Hangoló – Bezzeg az én időmben!

Egy májusi estén anyák és lányaik ültek le egymás mellé – de valójában egymás történetei mellé is. A „Bezzeg az én időmben!” című kapcsolódási alkalmon a figyelemé volt a főszerep: hogyan tudunk úgy jelen lenni a másik mellett, hogy nem sietünk tanácsot adni, nem reagálunk azonnal, csak meghallgatunk? Kisfilmek segítették a gondolkodást, személyes történetek szőttek hidakat a generációk között.

Rajzoltunk családfaszerű örökségtérképeket, ahol nemcsak a gének, hanem szavak, hiedelmek, mintázatok és erősségek is gyökereket eresztettek. Nyelvi játékokon keresztül derült ki, hogy a „ghostolás” egykor „köddé válás” volt, és hogy a generációs különbségek mögött sokszor ugyanaz a vágy húzódik: kapcsolódni, érteni, megérteni.

A közös munka végén sokan csendben távoztak, mások öleléssel vagy könnyekkel búcsúztak. Mindenki vitt magával valamit – talán egy felismerést, talán egy új mondatot, amit otthon majd tovább lehet adni. Mert ahogy a beszélgetésekből is kiderült: sokkal több a közös bennünk, mint elsőre hinnénk.

Volt itt mélyrepülés családi történetekben, a szemem előtt nem igazi, mégis a legigazibbul kirajzolódó 4 generáció, amiből de facto csak kettő volt jelen, de meséltek a dédnagymamáról, és meséltek az egyévesről, s úgy meséltek róluk, hogy muszáj volt látnom őket. Ott voltak, na, mondom.

És kacagtunk, hogy a ghostolást régen úgy mondták, hogy köddé vált, és hogy a boomerek azok mi vagyunk, és hogy azt is megtudtuk hogy a vígasztalás és az empátia közt mi a különbség, és meséltünk arról, hogy milyen nehéz tudni hogy mit kell csinálni és hogy azt a problémát hogyan kell nagyon könnyen megoldani valaki helyett, de mennyire nem kell megoldani, ahelyett hogy lehet figyelni a másikra.

S a végén odajön Perei Benita és a kezembe nyom egy csokor bazsarózsát, aminek a szagjától sohadesoha nem lehet betelni, és egy papírtasakot is, amiben a világon a legfinomabb Lindt csokik vágyakoznak a szájam után, és egy idézetes cetlin egy Sándor Bányai idézet, pedig még meg sem halt, de ez az igazi nemde: úgy emlékezetessé magasodni, hogy még életben vagy. Másképp nem is érdemes.

Aczél Dóra

Köszönjük szépen a tegnapi Hangolót! Nagyon jó kis anya-lánya program volt, igazi kikapcsolódás és feltöltődés is volt számunkra Dóra egy csodás egyényiség nagyszerű és megérintő találkozás volt számunkra.

Ádám Brigitta

A Hangoló májusi találkozójának témája (Bezzeg az én időmben! – múltak, jelenek) a generációk közötti kommunikációs nehézségekre világított rá. A résztvevő nagymamák, anyukák, lányok bensőséges hangulatban ismerkedtek, beszélgettek, játszottak. A találkozó meggyőzött arról, hogy bármilyen „szlenget” is használunk a szeretet, az empátia, az értő figyelem összehoz minden generációt. Jó volt együtt lenni!

Venczel Ilona