A betlehemi csillag nyomában – Visszapillantás a karácsonyi ünnepkörre a  nagyváradi egyházmegye hitoktatóival és az iskolai hitoktatásban működő plébánosokkal

Visszapillantás a karácsonyi ünnepkörre a  nagyváradi egyházmegye hitoktatóival és az iskolai hitoktatásban működő plébánosokkal

„Ó ha most mindent itt hagynék,

mennék a csillag után,

mint rég a három királyok

betlehemi éjszakán!” (Babits Mihály, Csillag után)

A karácsonyi ünnepkör végén hálás szívvel tekintettünk vissza mindarra a sok előkészületre, szép pásztorjátékra, karácsonyi műsorra, betlehemezésre. amelyekkel a nagyváradi egyházmegye hitoktatói és diákjaik Jézus születésének ünnepére készültek. Ezek az alkalmak nem csupán előadások voltak, hanem élő hitvallások, melyekben a Megváltó érkezésének öröme újra és újra megszólalt. Az iskolákban, plébániákon és különböző közintézményekben végzett szolgálatuk során a gyermekek és fiatalok nemcsak tudásukat, hanem hitüket, lelkesedésüket és örömüket is megosztották a közösségekkel. Számos helyen a népi betlehemezés ősi hagyományát elevenítették fel: a régi szokás szerint házról házra járva adták elő a betlehemes játékokat, hogy hirdessék Jézus születésének örömhírét. Ezek az alkalmak egyszerre váltak tanúságtétellé és meghitt találkozássá, melyekben a karácsony evangéliumi üzenete élővé és kézzelfoghatóvá lett. A betlehemező csoportok közül többen ellátogattak az egyházmegye főpásztorához (az Ady Endre Elméleti Líceumból, a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumból, a Petőfi Sándor Elméleti Líceumból, a baromlaki, a kárásztelki és a tóti plébániáról), Böcskei László megyés püspökhöz is, aki szeretettel és atyai örömmel fogadta őket. Ezek a találkozások megerősítették a fiatalokat abban, hogy szolgálatuk valódi ajándék az Egyház és a közösségek számára, hiszen Krisztus születésének örömét vitték el mindazokhoz, akikkel útjuk során találkoztak.

„Templomunkban rendszeressé vált, hogy szenteste a nagyobbakkal, karácsony napján pedig a kisebbekkel mutatunk be pásztorjátékot. Az ezt megelőző készülődés mindig izgalommal teli: kijelölni a szereplőket, kiválasztani a megfelelő jelmezeket, elkészíteni a hozzá illő kellékeket – a feladat ránk vár. A készülődés során, ahogy a gyerekek egyre jobban beleélik magukat a szerepeikbe, kérdések és rácsodálkozások fogalmazódnak meg a hajdani időkről, amikor a kis Jézus megszületett. Átérezve a  helyzet és az alkalom ünnepélyességét, mindvégig felelősségteljesen gyakorlunk. Harmadik éve veszünk részt a SzékelyKapuk – ZöldKapuk pályázatban betlehemezős csapatainkkal. Idén kilenc helyszínen mutattuk be Jézus születését civil- és egyházi intézményekben, eljuttatván a megtestesülés örömhírét a környező települések közösségeihez is. Mi így éljük át Betlehem csodáját minden karácsonykor.” (Meleg Beáta hitoktató, Székelyhíd)

„December 24-én, déltől éjfélig egyházközségünk kilenc fiatalja betlehemes játékkal hirdette Urunk, Jézus Krisztus születésének örömhírét. Szolgálatukat az éjféli szentmise előtt a templomban is bemutatták, nagy örömet szerezve a híveknek. Karácsony első napján a 4 és 18 év közötti gyermekeink betlehemes játékkal és versekkel emelték a szentmise ünnepélyességét, majd minden gyermek átvehette karácsonyi ajándékát.” (Straub Judit hitoktató, Szalonta)

