Lelkipásztori programterv 2024-re

Miután 2021. októberében elkezdődött a XVI. Püspöki Szinódus előkészületi folyamata, a helyi és a kontinentális konzultáció eredményeinek bemutatásával folyó év októberében, Rómában megtartották a szinódus első ülésszakát. Az elmúlt hónapokban valamennyien érdeklődéssel követtük azt a kibontakozást, amely sokféleképpen, olykor meglepetésszerűen, megmutatkozott a világegyházat alkotó részegyházakban. Számomra továbbra is égetően fontos a szinódusi folyamatot elindító meghívás, miszerint figyelnünk kell arra, amit a Lélek sugall számunkra, hogy keresztény küldetésünk egy élő, nyitott és missziós közösségben bontakozzon ki, és legyen gyümölcsöző a lelkek javára. Keresni a Lélek szavát és átengedni magunkat a Lélek irányításának nem könnyű feladat. Sokszor megkísért bennünket a gondolat, hogy túl kicsik vagyunk ilyen magasztos vállalkozásra, máskor pedig túl erősnek képzeljük magunkat, azt gondolván, hogy a Lélek sugallatait a mai időkben túlszárnyalják a modern vívmányok adta eszközök és lehetőségek. Az összeomlás határait feszegetve, amit napjainkban a sok konfliktus és békétlenség igazol, az embernek fel kell ismernie a megújulás lehetőségeit. Az Istennel való kapcsolat rendezése által jobbra fordíthatjuk a világ és közösségeink életét. Éppen ezért a mi feladatunk, a szinodális út fényében nem más, mint hogy megalapozzuk és elindítsuk a lelki megújulás folyamatát saját életünkben és abban a közösségben, amelyhez tartozunk, és amelynek éltető része kell legyünk. Nagy hiba lenne, ha csak másokra figyelve, másokat kritizálva, másokat elutasítva és kizárva, az egyház kríziséről beszélnénk. Tévedünk, ha ilyeneket gondolunk vagy mondunk, hisz az Egyház nincs krízisben, esetleg mi élünk krízishelyzetben. Az Egyházat a Lélek vezeti és minket is magával akar ragadni, ha nyitottak vagyunk sugallatai előtt, ha engedjük, hogy alakítson rajtunk. Ennyire egyszerű: teremtsük meg a Lélekkel való találkozás lehetőségeit a mi életünkben, mindennapjainkban. Tegyünk azért, hogy tisztábban lássuk a hitünk adta lehetőségeket, amelyek kiemelhetnek bennünket az elvilágiasodás sokféle kísértéséből és egy csodálatos lelki közösségbe emelnek be, ahol öröm, béke és szeretet az alaphangulat.

A fentiek fényében és a Lélek sugallatáért könyörögve, a 2024-es évre is egy szentírási vezérgondolatot választottam, amely segíthet bennünket abban, hogy letisztult belső látással szembesüljünk hivatásunkkal, és lélekben megerősödve vállaljuk a keresztény küldetés szép és nem mindig könnyű kalandját a mai világban. A választott szentírási gondolat: „A Lélek a pusztába vitte…” (Lk 4, 1). Arra hívok meg mindenkit, hogy az év folyamán, szentbeszédekben, hitoktatásban, a lelkipásztori szolgálat sokféle lehetőségeit felhasználva szemléljük közösen Jézus életére vonatkozó mondatot, és másokat is erre buzdítva merjünk mi magunk is, elvonulni egy kicsit a pusztába, hogy tisztuljon látásunk, finomuljon hallásunk és erősödjön elhatározásunk Isten üzenetének meghallgatására és annak követésére.

Meghívásom azt a reményt is hordozza, hogy csak közösen tudunk a megújulás ügyéért eredményesen fáradozni. Tükörbe nézve felismerhetjük igazi önmagunkat. Egyénileg és közösségben is vállalnunk kell ezt a szembesülést, illetve ennek a következményeit. Karoljuk fel egymást, és egymást elfogadva, egymást hordozva újítsuk meg életterünket, kapcsolatainkat, szándékainkat és törekvéseinket. Célunk pedig nem lehet más, mint az Isten jelenlétében élni. Adjuk meg magunknak, egymásnak és közösségeinknek ezt az esélyt, hiszen Isten már megadta nekünk, és most is a Lélek által akar vezetni bennünket. Ezért kell néha a pusztába vonulnunk.

Az eddigi gondolatok alapján, a kiválasztott vezérgondolat fényében a következő kérdésekre kereshetjük a választ az év folyamán eltervezett programok keretén belül is: – Miben mutatkozik meg a pusztaság saját életemben, kapcsolataimban, elfoglaltságaimban?  – Miben jelent veszélyt az életemben észlelt pusztaság, miben lehet előnyömre az? – Fontos-e számomra a közösségi élet és miben tudom azt építeni? – Miben mutatkozik meg a közösségi életben a pusztaság és hogyan viszonyulok ehhez? – Szeretnék-e a Lélek erejében mozgató erő lenni a közösségben? Mire volna szükségem, hogy ezt megtegyem? – A közömbösség pusztáját hogyan tudnám megváltoztatni magamban, környezetemben?

Az itt felsorolt programok részét képezik annak, amit megvalósítani szeretnénk. Már most jelzem paptestvéreimnek, hogy további programok tervezése is folyamatban van, főleg a képzések és táborozások terén. Mindezekről időben fogunk tájékoztatást küldeni. Azzal a kéréssel fordulok mindenkihez: legyünk nyitottak a központi kezdeményezések előtt, és legyünk nyitottak a helyi kezdeményezések előtt is. Próbáljunk minél jobban bekapcsolódni a felajánlott lehetőségekbe, és szorgalmazzuk a helyi kezdeményezések tervezését és megvalósítását is. Mint lelkipásztorok ne felejtsük el, hogy küldetésünkhöz tartozik a reánk bízott hívek lelki gondozása. Ez a feladat részünkről állandó készséget feltételez a képzésre és előkészületre, másrészt pedig a hívekért vállalt áldozat mutatkozik meg abban, hogy híveinknek biztosítjuk a lelki épülés lehetőségeit, buzdítva őket és elkísérve őket ezekre az alkalmakra.

(kivonat a főpásztor IX/2023. számú körleveléből)