A megszentelt élet ma is Isten jele és a béke magva marad az Egyházban és a világban egyaránt

2026. január 31-én, szombaton a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye és a nagyváradi Görögkatolikus Egyházmegye szerzetesei, szerzetesnői, papjai, teológus hallgatói együtt ünnepelték a megszentelt élet napját a Római Katolikus Püspöki Palotában.
A délelőtt folyamán Pantea Tibor OFM ferences szerzetes vezette Sebzettségeink című elmélkedését, ahol kiemelte, hogy a közösségekben „nem mindig minden derűs”, és a sebek nem büntetések, hanem – ha hitben és Istenre bízva éljük meg őket – a kegyelem forrásaivá válhatnak. Az elmélkedés középpontjában Krisztus szenvedése, Assisi Szent Ferenc példája és Isten irántunk való hűséges szeretete állt. A sebek gyümölcseiről is elmélkedett: az érzékenységről, a befogadásról, a megértésről, valamint a sebzett ember belső útjáról, aki a békét keresi, sőt akár az „Istennel perlekedik” – a fontos az, hogy mindazzal, ami fáj és érthetetlen, Isten előtt tudjon megmaradni. Az elmélkedés záró üzenete a vágyakozó remény volt: „aki vágyakozva várja Istent, azt Isten meg fogja látogatni.”
Az ünnepi szentmisét Exc. Böcskei László püspök úr nyitotta meg, aki a megszentelt élet hivatásáért mondott hálát, és kiemelte: „Isten kiválasztottjának lenni azt jelenti, hogy napról napra Krisztus nyomában járunk, hogy életünk és tanúságtételünk által az Evangélium örömhíre eljusson mindenkihez.”
A homíliát Virgil Bercea görögkatolikus püspök úr tartotta Lukács evangéliumát emelve ki: „Mária az Úr lábánál ülve hallgatta szavát”(Lk 10,39), betániai Máriát a megszentelt személy képeként állítva elénk. Továbbá hangsúlyozta, hogy Urunk bemutatása valójában Isten és az ember találkozása: Isten jelenléte a templomba találkozás a vágyakozó emberrel, aki felismeri Őt. „Ez a találkozás megtisztít, megvilágosít és üdvösségre vezet.” A csend, az egyszerűség és a szív tisztasága segít, hogy mint Simeon és Anna a Világosság dimenzióján át lássunk: felismervén a Gyermekben „a nemzetek világosságát”.
A homília záró imádságának szavai:
„Segíts minket, Urunk, hogy megálljunk és meghalljunk Téged, hogy befogadjuk ajándékodat és kegyelmedet! Segíts, Urunk, hogy Világossággá váljunk! Ámen.”
Ioan Bot püspök úr, a megszentelt életért felelős főpásztor (CER) üzenete a romániai megszentelt személyek számára a Megszentelt Élet Világnapja (2026. február 2.) alkalmából:
„Nagyra értékelünk benneteket, büszkék vagyunk rátok, és imáinkban hordozunk.”
Kifejezte a püspökök közösségének háláját a szerzetesek odaadásért, a hűséggel és áldozattal végzett szolgálatuk értékéért.
A szentmise záróakkordjakánt minden csoport képviselője röviden bemutatta a délelőtti elmélkedés megérintő gondolatait, ahol az őszinte párbeszéd, a személyes sebek megosztása, az önelfogadás és a magány nehézsége, a megszentelt személyek és papok közötti látszólagos meg nem értés, a bizalom és kommunikáció hiánya, az ítélkezés, mások törékenységének elfogadása, valamint az önuralom hiánya állt fókuszba. A szenvedés – ha vállalt és tudatosan megélt – átalakító erővé, Krisztus szenvedésével együttműködve üdvösséggé válhat.
Ezt követően a közel 80 megszentelt személy a Laudate omnes gentes ének kíséretében egy mécsessel a kezükben kört alkottak a székesegyház oltára körül, ahol Böcskei László püspök úr emlékeztette az egybegyűlteket, hogy most visszatér mindenki a szolgálata helyére, így tovább kell vinni a Világosságot, hogy élőn őrizzük- és osszuk meg másokkal azt.

A megszentelés imádság szavaival koronázták meg az ünnepi találkozót:
„Urunk, Jézus Krisztus, meghívtál bennünket, hogy munkatársaid legyünk, jóságod és irgalmad jelei ebben a világban. (…) Küldj, Urunk, munkásokat aratásodba, mert az aratás sok, a munkás kevés. Ne engedd, hogy elcsüggedjünk, hanem segíts, hogy a nehéz pillanatokat áldozatként és tanúságtételként éljük meg. Ámen.”
Hordozzuk imádságban szerzeteseinket!

Perei Benita, pasztorális referens