„Margittán a helyi hagyományokhoz híven idén is karácsony napján, december 25-én este került sor a helyi gyermekek és fiatalok karácsonyi műsorának bemutatására. Ezen gyerekműsor minden évben a margittai Árpád-házi Szent Margit-templomban kerül előadásra, ahol a tágas belső tér és a kiváló fényviszonyok ideális lehetőséget biztosítanak a többszereplős karácsonyi műsorokhoz. Az idei évben is két műsorral készültünk, amelyet az elsőáldozásra és bérmálkozásra készülő diákok tanultak be és adtak elő Nyirő Szabolcs-István hitoktató, valamint Oros Roland helyi plébános vezetésével. Az elsőáldozásra készülő gyermekek egy hagyományos pásztorjátékkal készültek, amelyben a jól ismert karácsonyi történet a legnépszerűbb karácsonyi dallamokba ágyazva, modern, kortárs feldolgozásban került bemutatásra. A nagyobbak egy árnyjátékkal ajándékozták meg a nyitott szívű ünneplőket, amely nem a szavakra vagy hangzatos mondatokra épített, hanem a zene és az árnyak lélekemelő hatásán keresztül ragadta meg a jelenlévő közösséget. A közel kétszer húszfős diákcsoport és felkészítőik számára idén is nagy élményt jelentett a közös, olykor kalandos felkészülés, valamint az a felismerés, hogy műsorunkkal kettős ajándékot adhattunk: ajándék az embereknek, hogy még inkább megérkezhettek lelkükben Jézus születésének ünnepéhez, és ajándék a mi Urunknak, akinek születésnapját ünnepeltük.” (Nyirő Szabolcs-István hitoktató, Margitta)

„2025 December 18-án rendhagyó ünnepi esemény zajott a Szentjobbi Szent István Általános Iskolában. Az 5-8-as diákok és pedagógusok szervezésében egy meghitt, ünnepre hangolódó műsor került bemutatásra.  Nemcsak az iskola diákjai és alkalmazottai, de a tanulók meghívottjai is részesei lehettek a közös ünnepi előadásnak. Hittantanárként úgy gondolom, hogy az iskolai életben különösen fontos szerepet töltenek be a diákok karácsonyi betlehemes előadásai, amelyek segítenek megérteni az ünnep igazi jelentését, és közelebb hozzák egymáshoz a közösség tagjait, akár a faluközösség tagjait is. A betlehemes alaptörténet, amelyet a gyerekek előadtak Jézus születésének történetét eleveníti fel. A diákok pásztorok, angyalok, Mária, József vagy akár a napkeleti bölcsek szerepébe bújva mesélik el, hogyan született meg a kis Jézus Betlehemben, egy egyszerű istállóban. A színdarabot énekekkel is kiegészítette a ,,diákkórus”, valamint angol-magyar-román karácsonyi versek is elhangzottak a műsoron. Persze az sem mellékes, hogy mindezt megelőzte egy komoly készülődés/felkészülés, amely nem csupán a próbákból állt, hanem a kellékek, a díszlet közös előteremtéséből is. A közös felkészülés legalább olyan fontos volt, mint maga az előadás. A próbák, a jelmezek készítése, a díszletek megalkotása mind-mind erősítették az összetartozás érzését tanárban és diákban egyaránt. A diákok megtanultak együtt dolgozni, segíteni egymásnak, és felelősséget vállalni a közös sikerért. Az együtt készülődés során az iskolai adventi időszak is valódi tartalommal telt meg. A gyerekek bethlemes előadása a szülőknek, rokonoknak, barátoknak is igazi élményt nyújtott, hiszen a meghitt környezet, a karácsonyi dekoráció igazi ünnepi hangulatot varázsolt, amelyben nemcsak a szereplők, hanem a közönség is emlékezhetett arra, mit is jelent valójában a szeretet ünnepe.” (Vajda Zita M. Bonifácia nővér, hitoktató, Szentjobb)

„Karácsony ünnepéhez kapcsolódva gyermekeink versekkel és énekekkel szolgáltak a karácsonyi műsorban, hirdetve Jézus születésének örömhírét. A közös készülődés során a templomot és a karácsonyfát együtt díszítettük fel a gyermekek és a felnőttek közreműködésével. Az ünnepi időszakban néhány gyermekkel ellátogattunk az idősek otthonába is, ahol szintén versekkel és karácsonyi énekekkel vittük el Jézus születésének örömhírét és szereztünk örömet az ott élőknek. (Szűcs Attila plébános, Szilágycseh)

