Nem baj, ha „koptatjuk a térdünket” az imában!

Nagyváradon tartotta szokásos nagyböjti lelkigyakorlatát a Mária Légió Segítő Szűzanya Comitiuma. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe utáni napon, március 26-an mintegy ötven résztvevő gyűlt össze a lelki napra, a Kanonok-sori laikusképző központ termeiben.

Bărbuț Péter plébános, az egyházmegye máriás lelkületű egyesületeinek és mozgalmainak felelőse nyitotta meg a programot, köszöntve az egybegyűlteket, akik több településről érkeztek a püspöki székvárosba – így Margittáról, Székelyhídról, Tarjánból, és a szomszédos egyházmegyékből is – Nagykárolyból, Szatmárról, illetve a Kolozsvár melletti Kisbácsból.

Közös imádsággal vette kezdetét a program, a légiós ima, a tessera bevezető imádságával, amit az örvendetes rózsafüzér elimádkozása követett. Péter atya buzdító szavaiban azt kötötte a jelenlévők lelkére, hogy az imádság fontos feladat, „lelki munkafeladat”, és senki sem öreg ahhoz, hogy ezt teljesítse. Amint fogalmazott, olyan időket élünk, amikor „nem baj, ha koptatjuk a térdünket az imádságban.” Ugyanakkor arra hívta meg a résztvevőket, hogy ezen a napon ne siessenek, egyszerűen csak engedjék, hogy „szeressen az Isten, hogy átkaroljon a Szűzanya”. Bemutatva a lelkigyakorlat előadóját, Szőke Sándor lazarista szerzetes papot, kihangsúlyozta azt a párhuzamot, mely szerint közel áll a Mária Légió a lazarista rendhez, hisz Frank Duff alapító, 100 évvel ezelőtt egy lazarista plébánián kezdte meg működését.

Szőke Sándor atya elsősorban köszönetet mondott a Mária Légió tagjainak jelenlétükért és szolgálatukért, azért, hogy „elindultak ezen az úton”, előadását pedig a szinodális út három kulcsfogalmára építette. A közösség szóval kapcsolatban a Szűzanyát állította példaképként a légiós testvérek elé, mint közösségi embert; a részvétel kapcsán azt hangsúlyozta, tudatosítsuk magunkban Isten jelenlétét az életünkben, és hogy része vagyunk a közösségnek; a missziót illetően pedig az a kérdés tehető fel, „én milyen küldetést kaptam?”  –  dióhéjban összefoglalva az előadás legfőbb pontjait. Végül arra hívta meg a jelenlévőket, hogy vegyük fel a „szinodális szemüveget”, és lássuk meg: kaptunk egy közösséget, „van egy feladatunk, amelynek eleget kell tennünk, de nem azért, mert köteleznek rá, hanem mert ez belülről fakad fel bennünk.”

A lelki nap a székesegyházban folytatódott, ahol Böcskei László megyés püspök mutatott be szentmisét, amelynek keretében a légió tagjai ünnepélyesen megújították fogadalmukat. A főpásztor meglepetése volt a résztvevők számára az ebédet követő palotalátogatás, amely a díszteremben kezdődött, majd az egyházművészeti kiállítás megtekintésével folytatódott, a Szűzanya alakjára irányítva a figyelmet a kiállított alkotásokban is. Megannyi résztvevő fogalmazta meg örömét és háláját a gazdag programot kínáló lelkigyakorlatos napért, amely a záró imádsággal a Kanonok-soron ért véget.

A lelkigyakorlatos nap végén a Segítő Szűzanya Comitiumanak elnöknőjét, Vaszilkovits Ana Mariát és alelnöknőjét, Marian Annát kérdeztük, akik Mária Légió felépítésével kapcsolatban elmondták, hogy a comitium több kúria és praesidium egysége, tehát a comitium vezetősége alá tartoznak a kúriák, a kúriák vezetősége alá pedig a praesidiumok. Kifejezték abbéli örömüket, hogy a Szatmárról érkező régia vezetősége is megtisztelte őket jelenlétükkel. Mint elmondták, „a Mária Légió legfontosabb küldetése, hogy megtartsuk és erősítsük az egységet, ezzel szolgáljuk a papságot is, imádkozunk értünk, és ha bármikor szükség van a jelenlétünkkel is próbálunk szolgálni”.
A praesidiumon belül hetente egyszer gyűlnek össze, és a Mária Légiós kézikönyv szerint végzik egységesen az imákat. „Ezek az összejövetelek arról szólnak, hogy találkozzunk, hogy együtt imádkozzunk, hiszen erősebb az ima is közösségben. Ajándék volt számunkra a mai nap, nagyon feltöltődtünk lelkileg, nagyon jó volt újra együtt lenni”.