Alig 30 km-re fekszik a magyar határtól, Bihar megye északkeleti részén, Margitta municípium rangú város. Margitta és környéke már a rézkorban is lakott hely volt, környékén gyakran találtak réz- , bronz- és vaskorból származó leleteket. Első írásos említése 1352-ből maradt fenn, Margita néven. 1363-ban a neve már Margitta volt, de 1422-ben Margitfalvának nevezték az akkori birtokos, a Csáky család oklevele szerint. A Csákyaktól a Melki apátság (mölki) vette meg Margittát. 1520-ban a település vámszedőhely is volt. 1891-ben 4392 magyar lakosa volt. Itt volt a járási szolgabírói hivatalnak, járásbíróságnak és az adóhivatalnak székhelye, rendelkezett takarékpénztárral, alsófokú ipariskolával, ipartestülettel, vasútállomással, posta- és távíróhivatallal, valamint postatakarékpénztárral. Itt jelenik meg a „Margitta és Vidéke” című hetilap. Margitta a trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Margittai járásához tartozott. 1940-ben a második bécsi döntésnek köszönhetően visszakerült Magyarországhoz. 1944-ben újra Romániához csatolták.

A margittai római katolikus kistemplomot Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel, így búcsúünnepe augusztus 15-én van. Ez a nap Szűz Mária mennybevételének napja, mely a katolikus vallás egyik legősibb és legnagyobb ünnepe. A margittai római katolikus hívek a kistemplom augusztus közepére eső búcsúünnepén rendszerint nem férnek be az istenházába, ezért az ünnepi szentmisét az Árpád-házi Szent Margit templomban - a katolikus nagytemplomban szokták megtartani. A jelentős betelepülés folytán a város katolikus lakossága megnövekedett, ezért 1993-ban egy új katolikus templom építése is megkezdődött, amelyet 2000-ben szenteltek fel Árpád-házi Szent Margit tiszteletére. A plébánia a Margittai Esperesi kerülethez tartozik.