„A Művészeti Líceumban az adventi készület egy különösen lélekemelő eseményben teljesedett ki: karácsonyi koncertet szerveztünk a püspöki palotában, amelyben a zene és a hit egymást erősítve vezette a jelenlévőket az ünnep titkához. Az elhangzó zenei művek előtt rövid bibliai idézetek és elmélkedések hangzottak el, amelyek segítettek elmélyíteni a hallgatóság figyelmét, és megnyitni a szíveket Isten üzenete előtt. A Szentírás szavai és a zenei szolgálat harmóniája arra hívott bennünket, hogy megálljunk a rohanó hétköznapokban, és csendben szemléljük a megtestesülés csodáját. A gyermekek és fiatalok előadásában megszólaló dallamok imádsággá váltak, és tanúságot tettek arról, hogy a művészet képes hidat építeni Isten és ember között. Az adventi időszakban a 16-os iskolában a hittanórákon különleges módon készültünk Urunk születésének ünnepére. A karácsonyra való lelki ráhangolódás jegyében betlehemkészítő versenyt hirdettünk a gyermekek számára, amelyben alternatív, anyagok felhasználásával alkothatták meg Jézus születésének egyszerű, mégis mély üzenetet hordozó jelenetét. A gyermekek örömmel és nagy lelkesedéssel vettek részt a munkában. A kreatív alkotás során nemcsak kézügyességük és fantáziájuk bontakozott ki, hanem a betlehem üzenetén keresztül közelebb kerülhettek a megtestesülés titkához is. Az egyszerű anyagokból készült jászolok arra emlékeztettek bennünket, hogy Isten Fia is szegénységben, alázatban jött közénk, hogy szeretetével megváltson minket.  A Szent László Líceum 9. B osztálya az osztályfőnökükkel  közös munkával és örömteli szolgálattal készült a karácsony ünnepére. Az adventi időszakban feldíszítették az osztálytermet és a karácsonyfát, valamint betlehemet állítottak, amely a közösség számára látható jelévé vált a Megváltó érkezésének. A készülődés nem csupán külső díszítés volt, hanem belső, lelki út is: a közös éneklés során karácsonyi dalok csendültek fel, amelyek imádságként szálltak fel, és segítettek megnyitni a fiatalok szívét Isten szeretete előtt. A közösen végzett munka, az együtt énekelt énekek és a betlehem csendes üzenete mind hozzájárultak ahhoz, hogy az osztályközösségben erősödjön az összetartozás és az ünnep valódi jelentésének megélése. (Mátyási Fischer Enikő hitoktató, Nagyvárad)

„Az Ady Endre Elméleti Líceum betlehemesei, a Mosolygó angyalok, az elmúlt hetekben a szeretet csillagát követték, s annak fényét, üzenetét fáradhatatlanul vitték Váradszerte a SzékelyKapuk-ZöldKapuk Nemzetközi Ökocivilizációs Játékok keretén belül. Ennek a csodálatos útnak méltó befejezése és megkoronázása volt az előadás utolsó helyszíne, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség. A betlehemezők örömmel és szeretettel érkeztek meg Böcskei László megyés püspök elé, akinek áldásával és bátorító szavaival térhettek vissza az iskola falai közé, közelítve lélekben is karácsony szent ünnepéhez. A diákok úgy a felolvasásban, mint a kórusban, a zenészek között, a szervezők csoportjában, a közönség soraiban lelkesen törekedtek a Karácsony Istennek tetsző megélésére, és iskolánk minden tagjának a jóság és a meghittség hangján való megszólítására az ünnepre várakozva.” (Antal Mária Tünde hitoktató, Nagyvárad)

„Számomra a karácsonyi előadás mindig varázslatos élmény volt. A semjéni Kazinczy Ferenc Általános Iskola diákjai nagyszerű pillanatokat ajándékoztak nekem. Már a próbák alatt is láttam, mennyire lelkesen készülnek a gyerekek, és ez engem is feltöltött energiával. Az előadás napján a terem ünnepi fényben ragyogott, és amikor a diákok a színpadra léptek, büszkeség és melegség töltött el. Nagy átszellemüléssel és beleéléssel adták elő a diákok népi betlehemesüket a SzékelyKapuk-ZöldKapuk pályázat keretén belül, melyet akkora csodálattal néztem végig. Láttam az örömöt az arcukon, hallottam a nevetést, a dalokat, és abban a pillanatban tényleg éreztem a karácsony igazi varázsát: a közösség, a szeretet és az együtt örülés érzését.” (Kádár Kamilla hitoktató, Érsemjén)

