Újra megszervezik a családi hétvégéket Sólyomkőváron

A családpasztorációs iroda már harmadik éve szervez a nyári időszakban megerősítő hétvégéket az egyházmegyében létező plébániai családcsoportok számára. Az idei évben az első ilyen alkalom július 22-24. között volt Sólyomkőváron a margittai csoport számára. A plébániáról kilenc házaspár és kilenc gyermek vett részt a programon.

Péntek este szentségimádással indítottak, amelyen a zenei szolgálatot a tasnádszántói Kis szikra ifjúsági zenecsoport biztosította. Az elmélkedések a nagyszülőkről és a szülőkről szóltak, hiszen ezen a hétévégén emlékezik meg az egyház róluk. Igazi hálaadás és megérkezés volt mindenki számára.

Szombaton reggel szentmisével kezdték a napot, majd ezt követte a műhelyfoglalkozások sorozata. Itt hangsúlyt kapott az önismeret és a társismeret, valamint a házaspárok jelenlétének fontossága a közösségben és az egyházban. A témákat előadás, páros beszélgetés és dramatikus játékok hozták közelebb a résztvevőkhöz. A lelkivezető arra hívta a párokat, hogy próbáljanak kicsit lassítani – ami a mozgásban is megmutatkozhat –, csodálkozzanak rá a környezetre, igyekezzenek minél több időt kettesben és csendben eltölteni.

A délután folyamán a gyerekekről sem feledkeztek meg, hiszen a közelben lévő sportpályán foci mérkőzést tartottak. Nagy élmény volt a gyerekek számára, hogy édesapjukkal együtt játszathattak, örülhettek. A nap további része társasjátékkal és beszélgetéssel folytatódott.

Vasárnap szabadabb volt a program: közös szentmise és bográcsfőzés volt, amelyből mindenki kivette a részét.

A résztvevők a következő gondolatokat osztották meg a hétvégével kapcsolatosan:

• Jó volt időt szánni egymásra, kicsit lelassítani és a mókuskerékből kiszállni.
• Sokat jelentett, hogy tükröt tarthattunk egymásnak és szembesítettük egymást és magunkat az értékeinkkel.
• Örültem a sok kacagásnak, jó volt, hogy a gyerekekkel is időt tölthettünk.
• A szentségimádás igazi megérkezés volt a számunkra a hétvégére.
• Kicsit izgultunk, hogy milyen feladatok elé állít bennünket Attila atya, de szinte észrevétlenül kinyíltunk mint egy rózsa.
• Nem szeretek beszélni, de csőbe húztak 🙂 s meglepően sokat mondtam magamról.