Lelkipásztori terv 2026
Kedves Paptestvérek, Kedves Munkatársak, Kedves Testvéreim és Nővéreim!
Excellenciás Rino Fisichella érsek, a 2025. Jubileumi Év szervezését irányító Dikasztérium felelőse, levélben fordult hozzánk, amelyben a végéhez közeledő Szentév fontosságáról beszélve kiemelte azt a sok kegyelmi forrást, amelyet ez az év feltárt az egész világ számára. Nagy kegyelemnek tarthatjuk azt, hogy egyházmegyénkben is sikerült a megújulás útját követni. Bekapcsolódva a világegyház eseményeibe vagy követve helyi egyházunk kezdeményezéseit, a Jubileumi Év elvezetett bennünket Isten közelségének megtapasztalásához, ugyanakkor közelebb vitt egymáshoz is, hiszen bennünk és rajtunk keresztül is megmutatkozik Isten szerető arca a világban.
„Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a római zarándoklatok és jubileumi események, valamint a helyi egyházmegyék szintjén megélt rendezvények csakis az Önök felbecsülhetetlen értékű hozzájárulásának köszönhetően valósulhattak meg, különösen a területi koordináció tekintetében, amely elősegítette a Szentév sokrétű népszerűsítését a helyi sajátosságokhoz igazodva. Őszinte köszönetünket fejezzük ki ezért a nagylelkű szolgálatért, amelyet Isten népe hitének gondozása érdekében végeztek.” – írta Fisichella érsek úr az ő levelében.
Örömmel adhatunk hálát az elmúlt év kegyelmeiért, miközben reménységgel akarunk a jövőbe tekinteni. Keresztény küldetésünk, hogy a remény forrásai és közvetítői legyünk ebben a világban, mert csak az Evangélium üzenete tud megoldást adni a sokféle konfliktusra és feszültségre. A remény hordozóiként nekünk is figyelnünk kell Jézus szavaira, aki a jövőt megismerni akaró néphez határozott, de mégis biztonságot jelentő, útmutató szavakat intéz. „A föld és az ég jeleiből tudtok következtetni, miért nem ismeritek föl a mostani időt? Miért nem ítélitek meg magatok, mi a helyes? (Lk 12, 56)
A 2025-ös Jubileumi Év tapasztalataiból merítve a lelki növekedés útján szeretnénk maradni. Tudjuk, hogy a tovább haladás folytonos keresést jelent, és a megtalálás öröméhez vezet el bennünket. Csak így ismerhetjük fel, mi az, ami igazán fontos számunkra, mi az, amire a mostani időkben szükségünk van azért, hogy egyénileg és közösségileg megerősödve az elfogadás és a megosztás szellemében nyitottak tudjunk maradni Isten megmutatkozó szeretetével szemben. Ismerős előttünk a Szentírásból Mária és Márta története (Lk 10, 38-42). Azt szeretném, ha az előttünk álló 2026. évben sokszor átengednénk magunkat a történet hangulatának. „Az Úr lábához ült és hallgatta szavait.” (Lk 10, 39) – olvassuk Máriáról. A következő év vezérgondolatául ezt a mondatot szeretném átadni kedves paptestvéreimnek, a szerzeteseknek és szerzetesnőknek, a munkatársaknak, a hitoktatóknak, az önkénteseknek és minden kedves hívőnek. Ez az a „jobbik rész” (Lk 10, 42), amire mi is meghívást kaptunk, ezt tükrözi vissza a 2026. évre előkészített pasztorális terv, amit most mindenkinek figyelmébe ajánlok.
„Az Úr lábához ült és hallgatta szavait.” (Lk 10, 39)
Elhangzik ez a mondat elsősorban azok számára, akiknek feladata Isten népének szolgálatában fáradhatatlanul keresni a tökéletesedés útjait. Kedves Paptestvéreimet arra hívom, hogy a képzések lehetőségeit kihasználva a lelki gyarapodás szolgálatát mozdítsák elő úgy saját maguk, mint a reájuk bízott hívek számára. Olyan képzési lehetőségekre gondoltunk, amelyek segítségünkre lehetnek a teológiai felkészültség és a gyakorlati lelkipásztori szolgálat fejlesztésében. De nem csak a lelkipásztorokra gondolok akkor, amikor képzésről beszélünk. Ott vannak a hitoktatók, akik az oktatás és a nevelés terén arra kaptak megbízást, hogy Isten megismeréséhez vezessék a rájuk bízottakat. Nekik is szükségük van az állandó képzésre, ezért szorgalmazom, hogy használják ki a felkínált lehetőségeket az ismeretek és a gyakorlatok elsajátítása és elmélyítése céljából.