„A karácsonyi ünnepkör részeként a tóti Lisieux-i Kis Szent Teréz templomban került sor az idei karácsonyi ünnepélyre, amelyre a gyermekek nagy szeretettel és odaadással készültek. Az idei évben a közösség egy rendhagyóbb, ugyanakkor mély lelki tartalommal bíró előadással gazdagodott: a „János mester, a cipész” című darabot mutatták be. Az előadás üzenete a karácsony lényegére irányította a figyelmet: arra, hogy a szeretet mindennél fontosabb, és a hétköznapokban, az egymás felé fordulásban válik igazán élővé. A gyermekek őszinte játéka és elmélyült jelenléte szemmel láthatóvá tette, hogy nemcsak előadták a történetet, hanem lelkileg is megérintette őket annak mondanivalója. Az ünnepre való készülődés és a közös szolgálat számukra is valódi lelki töltekezést jelentett. Különleges kegyelem és nagy megtiszteltetés volt közösségünk számára, hogy karácsony harmadnapján a Püspök úr előtt is bemutathattuk ezt a mély üzenetű, sokat mondó előadást. Az esemény nemcsak a gyermekek, hanem a jelenlévők számára is felemelő lelki élményt adott, és szép példája volt annak, hogyan válhat a közös ünneplés az egyházmegye egészét gazdagító tanúságtétellé. A micskei diákok pásztorjátékkal járultak a Betlehem jászolához, ahol szívük és lelkük legtisztább ajándékát ajánlották fel: őszinte szeretetüket és gyermeki lelkük ártatlan ragaszkodását a megszületett Kisjézusnak. ” (Mihály Balázs plébános, Micske)

„A kárásztelki egyházközségben az idei esztendőben is megelevenedtek a falu régi hagyományai a karácsonyi várakozás jegyében. Az ünnepet megelőző napokban két betlehemes csoport is útra kelt, hogy házról házra járva hirdessék a Megváltó érkezését. Céljuk az volt, hogy minden házba és családhoz elvigyék a Megváltó születésének örömhírét, közösséget kovácsolva a várakozás napjaiban. Az ünnepi események a templomban csúcsosodtak ki. Szenteste az egyik csoport előadásában elevenedett meg a betlehemi történet, meghitt hangulatot teremtve az éjféli mise előtt. Karácsony napján a másik csoport is bemutatta játékát a templomi közösségnek, hirdetve a szeretet ünnepét. A karácsonyi ünnepi szentmise zárásaként hittanosaink,  kicsik és nagyok megható versekkel és közös énekekkel tették még emlékezetesebbé a karácsony napját, tanúbizonyságot téve a szeretet és az összetartozás erejéről. (Dobai Beáta hitoktató, Kárásztelek)

Keď sa spomynajú Vianoce vždy nam srdce naplni radosť a pokoj. Sú to Sviatky keď sme si bližši, keď sa vieme spolu tešiť, spolu  prežiť čas pripravi a urobiť Sviatky krajšimi navonok a hodnotnejšie pre svoju dušu  Aj tohoto roku sme zažili takuto atmosferu a snažili sme sa zapojiť  do pripravy mnohymi aktivitami spolu s deťmi a mladežou z farnosti: Hova Huta -Sinteu,  Fagetu a Alesd, kde ako katechetka pôsobim. Spolu s deťmi sme v škole pre farnosť urobili adventné vence, ktoré si  na prvú adventnu nedeľu mohli veriaci zobraťdomov do rodin.  Do tejto vianočnej atmosferi zapáda aj sviatok sv. Mikulaša. Sv. Mikulaš spolu s anjelmi zavital aj do našho kostola a potešil darčekmi všetky deti, ktore radi do kostola chodia.  Deti  boli zaspievať na inšpektorate a v inych školach naše tradičné  slovenské koledy a Betlehem. Navštivili a priniesli radosť Vianoc aj staršim ľuďom do domova dôchodcov. Na štedry večer za nepriaznivého počasia chlapci chodili z domu do domu s “Betlehemom” aby ľuďom oznamovali radostnú spravu narodenia Spasiteľa. Vo sviatok Božieho narodenia v kostole predstavili svoje  scenky: “O  príchode Spasiteľa na tento svet”. Takto prežité Vianoce sú svedectvom toho, že viera našich deti, našej mládeže je živa, prinaša radosť do ich života a rodosť do života farnosti.

