Az időskor kiváltság – gonolatok az Idősek Világnapja alkalmából szervezett eseményről

2025. október 1.

Az Idősek Világnapja minden évben különleges alkalom számunkra: egy nap, amikor megállunk, hogy köszönetet mondjunk azoknak, akik életükkel, tapasztalatukkal, szeretetükkel gazdagítják közösségeinket. Amikor együtt ünnepeljük időseinket, valójában az élet teljességét ünnepeljük – a bölcsességet, a múlt örökségét és a jelen háláját. Az idei találkozás is sok szép pillanatot ajándékozott. A zene, a vers és a közös imádság mind-mind hidat épített közöttünk. Megható volt látni a fiatalok nyitottságát, lelkesedését és az idősek mosolyát, őszinteségét, ahogy egymásra találtak a dallamokban, a szavakban, a közös emlékekben. A résztvevők vallomásai, arról tanúskodnak, hogy ez a nap sokkal több volt egy ünnepségnél. Lélekemelő találkozás volt, amelyben újra megerősödtünk abban, hogy az időskor nem lezárás, hanem beteljesedés – az élet ajándékának egyik legszebb formája. Hálás köszönet mindenkinek, aki jelenlétével, szolgálatával, imájával, zenéjével vagy mosolyával hozzájárult ehhez a különleges naphoz. Ezek a visszatekintések nemcsak emlékek, hanem fények is – apró lámpások. (Pasztorális iroda munkatársai, Dobos Henrietta és Perei Benita)

,,Újabb meghitt pillanatokat éltünk meg időseinkkel, akik örömmel vettek részt ezen a szép alkalmon, nagy élmény volt számukra a mókás de egyben nosztalgikus ” „margareták” előadása, akikkel már többször is találkoztak az otthonban, hiszen visszatérő kedves vendégeink, de a fiatalok kedves műsora is lélekemelő volt. Jóleső érzés, hogy a főpapok, lelkész urak külön köszöntötték őket és egyben szívhez szóló üzeneteket fogalmaztak meg. Nem utolsó sorban, a régi kedves ismerősökkel való találkozás is élmény volt számunkra, jó lenne több ilyen alkalom, lehetőség együtt lenni, egymásnak örülni.’’ (Gyöngyi Évi, szociális munkás Szent Erzsébet otthon)

,,Óriási kiváltság volt számunkra, hogy a Képek, arcok, történetek című kiállításunkat nagy érdeklődéssel fogadta a közönség. A tárlatot szeptember 25. és október 1. között volt lehetőségünk bemutatni a Püspöki Palota Fix alagsorában.

A közösen megálmodott kiállítás a Slash Light Művészeti és Kulturális Egyesület fotósai, valamint a CE Szövetség által működtetett Dorcas-féle Granny program szociális munkásainak együttműködéséből született. Célunk az volt, hogy bemutassuk az időskor azon értékeit, amelyeket mindannyian nagyra becsülünk, mégis sokszor megfoghatatlannak tűnnek.

A fotósok lencséjén keresztül ezek az értékek kézzelfoghatóvá váltak. A képek segítenek más szemmel tekinteni az időskorra – arra a többletre, amit ez a generáció zsigereiben hordoz, és amely után mi magunk is vágyakozunk. A nyugalom, a békesség, a természetesség mind olyan jellemvonások, amelyek sugároznak az arcokról – még akkor is, ha a lélek mélyén esetleg a szomorúság érzései dominálnak.

Talán éppen ezek a képek segítenek tudatosítani bennünk azt a felismerést, hogy az idősek közöttünk élnek. Élünk-e a lehetőséggel, hogy tanuljunk tőlük? Tapasztalataikból, emberségükből, kitartásukból, megelégedettségükből – és még sok minden másból?

Ne felejtsük el: az idősek azzá válnak, amilyenné mi tesszük őket. Amit értük teszünk, azt egyben magunkért is tesszük. Éppen ezért különösen fontos, hogy ne szánalommal, hanem elismeréssel, tisztelettel és méltósággal tekintsünk rájuk – mint egyéni hősökre, akik megharcolták az öregedés művészetét.”(Kondor Zsóka)

„Imé, mily ó gyönyörűséges a testvérek egysége!”

