A Remény zarándokai hittanos tábor – gondolatok a táborban részt vett gyermekektől

A székesegyházi plébánia hittanos táborának résztvevői 2025. augusztus 25-28. között megtapasztalhaták, hogy mit jelent a remény zarándokaiként élni, folyamatosan úton lenni, megállni az igazi Forrásnál, meríteni belőle és tovább adni. A gyerekek Szent István, Szent László és Páduai Szent Antal életszentségét szemlélték azokon a helyeken, ahova elzarándokoltak. Ezen az úton Pék Sándor plébános, Zalder Éva-Mária tanárnő és Benedek Ramóna hitoktató kísérték el őket. Első nap a nagyváradi várban Szent László egykori sírjánál, majd a vársánc tavirózsái között, a ragyogó napfényben a lovagkirály emberi nagysága tárult fel a gyerekek előtt. A tábor második napján Palotára látogattak el a diákok, ahol Kötting Ilona hitoktató fogadta őket és ismertette Páduai Szent Antal életét. Harmadik nap Szalontán Fügedy Antal plébános és Straub Judit hitoktató látták vendégül a táborozókat, akik a templom védőszentjének, Szent Istvánnak az életével ismerkedtek meg. Az utolsó nap a hálaadás és a jótékonykodás jegyében zajlott, amikor a gyerekek ellátogattak a Szent Erzsébet Idősek Otthonába, ahol az adományok átadása után közös szentmisén vettek részt. Ezt követően a püspöki palotában, Szent László hermája előtt közös imával, kimondott vagy ki nem mondott fohászokkal ért véget a tábor, aminek az élményeiről így számolnak be a résztvevők.

„Számomra a Remény zarándokai tábor, egy kiemelkedő élmény volt. Ez alatt a négy nap alatt igazi, erős remény és hit épült bennem, azáltal, hogy megismerhettük több példaértékű szent életét és küldetését, köztük Szent László, városalapító királyunkét is. Egy éltere szóló emlék marad nekem örökre!” (Fanni)

„Nekem nagyon tetszett a tábor, mert sok jó pillanatot éltünk át együtt, új barátokat ismerhettem meg, és nagyon jó volt együtt tanulni, játszani, énekelni, szórakozni. A kedvenc napom az volt, amikor Palotára mentünk Páduai Szent Antalhoz, ahol nagyon sokat tanultam róla, mint példaul azt, hogy az elveszett dolgokért hozzá imádkozhatunk és ő segít, hogy megtaláljuk.” (Rachele)

„Nekem a táborban az tetszett nagyon, amikor el tudtunk utazni Szalontára vonattal, ahol megnéztük a templomot, fagyiztunk, és amikor az idősek otthonában jártunk, örömet tudtunk szerezni az ott élőknek. A táborba nagyon sok barátot tudtam szerezni!” (Denisa)

„Hálás vagyok ezért a táborért, mert mindig jó hangulat volt és minden nap új dolgokat tanultam. Minden perc különleges volt számomra, egy mosolyt mindig tudtunk ajándékozni egymásnak, de a legérzékenyebb pillanatot az idősek otthonában éltem át.” (Patricia)

„Első sorban azért vagyok hálás, hogy részt vehettem egy nemcsak vidám, hanem élményekben gazdag táborban, ami egyben karitatív és hitépítő is volt. Ráadásul olyan fiatalokkal lehettem együtt, akikkel nagyon jól éreztem magam…egész héten még az időjárás is nekünk kedvezett, minden nap lelkileg feltöltöltődve jöttem haza. Hálásan köszönöm az együtt töltött időt.” (Antónia)

„Hálás vagyok, amiért részt vehettem ebben a táborban, a barátságokért, amik ott kötődtek és azért, hogy örömöt vittünk az idősek otthonába. Igazából mindenért hálás vagyok, ami velünk történt ezen a héten.” (Klára)

„Nekem az tetszett a legjobban a táborban, amikor ellátogattunk az idősek otthonába, ahol nagyon meghitt és szép hangulat fogadott minket.” (Imola)

„Nagyon hálás vagyok azért, hogy részt vehettem a táborban, hogy új élményekkel és új barátokkal gazdagodhattam.” (Bathya)

“A Remény zarándokai táborban lehetőségem volt megtapasztalni, újra átélni, mint tavaly is, hogy milyen jó érzés az időseket megajándékozni az időnkkel, figyelmünkkel. Hála és öröm van bennem az új barátokért is, akikkel ez idő alatt lehettünk együtt, s közösen átélhettünk sok értékes, mély és vidám pillanatot. Nagyon jó hangulatban telt minden nap, s a közös kirándulások még jobban összekovácsolták a csapatot.” (Petra)

Benedek Ramóna hitoktató