A szinodalitás volt a témája a nagyböjti triduumnak Margittán

A margittai egyházközség március 25-27. között tartotta a nagyböjti triduumot. Az idei év meghívottja Kocsik Zoltán atya, a temesvári Gerhardium Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója volt.

A pénteki szentmisét megelőzően 16 órától a margittai pedagógusok találkoztak. Az egyháztanács tagjai keresztúti ájtatosságot végeztek 17 óra 20 perctől.

Homíliájában a következő gondolatokat osztotta meg velünk Kocsik Zoltán:

Öröm a találkozás, hogy a hétvégét együtt tölthetjük, megújíthatjuk hitünket és Istennel való kapcsolatunkat.

A lelkigyakorlat témája a szinodalitás lesz. Görög eredetű szó, amelynek jelentése: együtt járunk az úton. Az ember nem magányos lény, vallásos emberként sem kell egyedül járnunk az úton.

A szinodalitást három szó határozza meg. Ezek köré épül a nagyböjti lelkigyakorlat programja is: első a részvétel, ez a pénteki nap témája. Szombaton a közösség, majd vasárnap a misszió.

A mindennapok során megszoktuk, hogy sokszor passzív résztvevők vagyunk. Nagyon sok ember nem érzi magáénak az egyházat. Ferenc pápa feltette a kérdést, hogy miért vannak egyesek közel az egyházhoz, míg mások távol? Mindenkit meg kell hallgatni.

Nekünk keresztényeknek, akik aktívan részt veszünk az egyház életében, meg kell mutassuk, mit jelent ide tartozni. Ezt jelenti a résztvétel. A Jóisten megszólít minket, és mi igennel válaszolunk.

Gyümölcsoltó Boldogasszony a részvétel ünnepe. Fentről és lentről is megtörténik a résztvétel. Isten, a megfoghatatlan elhatározta, hogy emberré válik, hogy mindenki lássa, értse és felfogja. Jézus a bűnön kívül, ugyanolyan ember, mint mi. Megtanulta, átélte az emberi élet minden momentumát.

A lentről felfelé való részvételt Mária alakján keresztül figyelhetjük meg: megjelenik neki az angyal. Megbízik Istenben, igent mondott az akaratára. Mária számunkra egy hatalmas példakép.

Jézus egyházat alapított, hogy összefogja a benne hívőket. Mi ennek vagyunk a tagjai. A templom az az otthonunk, ahol jól érezzük magunkat.

Isten számára mindenki fontos. Mi, itt Margittán, a helyi egyházközség lelki templomának kicsi téglái vagyunk.

Szombat délután a családos közösség tagjai délután 16 órától találkoztok Kocsik Zoltán atyával az ifjúsági központban. A jelenlévők megoszották egymással az imával és a családon belüli imádsággal kapcsolatos szokásaikat, gyakorlataikat. Az imádság mellett a böjtről és a jócselekedetekről és ezeknek a gyakorlásáról esett szó.

Délután 6 órakor kezdődött a szentmise, a lelkigyakorlat második része, ahol Zoltán atya a pénteken felvázolt témakört folytatta. A részvétel után, a közösségről esett szó.

Napjainkban a tömegek korát eljük, viszont a tömegnek nincs közös célja. Néha együtt van, de nincs összetartása. A mai társadalom tömegembereket szeretne nevelni, akiket könnyű befolyásolni, irányítani.

A közösség egészen más: közös céljai vannak, tudja, mit akar, közös értékek szerint él és akar jövőt építeni. Aki minket összeköt, az maga Jézus. Különbözőek vagyunk, de mindannyian Krisztusra tekintünk, krisztusivá akarunk válni.

Jézust szeretjük, az ő nevében ülünk össze. Ezt a mai világ nem nézi jó szemmel. Tudjuk, hogy mit akarunk és merre tartunk. Szeretnénk egy jobb világot és végül a mennyországba jutni.

Türelmetlenséggel, intoleranciával vádolnak minket. Jézust követve, a vallásos nevelést támogatjuk, tudjuk mekkora értéke van. Egy imádkozó közösség mindig hatalmas erő. Keresztényként sem vagyunk egyformák, de van egy imánk, amely mindannyiunkat összeköt.

Ne essünk a vallásos önteltség bűnébe. Teljes mértékben őszinte szívvel kell az Istent szeretni, de nem másokat lenézve. Ha bűneinkért alázatosan bocsánatot kérünk Istentől, kérésünk meghallgatásra talál.

Nagyböjti lelkigyakorlatunk záró eseménye, a vasárnap 10 órakor keződő szentmise volt. Egyházközségünket meglátogatta Böcskei László megyés püspök. A szentmise elején a főpásztor örömmel köszöntötte a margittai híveket, örömét fejezte ki, hogy jelen van köztünk ezen az ünnepen.

Homíliájában Kocsik Zoltán atya a misszió fontosságáról beszélt. Ferenc pápa azt mondja, hogy ott van a helyünk a periférián, ott ahol az emberek reménytelenségben élnek, ott ahol szükség van a segítségünkre. Oda is el kell menni, ahol nem kívánják a segítségünket.

Legyünk misszionárius egyház, olyan egyház, amely fel tud valamit mutatni: irányt mutat és értéket ad. A mai világ társadalma úgy él, mint a folyópartra kivetett hal: nem találja a helyét, kapkod a levegő után. Érzi, hogy kiszárad, érzi, hogy elpusztul. A mai világban az emberből ki akarják ölni a lelket, degradálni az ösztönök szintjére, ki akarják ölni a transzcendens, az Isten utáni vágyat. A mai társadalom a vesztébe rohan, ilyenkor nekünk keresztényeknek megnövekszik a felelősségünk, hogy a más embereknek felkínáljuk mindazt, ami érték, ami lelki örömet hoz. Ennek a világnak szüksége van a reményre, az irgalomra és a szeretetre.

Az evangélium örömét a saját életünkbe kell megéljük, és ezt kell elvigyük embertársaink felé is. Tulajdonképpen, amikor szinodalitásról beszélünk, erről az aspektusról is beszélünk. A szentatya azt a módot keresi, amely a 21. században kinyitja az elkeseredett, megfáradt, reményvesztett emberek lelkét. Ezért van szükség a szinódusra, együtt gondolkoni.

Lázár Tamás