Amikor beléptem Az időskor kiváltság, az idősek világnapja rendezvényre hála töltött el, milyen sok más egyházbeli, kedves ismerőssel találkoztam. Csodálatos rendezvény volt, ahol még jobban megerősödött bennünk, hogy a szeretet a legfontosabb, úgy kapni, mint adni idős napjainkban. Lelkükből, nagy odaadással énekeltek a fiatal zeneiskolások, akik a zenei ráhangolódást biztosították. Nagyon szép egyházi énekekkel és régi slágerekkel, amiket szívesen dudorásztunk. A Váradi Margaréták Folklór Csoport sok-sok emléket idéztek elő és emelkedettebbé tették a hangulatot. A roma nóták is sokunkat megmozgattak, járt a lábunk! Utravalóul sok jó tanáccsal láttak el az egyház vezetői, a református egyház lelkésze, Visky István lelkészúr elmélkedése is sok mindent megvilágosított. A szünetben csodálatos fotókiállításban gyönyörköhettünk, „Képek, arcok, történetek” címmel. Hálásan köszönjük a testvéri találkozást, szeretetvendégséget, valamint a kötetlen beszélgetéseket. Köszönjük a szervezőknek!’’ (Tempfli Emília Mária)

,,Hallgatva a köszöntéseket és a gondolatébresztőket, számomra is ajándékként világította meg az időskort, melyet már elérni is kiváltság, no de helyesen megélni, az aztán az igazi kihívás. Számomra például nagyon sokat jelentettek az itt elhangzott tapasztalatok és élettörténetek, melyek reám nézve valóban gondolatébresztőek voltak, ugyanis, bennem azt a gondolatot indították el, hogy egy családi könyvet kezdjek írni, melyben a nagyszüleim és dédnagyszüleim történeteit, élettapasztalait írnám le, s mikor már én is megöregszem, tovább adnám az elsőszülött gyermekemnek, hogy folytassa tovább a családunk történetét. Az ünnepség fénypontja pedig a Művészeti Líceum fiataljai voltak, akik zenéjükkel örvendeztették meg az ünnepelteket. Csodálatos volt látni, hogy a zene által milyen generációs híd épül, mely összekötve időst és fiatalt, egy örömteli kellemes hangulatot árasztott. A szünetekben a finom sütemények mellett, tartalmas beszélgetések alakultak ki, és bizony még a közös nótázás sem maradt el. Hiszem és vallom, hogy nagy szükség van ezekre a közös élményekre, melyek újra és újra megerősítik bennem, hogy tartalmas és minőségi időt csak közösségben Istennel és egymással lehet megélni. Köszönöm a lehetőséget, az élményt és a reményt, miszerint ezt együtt tovább lehet álmodni. Isten áldását kívánom a szervezők életére!’’ (Huszár Ildikó)

,,Meghallani a dallamot

Az időskor nem az idő múlásának kérdése, hanem a lélekben levő dallam megváltozása. Miután nagyapa lettem, ezt kellett felismerjem magamban – örömmel, hiszen az idősödés drága ajándékának ígéretét hozza el ez a megváltozott dallam. A szelíd megértés, elmélyülő bölcsesség és megélt tapasztalat kimeríthetetlen kútfő, amivel az idősek megitathatják a fiatalabb nemzedéket. Ez az időskor drága ajándéka: betelni az élettel, annak minden átélt tapasztalatával és bölcsességével. Az Idősek Világnapjának alkalmából Nagyváradon megrendezett közösségi találkozó ennek a lélekből felfakadó gazdag dallamnak volt szép alkalma, ahol nem csak a lélek énekelt, de az ajkak is: „figyeljetek ránk, idősekre is, mert sok értéket tudunk átadni nektek”! Vajon lesz, aki meghallja ezt a halk, szelíd dallamot?”
(Visky István református lelkész)

,,Október 1. Idősek Világnapja.