Vianočný vinš:

Nech tieto Vianoce prinesú do vašho srdca pokoj a radosť,

 nech láska a porozumenie naplnia každy deň,

a nech božie požehnanie sprevádza vašu cestu v novom roku.

Šťastné a požehnané Vianoce.”

A sólyomkővári és a magyarpataki diákok karácsonya.

Amikor karácsonyra gondolunk, mindig öröm és béke tölti be a szívünket. Ezek azok az ünnepek, amikor közelebb vagyunk egymáshoz, amikor együtt tudunk örülni, együtt  tölthetjük az időt, és szebbé tehetjük az ünnepeket külsőleg és értékesebbé a lelkünk számára . Idén is ilyen hangulatot éltünk át, és igyekeztünk bekapcsolódni  a készülődésbe számos tevékenységgel a sólyomkővári, a magyarpataki és az élesdi plébánia gyermekeivel és fiataljaival együtt. A gyerekekkel együtt adventi koszorúkat készítettünk az iskolában a plébániának, amelyeket az első adventi vasárnapon a hívek hazavihettek a családjuknak. Ehhez a karácsonyi hangulathoz illeszkedik Szent Miklós ünnepe is. Szent Miklós angyalaival együtt ellátogatott a templomunkba is, és ajándékokkal örvendeztette meg azokat a gyerekeket, akik szívesen járnak templomba. A gyerekek elénekelték a hagyományos szlovák karácsonyi énekeket és a Betlehem című dalt a tanfelügyelőségen és más iskolákban. Meglátogatták és karácsonyi örömet okoztak az időseknek is az idősek otthonában. Karácsonykor a templomban előadták a „Megváltó érkezése” című színdarabot. Karácsonyi üdvözlet:

Legyen ez a karácsony békét és örömet hozva a szívedbe,

legyen minden napod szeretettel és megértéssel teli,

és kísérjen Isten áldása az új évben.

Boldog és áldott karácsonyt kívánunk!” (Muha Maria Ulrika nővér, hitoktató, Sólyomkővár)

Az élesdi diákok karácsonyi műsora.

