Szent László Római Katolikus Plébánia Mezőbikács

A bikacsi plébánia már 1332-ben létezett, 1813-ban pedig a gyapjui plébánia áthelyezésével szervezték újjá.

A plébániai anyakönyvek 1778-tól kezdődően maradtak fenn. A plébánia épülete 1812-ben épült. A templom alapkövét 1813-ban tették le, a templom pedig 1822-ben készült el. A nagyváradi káptalan építtette. Az új templomot elkészülte után Haller Ferenc nagyváradi kanonok áldotta meg.

A templomnak két védőszentje van:

Fővédőszent: Szent László, Magyarország királya

Társvédőszent: Szűz Mária, a Királynő

Mezőbikácsot 1374-ben említik először a nagyváradi székeskáptalan birtokaként. A falu kezdetben nem a mai helyén feküdt, hanem attól délkeletre, a Haraszti-patak melletti dombokon. Ott még az 1880-as évek elején is láthatók voltak a régi, középkori kőtemplom alapjai és egyes romjai.

1883-ban az akkori plébános, Trusza Lajos így írt erről:

„Nagyjából feltártam a Bikács régi, a török betörése előtti templomának alapfalait a Kenderes nevű helyen. A falak alapja tele volt csontvázakkal, amelyek mindössze 50 cm mélységben feküdtek a talajszint alatt. Ha lenne rá időnk, még a templom alaprajzát is el lehetne készíteni.” — Trusza Lajos, bikacsi plébános