Nagyon nehéz megfogalmazni azt a csodálatos, lélekemelő érzést, amit ez az ünnepség kiváltott belőlem. Olyan jó volt érezni a megkülönböztetett figyelmet, amit nekünk, szépkorúaknak szenteltek ezen a napon. Különleges hatással voltak rám a gyönyörű gondolatok, történetek és a fiatalok műsora. Érezni a szeretetet, tőrődést egy nagyobb közösségtől, mint a család, olyan hihetetlen erővel töltött fel, szinte úgy éreztem, 20 évet fiatalodtam (persze csak lelkileg). Megfogalmazodott bennem, hogy szükség van ránk, hiszen a fának is van idős gyökere, de ifjú hajtásokat is terem. Hálásan köszönöm a szervezőknek, a résztvevőknek. Nagyon örültem, hogy részese lehettem. Hiszem, hogy a mi imáink meghallgatásra találnak a mennyei jó Atyánknál! Soli Deo Gloria!’’ (Fazekas Amália)

,,Öröm és megtiszteltetés volt számomra, számunkra, hogy együtt tolthettuk ezt a különleges alkalmat, amely az idősek tiszteleteről, megbecsuleserő és közösségünk osszetartozasarol szólt. Az idősek mosolya és jelenléte tette igazán értékessé és emlékezetessé ezt a napot. Köszönöm a szervezők munkáját, a meghívást, a meleg fogadtatást és a felejthetetlen élményt.’’ (Porsztner Sarolta Emese, Életfája idősotthon vezetője)

,,KÖSZÖNET a nagyváradi Római Katolikus Püspökségnek!

A biharfélegyházi ÉLETFÁJA idősek otthonának pár lakója nevében köszönetet mondok a meghívásért, hogy ránk is gondoltak és hogy immár másodszor részt vehettünk az Önök által az ökumenikus szellemében rendezett ÖREGEK VILÁGNAPJA rendezvényen! Köszönjük a bíztatást, a püspök és lelkész urak imáit és áldásait! Köszönjük a fiatalok Suliband énekeseknek és zenészeknek a modern zenében ötvözött könyörgéseit, a Margaréta „örök-ifjú nyugdíjasok” kórusának előadását, mi is velük énekeltünk és végül a szervezők sohasem-könnyű munkáját! A szünetben megnéztük a „Képek, arcok, történetek” című, az idősek arcáról készült, lelkiállapotukat tükröző fotó-kiállítást is, mely szavak nélkül (én legalább is úgy éreztem), nagyon sok mindenről, egy lelélt élet örömeiről, szenvedéseiről, tapasztalatairól, stb. beszélt! Laudeteur Jesus Christus!’’ (Dávid András)

,,Köszönet és hála!

Ritka élmény volt az időskorúak napjának megünneplése a püspöki palota előadó termében. Talán öregkorom legszebb rendezvénye, melynek részese lehettem. Színvonalas, gazdag és alaposan megszerkeztett programja magával ragadott és megmozgatott minden résztvevőt. Felemelő volt a nyitó rész, a Püspökök által szolgált áhítat, a közösen elmondott ima. Jó volt érezni az együvétartozás felemelő élményét. A meghitt együttlét áldásos volt. Megmozgató volt a kultúrális rész, a Margaréta együttes hangulatos előadása. Mindenki jól érezte magát és hálásak vagyunk a Főtisztelendő püspök uraknak valamint az összes tisztelt szervezőnek odaadó munkájáért.’’ (Fazakas Ida)

Fazakas Ida: Az alkony és hajnal összeér

Úgy véled, az öregség

emberre lesùjtó átok,

mégis, hosszú életre sóvárogsz

Azt várod Istentől titokban,

részesülj számanincs születésnapokban.

Pedig tudod, hogy a fény mögött

árnyék is lapul – s bizony, az élet

poharába könny is hull.

Készülj fel hát a rettegett aggkorra,

mert minden földi teremtménynek

a Rend szerint eljön az alkonya.