„Az Úr lábához ült és hallgatta szavait.” (Lk 10, 39)
Elhangzik ez a mondat azok számára is, akik a keresztény küldetésben különböző feladatokat vállalnak az egyházban, vagy akik tökéletesedni szeretnének a hitigazságok megismerésében, a keresztény küldetés hatékony gyakorlásában és az emberek szolgálatában. Ilyen megfontolásból gondoltunk az egyháztanácsosokra, akik saját felelőségvállalásukkal az Egyház és a közösség javát hivatottak szolgálni. Lelki és gyakorlati gyarapodásukra szolgálnak a tervezett találkozók és képzések, amelyeken keresztül a világi hívek szerepvállalása megfelelő támogatásban részesül. Mindezeken túl, a szinodális teológiai esték alkalmával időszerű kérdések megvilágítására és megvitatására is sor kerül. Számítunk arra, hogy ezeken a rendezvényeken is lesznek olyan érdeklődők, papok, szerzetesek és világi hívek, akik az építés szellemében, saját adottságaik és talentumaik kamatoztatásával nyitottak lesznek az egység szolgálatába állni.
„Az Úr lábához ült és hallgatta szavait.” (Lk 10, 39)
Elhangzik ez a mondat akkor is, amikor az ifjúsági és a családos csoportok lelkipásztori ellátására gondolunk. Ez a terület sok kihívás elé állítja a mai idők egyházát, ezért fontos kihangsúlyozni, hogy a Úr lábánál való megnyugvás, a szavaiból való merítés alapozhatja meg igazán és hatékonyan a rétegpasztorációt érintő és szolgáló kezdeményezéseket. Ide tartoznak a hivatásápolásra irányuló kezdeményezések, valamint a más lelkiségi mozgalmak támogatása, nem utolsó sorban azok az események, amelyekkel a világegyház szándékához kapcsolódunk az imanapok vagy világnapok alkalmával.
„Az Úr lábához ült és hallgatta szavait.” (Lk 10, 39)
Elhangzik ez a mondat akkor is, amikor gyökereinkre gondolunk. Helyi hagyományaink ápolásával nem csak elődeink emlékének adózunk, hanem olyan gyökereket éltetünk, amelyek új lendületet hozhatnak mai világunk kibontakozásában is. Tudatosítanunk kell magunkban azt, hogy nemzedékek hosszú sora a nehéz időkben is szolgálni tudott egyházat, közösséget és népet. Saját hagyományaink ápolásával mi is ezt tesszük, olyan alapokra építünk, amelyeket elődeink raktak le, hogy az Evangélium üzenete minden idők emberéhez eljuthasson. A zarándoklatok, az emléknapok, szentjeink és vértanúink tisztelete nem lehet szabadidős foglalkozás! Köteleznek bennünket a megőrzésre és a tovább építésre, „a jobbik rész” választására.
„Az Úr lábához ült és hallgatta szavait.” (Lk 10, 39)
Elhangzik ez akkor is, amikor az új lelkipásztori módszerekre gondolunk. Megragadva az ismeretekben való tökéletesedés lehetőségeit, a képzések gazdag választékát egyházmegyénkben és más egyházmegyékben, nem tekinthetünk el attól sem, hogy egyházmegyénk gazdag kulturális örökséggel rendelkezik. Isten arcának tükörképe lehet mindaz, ami szép, értékes és csodálatra méltó, ami örömmel tölti el az ember szívét, lelkét, ami által mi magunk is finomíthatjuk olykor megkérgesedett lelkünket, és ami által olyanokat is meg tudunk szólítani, akik kevésbé ismerik katolikus közösségünk gazdag és értékteremtő múltját és jelenét. „A kultúra hatékony eszköze a modern lelkipásztorkodásnak, egy elértéktelenedő világban” – hangzott el nemrég az Európai Püspöki Konferenciák elnökeinek plenáris ülésén. Ismerjük fel saját értékeinket, és mutassuk fel, gazdagítsuk környezetünk, hisz ez is képes békét teremteni zaklatott életünkben. Ne tekintsünk értékeinkre úgy, mintha csak muzeális javakról lenne szó, hisz Isten szól hozzánk az igényes zenében és minden művészeti alkotás által.
„Az Úr lábához ült és hallgatta szavait.” (Lk 10, 39)
Az itt bemutatásra kerülő pasztorális terv a keretét akarja jelenti mindannak, amit a következő évben vállalni és megvalósítani szeretnénk. Az Úr közelségében lenni és hallgatni az Ő szavára, nem csak szavakban, hanem tartalommal is gazdagítani fogja, a mi hozzálásunkkal együtt, a megfogalmazott terveket.
részlet Böcskei László megyéspüspök OC X/2025. nr. 2340/2025. számú körleveléből