„Az idei évben is megérkezett az advent ideje, és mi ismét útra keltünk. Nem siettünk. Nem rohantunk. Hanem megálltunk, és együtt indultunk el az adventi úton – azon az úton, amely nem kilométerekben mérhető, hanem szívdobbanásokban, csendekben és találkozásokban. Óvodás gyermekektől a kisiskolásokon és fiatalokon át a szülőkig és nagyszülőkig több mint 1 000-en léptünk rá erre az útra. Szent Lászlós, Lorántffys, Cantemires és székelyhidi diákok; szülők és nagyszülők; elsőáldozásra vagy bérmálkozásra készülők különböző plébániákról; fiatal csoportok, valamint a velencei plébánia nőszövetségének tagjai – mennyi különböző élethelyzet, történet, öröm és teher találkozott itt! Mégis mindannyiunkat ugyanaz a vágy vezette: eljutni a Kis Jézus jászlához, letérdelni, és átadni mindazt, ami bennünk van. Mert ez az út mindenkié. Nem kér életkort, nem kér bizonyítványt, nem kér tökéletességet. Csak egy nyitott szívet kér. És bárki elindulhat rajta – ott, ahol éppen tart. Az idei adventben a pásztorok lettek a kísérőink. Egyszerű emberek, akik a maguk hétköznapi életéből indultak el, és mégis elsőként jutottak el a jászolhoz. Az ő útjukon haladva mi is betekinthettünk sok-sok házba, megállhattunk különböző életek küszöbén, és találkozhattunk ismerős és ismeretlen arcokkal. Megálltunk Joákim és Anna házánál, ahol a hosszú várakozás és a csendes remény tanított bennünket türelemre. Találkoztunk az angyallal, aki nemcsak hírt hozott, hanem bátorságot is adott az elinduláshoz. Benéztünk Názáretbe Józsefhez, ahol a kimondatlan kérdések és a hűséges szolgálat csendje volt jelen. Láttuk a három bölcs készülődését, ahogy elindulnak az ismeretlenbe, és velük együtt emeltük fel tekintetünket az égre, felfedezve a nagy csillagot, amely utat mutatott. Utunk során Heródes udvarába is betévedtünk, ahol a félelem, a hatalomvágy és a bizonytalanság is megszólított bennünket – mert ezek az érzések ma sem idegenek az ember szívétől. És mindezek után, sok megállással, sok felismeréssel megérkeztünk a jászolhoz. Oda, ahol minden egyszerűvé válik. Ahol nem a zaj számít, hanem a jelenlét. Ahol a szeretet nem magyaráz, csak van. Sokan közülünk bele tudtuk képzelni magunkat ezekbe a történetekbe. Felismertük, hogy hol pásztorok vagyunk, hol keresők, hol kétkedők, vagy éppen csendben hordozók. És közben – talán észrevétlenül – egymáshoz is közelebb kerültünk. Néha meglepetést okozott, amikor egy kicsit jobban ráláttunk a másik útjára, amikor megértettük: mindannyian úton vagyunk, csak más-más szakaszon járunk. Ez az adventi út lelket formáló utazás volt. Sok gondolat mozdult meg bennünk. Sok érzés talált nevet. Volt benne csend, mosoly, könny, rácsodálkozás és hála. És voltak benne csodák is – aprók, halkak, mégis valóságosak. Mert a csoda sokszor nem látványos. A csoda néha csak annyi, hogy elindulunk, hogy időt adunk egymásnak, önmagunknak, Istennek. És az út – ha engedjük – elvezet a jászolhoz…és elvezet egymáshoz is.” (Konrád Erzsébet-Katalin hitoktató, Nagyvárad)

„Vianoce 2025. Vianoce su sviatky Lasky a Pokoja.Kazdy,ci maly alebo velky sa nesmierne tesi a pripravuje na tieto sviatky,uvedomujuc si,ze ocakavame prichod vzacneho Hostia-Bozieho Syna na svet.Tohoto roku spevacka skupina „Lipa”nacvicila a zaspievala nase tradicne koledy v Bozom chrame.Ziaci VII.a IX.triedy nacvicili Betlehem a s radostou ohlasovali Narodenie Bozieho Syna.Mlady chlapci,byvali nasi ziaci,spievali „Dorotu”.Zaroven,so ziakmi IX-XII triedy sme zaspievali slovenske koledy na Skolskom Inspektorate.Vsetkim ludom dobrej vole prajeme stastlivy a pozehnany Novy Rok 2026.”   

„Karácsony 2025. Karácsony a szeretet és a béke ünnepe. Mindenki, kicsik és nagyok egyaránt, nagy örömmel készülnek erre az ünnepre, tudatában annak, hogy Isten Fiának, a mi Urunknak a világra jövetelét várjuk. Ebben az évben a „Lipa” énekkar begyakorolta és elénekelte hagyományos karácsonyi énekeinket a templomban. A VII. és IX. osztályosok betlehemi jelenetet gyakoroltak be, és örömmel hirdették Isten Fiának születését. A fiatal fiúk, egykori tanítványaink, a „Dorotu” című dalt énekelték. Ugyanakkor a IX-XII. osztályos tanulókkal együtt szlovák karácsonyi énekeket énekeltünk az iskolai felügyelőségnél. Minden jó szándékú embernek boldog és áldott új évet kívánunk 2026-ra.” (Peneac Maria hitoktató, Bodonos)

„Egyházi ünnepeink egyik legmeghittebb ünnepe a karácsony, Krisztus Urunk születése, amelyre nemcsak külsőségekkel, hanem lélekben is készülnünk kell. Ott vannak a szép karácsonyi énekek, szokások, hagyományok, amelyeket ápolnunk, és tovább kell adnunk fiataljainknak. Nálunk a karácsonyi pásztorjátékot mindig az abban az évben elsőáldozott gyermekek adják elő. Felemelő érzés volt látni a szép előadást és hallani a karácsonyi énekeket. Lelkünk megtelt örömmel és békével a szívünkben imádtuk a közénk érkezett betlehemi Kisdedet.” (Bokor János hitoktató, Érmihályfalva)

