Betegek világnapja 2025

„Kedves betegek és róluk gondoskodó testvérek, most, ebben a jubileumi évben különlegesebb szerepet kaptok, mint valaha. Közös utatok jel mindenki számára, „az emberi méltóság himnusza, a remény éneke” (részlet Ferenc pápának a betegek 33. világnapjára írt üzenetéből)

2025. február 11-én, kedden, a betegek világnapján, 18 órakor a székesegyházban ünnepi szentmise keretében szolgáltatják ki a betegek kenetét mindazok számára, akik a szentség felvételét kérik és a szükséges felkészítésben részesültek. A szentmise főcelebránsa Böcskei László megyéspüspök lesz.

A Betegek Világnapján, Szűz Mária Loudes-i jelenésének ünnepén egy megrendítő és hitet erősítő személyes történetet osztunk meg. Lukács Angéla életének egy váratlan fordulata próbára tette erejét, hitét és kitartását – de Isten jelenléte, a szerető közösség támogatása és az ima ereje végigkíséri útján.

Olvassák szeretettel ezt az őszinte vallomást a szenvedés értékéről, a hit mélységeiről és a remény megtartó erejéről és imádkozzunk együtt mindazokért, akik betegségükben vigaszt és erőt keresnek!

„A szeptemberi hónap emlékezetes lesz életem naplójában, ugyanis ekkor történt, hogy szinte egyik napról a másikra tolószékbe kerültem. Egy ritka betegséget diagnosztizáltak nálam: gerincvelőgyulladást. Egy teljes hónapig kórházban feküdtem, kiszolgáltatottan, majd egy másik kórházban gyógytornák és kezelések sora várt rám. Most éppen újra tanulok járni, megállni a saját lábamon, próbálok úgy visszatérni az otthonomba, hogy ne legyek teher a családom számára. Nehéz munka áll mögöttem, és még hosszú út vár rám. A férjem van mellettem, aki mindenben segít – kitartóan, mindenhova elkísér – panasz nélkül, hűségesen, mivel még egyedül nem boldogulok.

Ez idő alatt jöttem rá, hogy mennyi jó ember vesz körül – ír, telefonál, aggódik értem és visszavár. Úgy gondolom, hogy a betegségem által nemcsak én formálódom Isten kezében, hanem áldássá is válhatok a környezetem számára. Nem tudom még, mi a terve velem, de most türelemre tanít. Sajnos a betegséget senki sem kerülheti el földi élete során, így meg kell tanulnunk elviselni azt, miközben felfedezzük az értékeit és megváltó erejét. Amikor véget ér ez a megpróbáltatás, más emberré válok – de így kerülhetek közelebb Hozzá.

Volt egy pillanat, amikor azt kívántam: de jó lenne egy év pihenő, mert nehéz időszak áll mögöttem – és lám, vigyázzunk, mit kívánunk, mert megkaphatjuk. Isten útjai kifürkészhetetlenek. Hiszen: „Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk.” (Jób 2,10)

Nem az a fontos, hogy Isten mit ad, hanem az, hogy Ő adja. Betegségem során gyakran tapasztaltam, hogy angyalokat küld – orvosok, takarítónők, szobatársak, kollégák, barátnők képében. Hálás vagyok mindannyiukért egyenként. A drága nagymamákért, akik aggódnak és imádkoznak értem.

Nem is tudtam, milyen nagy ajándék az imádság, amíg beteg nem lettem, és mások imádkozni nem kezdtek értem. Hiszem, hogy az imának van a legnagyobb ereje. Sokan mondják nekem: „Erős vagy, tarts ki!” – de néha belefáradok erősnek lenni. Ilyenkor az Úr új erőt ad. Minden reggel azért imádkozom, hogy egy újabb lépéssel többet tudjak megtenni, mint tegnap.

Bízom benne, hogy ez az év lesz az, amely az elkövetkező éveket formálja – titokzatos módon. Ne szűnjünk meg hinni és reménykedni, mert a sok ima, amelyet értünk mondanak el, meghallgatásra talál az Úr akarata és időzítése szerint.

Legyünk pozitívak, de ha kell, sírjuk ki magunkból félelmeinket, aggodalmainkat, hogy a lelkünk fellélegezzen – és új erőre kapjon.

Ne adjuk fel! Ne hagyjuk abba az imádkozást!”

(Lukács Angéla, 49 éves)