Az emberi időn és téren túlmutató találkozás a Mindenható Istennel Mobil Manréza (Kísért Imádság Hete) – személyesen kísért lelkigyakorlat a mindennapokban
„Jézus melléjük szegődött, és együtt ment velük.” (Lk 24, 15)
A Dobogókői Manréza Ignáci Lelkiségi Központ égisze alatt harmadik alkalommal került megrendezésre a Kísért Imádság Hete Nagyváradon, 2026. április 7–12. között. Az Ad Lucem Zarándokház adott otthont a lelkigyakorlatnak, amelyet a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség Kateketikai Központja és a Székesegyházi Plébánia hirdetett meg.
A kísért imádság hete során tíz résztvevőnek nyílt lehetősége arra, hogy mindennapi élete megszakítása nélkül vegyen részt személyesen kísért lelkigyakorlaton. A program többek számára bevezetést jelentett a Szentírással végzett imádságba, míg mások számára a Biblia mélyebb megismerésének útját nyitotta meg. A napi félórás imaidő hozzájárult ahhoz, hogy a résztvevők a nap eseményeit új megvilágításban szemléljék. Az imádság nem elszigetelt tevékenységként jelent meg, hanem a mindennapok szerves részévé vált, beleértve a nehezebb vagy zavarónak tűnő tapasztalatokat is. Az imahét teret biztosított az Istennel való kapcsolat elmélyítésére, valamint arra, hogy a résztvevők felismerjék Isten hívását a mindennapi életükben. A lelki kísérőkkel folytatott beszélgetések segítették az imatapasztalatok tudatosítását, és előmozdították, hogy az imádság egyre inkább áthassa a résztvevők életét. A lelkigyakorlat kísérői Prokopp Katalin, Benedek Ramóna, Kurucz Erzsébet és Salamon Sarolta lelkivezetők voltak.
Részletek a résztvevők reflexióiból:
„A kísért lelkigyakorlat az elmúlt héten valóban olyan volt számomra, mint egy lelki utazás, ahol bejárhattam olyan utakat, ahová magamtól nem valószínű, hogy elmerészkedtem volna. Az ismeretlen úton, ahová beszűrődött a félelem is, az adta a legnagyobb biztonságot számomra, hogy a lelkivezető jelenléte megtartott benne, így ez a megtartottság segített a valódi megérkezésben. Azt tanultam meg talán a legjobban, hogy az Istennel való találkozás akkor válik még inkább valóságossá számomra, ha a másik emberrel ezt megoszthatom, aki az Isten arcát visszatükrözi bennem. Rendkívül hálás vagyok ezért a tükrözésért, ami segít teljesen másképpen látni.”(K.E.)
„A lelkigyakorlaton lehetőségünk van rálátni magunkra és a „hogyan tovább?”-ra is jön valamiféle válasz, útmutatás. Számomra igazi évkezdés a tavasz beálltával. Köszönet és hála érte.” (N.E.)
„Nem könnyű szavakba önteni az idei Mobil Manréza lelkigyakorlat tapasztalatait, megéléseit: számomra ebben az évben leginkább a jelen és a jelenlét talán a két legfontosabb szó. A jelen időben, a mostban jelen lenni Krisztus számára és az ő jelenlétében lenni az Isten örök ajándéka számunkra.” (F.N.L.)
„El kell indulni a lelkigyakorlat útján, és Jézus odaszegődik, ahogy az emmauszi tanítványok mellé: tanít, vezet, megerősít, és megajándékoz sok-sok kegyelemmel. A kísért imádság hete alatt sokkal többet kaptam, mint amit kértem.” (M.E.)
„E lelkigyakorlat kegyelmeként leginkább azt kaptam, hogy visszatekintve az elmúlt évre, most leteszem az Úr Jézus kezébe, és mostantól Ő irányítson. Őt szeretném szolgálni. Csak Jézussal együtt, a hit útján járva látom ezt az egyetlen járható útnak, ezért imádkozom minden nap.” (K.V.)
„Az idei Kísért Imádság Hetében megtapasztalhattam, átélhettem a felajánlott, értékes idő természetfölötti dimenzióját, egy lelki wellness-en vehettem részt. A Szentírás szavain keresztül Jézus számomra új arcát, izgalmas, színes, gyöngéd vonásait fedezhettem fel, mely mélyen hatott rám. Ahogy egy komolyzenei koncert előtt a hangszereket hangolják, s fokozatosan erősödik és tisztul a hang, majd megszületik a harmónia, a Szentlélek így tárta fel előttem a lelkem rezdüléseit, hangjait, majd tapintatosan védelmező palástként terült rám, körülölelve gondolataimat, érzéseimet, egész lényemet, életemet. Hála-Ölelés számomra ez a pár nap, ahol a lelkemnek minőségi időt ajándékoztam. Hála-Ölelés van bennem a szervezők részére, s legfőképp a mennyei Atyának, a Főszervezőnek!” (P.B.)
„Amikor a mindennapi életben meghívást kapunk egy eseményre, gyakran már meg is születik bennünk a gondolat: „nekem erre nincs időm”. Valójában időnk arra van, amire szánunk belőle. A valódi időtlenség – mélyebb értelemben – Istennél van. A lelkigyakorlat során leginkább az imában töltött idő megfoghatatlanságára csodálkoztam rá. Minden egyes találkozás egyedi és különleges volt, szinte életre keltek a mondatok, valódi tapasztalássá váltak. Olyan volt, mint egy régen elfeledett találkozás öröméből fakadó kegyelmi állapot. Számomra a legizgalmasabb felismerés az, hogy mindig van lehetőség a megújulásra – akár a változtatás szándéka nélkül is –, ha nyitottsággal fordulunk a transzcendens felé. Ennek a képességnek a tükrében pedig felismerhető az emberi időn és téren túlmutató találkozás a Mindenható Istennel. Hálás vagyok a meghívásért, a gazdag tapasztalatokért, a találkozásokért és a megélt pillanatokért.” (K. G.)
Különleges kegyelem megtapasztalni, milyen mély és őszinte vággyal keresik a lelkigyakorlatozók az Istennel való kapcsolatot, és miként bontakozik ki ez a vágy néhány nap leforgása alatt. Látni, ahogyan életük növekedésnek indul, amelyet a meglepetések Istene szelíd érintéseivel formál, gyógyít, és az igaz világosság felé vonz.
Benedek Ramóna hitoktató