„Karácsony küszöbén, az Iskola másként hét keretében Blaga Antoniu atya látogatott el a hegyközcsatári Benedek Elek Általános Iskola diákjaihoz. A találkozás különösen megható volt, hiszen Tóni atyát öregdiákként is köszönthettük, így bizonyos értelemben hazatért közénk. A katolikus gyermekek számára – külön az elemi osztályosoknak és a gimnazistáknak – egy-egy órás, interaktív lelki beszélgetést tartott. Ebben a rövid, mégis tartalmas időben sikerült közösen elmélyülnünk a kis Jézus születésének misztériumában. Ezúton is hálás szívvel köszönjük látogatását és azokat az értékes gondolatokat, amelyekkel megajándékozott bennünket. A bihari Gáspár András Általános Iskola katolikus diákjai – kicsik és nagyok egyaránt – rövid pásztorjátékkal léptek színpadra a bihari adventi vásár, a „Falu karácsonya” programsorozat keretében. A diákok az iskola mellett a plébániát is méltó módon képviselték. Az idő szűkössége ellenére rendkívül büszkék voltunk rájuk, hiszen bátorsággal és hitvalló lélekkel álltak színpadra, tanúságot téve hitükről. Meggyőződésem, hogy a pásztorjátékkal nemcsak a közönséget segítették az ünnepre való ráhangolódásban, hanem maguk a szereplők is lelkileg gazdagodtak általa. (Gyarmati Noémi hitoktató, Nagyvárad)

„Karácsony ünnepe minden évben nagy készülődéssel jár, arra törekszünk, hogy lélekben felkészüljünk Jézus fogadására.  Karácsony ünnepe ismerteti meg velünk az igazi Szeretetet, az  Istent, aki lehajol az emberhez. Nem hatalommal, nem dicsőséggel érkezik, hanem egy kisgyermek törékenységében. Jézus születésében a szeretet válik kézzelfoghatóvá. A betlehemi jászol azt üzeni, hogy a szeretet nem feltételekhez kötött, nem válogat, nem kér cserébe semmit – egyszerűen jelen van. Karácsonykor ezt a szeretetet nemcsak megértjük, hanem meg is tapasztaljuk: egy ölelésben, egy megbocsátó szóban, az együtt töltött idő csendjében. Ez az ünnep segít megállni és befelé figyelni. Ráébredünk, hogy a szeretet nem csupán érzés, hanem döntés és ajándék. A gyerekek ráhangolódása különösen tiszta tükröt tart elénk. A pásztorjáték alkalmával különösen erősen megmutatkozott a gyermeki lelkület tisztasága. A gyerekek nem játszani akartak, hanem jelen lenni. Szavaikban, mozdulataikban nem volt számítás vagy megfelelési vágy – csak őszinte odafordulás a születő Jézushoz. Ez a tisztaság átsugárzott rajtuk, és betöltötte a teret. Bennük ott volt az őszinte rácsodálkozás, a hit természetessége, amely nem kérdez, hanem elfogad. Miközben néztük őket mi magunk is visszataláltunk valami elveszett egyszerűséghez. Mert gyermeki lélek emlékeztetett bennünket arra, hogy a hit lényege az egyszerűség. Ahogy a pásztorok is nyitott szívvel, kérdések nélkül indultak Betlehem felé, úgy a gyermekek is természetes bizalommal álltak a történet középpontjában. Nem magukat mutatták meg, hanem a lényeget: hogy Isten szeretete közel jött hozzánk. Ez a tisztaság bennünk is megmozdított valamit. Lehámlott rólunk egy időre a felnőtt lét terhe, az aggodalom, a rohanás. Megéreztük, hogy a karácsony akkor válik igazán ünneppé, amikor engedjük, hogy a szívünk újra gyermekké legyen – befogadóvá, alázatossá, nyitottá. Megéreztük, hogy az öröm nem a tökéletességből fakad, hanem abból, hogy Isten belép az ember törékeny világába. Karácsony ünnepe rávilágított arra is, mennyire szükségünk van az egymásba kapaszkodásra – családban, közösségben, hitben. Azt mondhatom saját megtapasztalás szerint, hogy lelkiekben ajándékot hozott: megerősítést, hogy nem vagyok egyedül; bátorítást, hogy a mindennapokban is hordozhatom a fényt, a Világosságot, amit Isten adott nekünk Fia által, Jézusban. Ugyanakkor meghívást arra, hogy Jézus születése ne csak emlék legyen, hanem bennem tovább élő valóság. Hiszem, hogy Karácsony ünnepe nem ér véget az ünnepnapok elteltével – velünk marad, és csendesen alakít bennünket egész évben. (Nagy Jácint spirituális, Nagyvárad)

