,,A szívünk az a hely, ahol belátjuk, hogy nekünk szükségünk van Jézus szeretetére” – gondolatok a CSIT-en részt vett fiataloktól

,,…mert Ő mindig ott van és szól hozzánk, mások által, a Szentírás által, az imában, vagy a természet által.”

,,Az idei CSIT-en a zarándokév témáját, a reményt jártuk körül. A találkozó lelki programjain a szentmiséken, a dicsőítéseken és a szentségimádások alatt megtapasztalhattuk azt, hogy Jézus feltétel nélkül szeret minket és hogy soha nem vagyunk egyedül. A szentségimádás számomra nagyon megható volt, mivel a templom zsúfolásig telt olyan fiatalokkal, akik vágynak Jézus közelségére és készek arra, hogy az ő jelenlétében éljenek. A szívünk az a hely, ahol belátjuk, hogy nekünk szükségünk van Jézus szeretetére. A kiscsoportos beszélgetéseken elmélyítettük és tanúságot tettünk hitünkről, igaz és életre szóló barátságokat kötöttünk. Engem személyesen az együtt töltött napok során megfogalmazódott jelmondat éríntett meg a leginkább, ami úgy hangzott, hogy: ,,Mi Krisztuséi vagyunk, tudunk szeretni és szentté akarunk válni.’’ (Loló Gabriella-Brigitta)

,,Számomra az a tanítás volt a legmeghatározóbb, amikor Tamara megosztotta velünk a betegségéről szóló történetét. Amikor a szentekről beszéltünk, mélyen megértettem, hogy Isten mindig itt van – velem is, mindannyiunkkal. Úgy érzem, ez közelebb vitt Istenhez. A szentmisén megtapasztaltam, hogy Isten nekem is szól – csendben, halkan, mégis egészen személyesen. Azt is láttam, hogy sok velem egykorú fiatal is szeretne közelebb kerülni Jézushoz. Hiszem, hogy Jézus látja bennünk a hitet, és örül neki. A keresztúton különösen megérintett Jézus szenvedése. Átéreztem, hogy Jézus nekem is adott egy keresztet – mint mindenkinek. A tanításon elhangzott mondat nagyon megmaradt bennem: „Mi Krisztuséi vagyunk, Krisztus gyermekei, és egyszer mi is vele leszünk.” A reggeli imák is sokat jelentettek számomra. Amikor imádkozom, akkor Jézussal beszélgetek – és tudom, hogy Jézus szereti, ha szólunk hozzá. Haza vittem magammal az örömöt, a békét és a boldogságot, amit ez az élmény adott.’’ (Ile Andreea Maria)

,,A CSIT számomra egy lelki feltöltődés volt, már tavaly is rengeteg jó élménnyel tértem haza, valamint megtapasztalhattam Isten jelenlétét, de az idén úgy érzem egy újabb lépcsőfokot tehettem meg az Istenkapcsolat, és a barátság kötés fejlesztése felé. Nagyon jó volt látni, hogy ennyi fiatal összegyűlt és együtt dicsőítettünk, táncoltunk, tanításokon részt vettünk. Számomra az egyik legszebb élmény a pénteki szentségimádás volt, ahol lehetőségünk volt imapárokra, akik a szándéainkért imádkoztak. Megható volt hallani az imádságokat melyek értünk szóltak valamint az ifjúsági énekeket, amit mindenki meghatódva énekelt.’’ (Erdei Henrietta)

,,Az idei CSIT-en önkéntesként vettem részt. Rengeteget tanulhattam az izgalmasabbnál izgalmasabb tanításokból és sokat fejlődtem is a fantasztikus csapatom által. Talán az idei CSIT fénypontja számomra a hullócsillag nézés volt, ami alatt egy elmélkedésben/dicsőítésben volt részünk. Gazdag élményekkel térhettem haza, amiket egyhamar nem felejtek el.’’ (Telegdi Alexandra)

,,Számomra az idei CSIT nagyon feltöltő volt. Önkéntesként vettem részt, és bár néha elég fárasztó tud lenni az önkéntes munka, azt éreztem hogy legalább ugyan annyit, sőt még többet is kaptam így, mintha résztvevőként vettem volna részt. Nagyon jó volt látni a hálát az emberek arcán az elvégezett munkámért, és nagyon jó érzés volt tudni azt, hogy így én is segíthetek egy picit ennek a rendezvénynek a gördülékeny menetében, építve Isten országát. Mindemellett az önkéntes hétvége alatt és maga a CSIT alatt is, számos programon tudtam résztvenni, ami segített tovább építeni az Istenkapcsolatom. Sok tanítás, dicsőítés, Szentmisék és Szentségimádások. Mindez segített jobban érezni Isten jelenlétét az életemben és az imapárok szolgálata által sikerült választ találják olyan kérdésekre amikre úgy érzetem előtte, hogy Isten nem igazán válaszol. Az idei CSIT nekem segített közelebb kerülni Istenhez, és meghallani az Ő hangját, észre venni az Ő jelenlétét minden egyes percben, mert Ő mindig ott van és szól hozzánk,  mások által, a Szentírás által, az imában, vagy a természet által.’’ (Toth Vivien)