja és tinnini címzetes püspök. Az
egyházmegye nemcsak lelkiekben nyert vele, hanem egyik nagy jótevője is
volt, aki kanonoki jövedelméből létesítette az ún. Nogáll Intézetet,
amelyben sok szegény fiatalt neveltek a Szent Vince- és Marillac Szent Lujza
alapította nővérek. Sőt az ausztriai Grazban építteti a Merz Jesu
templomot, amelyet 1890-ben szenteltek fel. §
FRAKNÓI VILMOS, nagy egyháztörténé-szünk, alig 11 éve volt pap az
esztergomi főegyház-megyében, amikor 1878-ban az egyik váradi irodalmi
stallumba került. Később Szentjobbi apát lett. Ezután megy Rómába, hogy
történelmi kutatásokat folytasson az Örök Városban, és azt, mint közkincsét
az egész egyetemes magyarságnak, átadja az utókornak is, megírván hatalmas
háromkötetes munkáját Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a
Római Szent-Székkel, amely 1901-ben jelent meg a Szent István Társulatnál.
Ő adományozza a Bazilikában lévő szép művészi Szent László
majolika domborművet, amelyet Rómából küld haza. §
WOLAFKA NÁNDOR, kispapkorában növendéktársa volt a későbbi
esztergomi érsek Csernoch Jánosnak, a bécsi Pazmaneumban, majd az Augustineumban.
Csanádi megyéspapként országos viszonylatban miniszteri tanácsosként
szolgálta a magyar katolikus egyházat, amikor 1890-ben megkapta az egyik irodalmi stallumot Váradon. Új
egyházmegyéje azonban mégis akkor élvezhette legérté-kesebb szolgálatait,
amikor debreceni kisprépost korában felvirágoztatta ezt a plébániát. A város
egyik kerülete ma is az ő nevét viseli, amelyet Wolafka telepnek
neveznek. Álljon
itt egy anekdota róla. Amikor a civis városnak
tanácsosa lett, mint katolikus plébános és kisprépost, a többségben lévő
protestáns tanácsosok gúnyosan megkérdezték tőle: „Mit keres itt az ifjú
Saul?” S ő ugyancsak bibliai hasonlattal válaszolt és azt mondta:
„Atyjának elveszett szamarait”. Ettől fogva nem merték sérteni többet. §
STEINER FÜLÖP győri megyéspap a magyar katolikus papnevelés
területén teljesített nagyjelentőségű szolgálatot – rektora volt az
Augustineum-nak –, amikor 1882. február 2-án megkapta az egyik irodalmi
stallumot. Onnan távozott a székesfehérvári püspöki székbe. De az idegenből a
váradi irodalmi stallumokra kerültek mellett a váradi egyházmegyés papok
között is találhatók az egyházi tudományokat kiváló mértékben szolgáló
egyházi férfiak. Bizonyítja ezt az
egyháztörténetet magas fokon szolgáló
§ BUNYITAY VINCE, aki 1863-ban két kötetben jelenteti meg ifjúsági írásait. 1870-ben a Régi képek lát napvilágot. 1875-től egymás után jelennek meg értékes munkái: Ismeretlen apátságok, Az egyedi apátság, A Váradi ős székesegyház felépítésének és kifestésének története. 1884-ben három kötetben jelenik meg a Váradi püspökség tör |