,,Ismert karácsonyi énekekkel, versekkel, csengettyűszóval és Betlehemes játékkal dicsőítették Megváltónk születését karácsony délutánján a gyermekek, akik Páli-Kis Éva, Rózsa Etelka és Szilágy Tilda tanítónénik vezetésével szereztek örömet szüleiknek, hozzátartozóiknak és a gyülekezet tagjainak. Szívből köszönjük szolgálatukat!” (Nagy Tibor plébános, Zilah)

Szenteste az újtasnádi templomban, majd december 25-én a tasnádi templomban mutatták be az elsőáldozásra készülő hittanos gyermekek meghitt karácsonyi pásztorjátékukat. Az ünnep fényét tovább gazdagította a Hepehupa néptánc- és népzenei csoport színvonalas előadása, amely örömteli hangulatával járult hozzá a karácsonyi együttlét emelkedettségéhez. (Gózner Artúr diakónus, Tasnád)

„A Váradi Csillagokkal, a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum betlehemezőivel tíz éve kapcsolódtunk be a SzékelyKapuk–ZöldKapuk Ökocivilizációs Játékok keretében az európai Csillagénekesek közösségébe, hogy minél több helyre elvihessük Jézus születésének örömhírét. Szolgálatunk során a hit, a hagyomány és a közösség iránti elkötelezettség fonódik össze, élő tanúságtétellé válva az ünnep igazi üzenetéről. Az 5.A,B osztályos diákok népi betlehemes előadásukkal megörvendeztették iskolánk közösségét, a Caritas Catolica munkatársait, valamint a Szent Erzsébet Idősek Otthonának lakóit. Ezt követően óvodákban, plébániákon és iskolákban hirdették vidám énekszóval, hangszerekkel és tánccal a karácsony misztériumát, amelyben Isten szeretete testet öltött a világ számára. Utolsó állomásuk a püspöki palota volt, ahol Böcskei László megyés püspököt és munkatársait köszöntötték, áldott karácsonyt kívánva számukra. A találkozás bensőséges pillanataiban a gyermekek szolgálata újra megerősítette: a Megváltó öröme a legegyszerűbb szívből fakadó éneken keresztül is utat talál az emberekhez. A Váradi Csillagok éneke karácsony szent estéjén a Mária Rádió Erdély hullámhosszán is felcsendült, amikor így dicsőítették az Úr születését: „Glória, glória, József és Mária. Siessetek pásztorok, repüljetek angyalok, muzsikát indítsatok! Ékesen, csendesen, jöjj el Jézus én szívembe, jöjj el Jézus, szerelmem!” E dallamokkal és imádságos szavakkal vitték hírül: megszületett a Megváltó, aki békét, örömet és reményt hoz minden ember számára.” (Benedek Ramóna hitoktató, Nagyvárad)

A karácsonyi ünnepkör gazdagsága és sokszínűsége, bensőséges meghittsége, tisztasága és az evangéliumi értelemben vett gyermeki lelkület szépsége tükröződik e gondolatébresztő reflexiókban. Általuk bepillantást nyerhettünk a nagyváradi egyházmegye diákjainak szolgálatába, amely hűen tanúsítja a hozzánk lehajló, szerető Isten iránti élő és őszinte szeretetüket.

Ez a tanúságtétel egyúttal arra hív és buzdít bennünket, hogy az igazi életre vezető Csillagra – Krisztusra – mindenkor igennel feleljünk.

Benedek Ramóna, egyházmegyei módszertanos