Hangoló – gondolatok az eseményen részt vett nőktől

A „Hangoló” mindig több, mint egy alkalom. Találkozás: Istennel, önmagunkkal, egymással. Minden résztvevő egy-egy hang, egy-egy szín ebben a közösségi dallamban, amelyben a női lélek finom rezdülései és a hit csendes bizonyossága fonódik össze.

Az októberi találkozásunkor közösen kerestünk válaszokat kérdéseinkre, miszerint:

• Mikor éreztem utoljára azt, hogy a csend valóban gyógyító volt számomra?

• Mit jelent nekem a „csend” – nyugalmat, ürességet, félelmet, békét?

• Milyen női tapasztalatok (anya, feleség, barát, dolgozó nő szerepe) akadályozzák, hogy megálljak és befelé figyeljek?

• Hol találom meg ma Isten jelenlétét: a természetben, a mindennapi zajban, a templomban vagy a saját szívemben?

• Milyen formában szoktam imádkozni – szavakkal, énekkel, írással, csendben?

• Mit tanultam meg magamról az elcsendesedés pillanataiban?

• Hogyan tudom a családomat, környezetemet is segíteni abban, hogy a csend ne hiány, hanem ajándék legyen?

Ezek a reflexiók nemcsak visszhangjai az októberi Hangoló estének, hanem élő tanúságtételek arról, hogy az Isten felé forduló szív soha nem marad szomjas. Az imádság, az ének, a megosztott történetek mind-mind forrássá válnak — bennünk és általunk is.

Hálával olvassuk ezeket a sorokat, mert a sorok között ott rejlik a közösség lelke: az egymásból merítő, egymást erősítő, egymás hitéből épülő női út.

Meghívott vendégeink voltak: Szatmári Teréz, Szabó Tímea és Szomor Abigél, akik megosztották velünk, mit jelent számukra az ima nőként, hogyan találnak csendet és erőforrást a hétköznapok dzsungelében.

a Pasztorális iroda munkatársai, Dobos Henrietta és Perei Benita

Nagyon köszönöm a meghívást a Hangolóba, gazdagabban távoztam mint ahogy érkeztem az eseményre. Ajánlom minden kereső hölgynek, aki szívesen meghallgatja mások meglátását egy-egy témáról és saját élettapasztalatával segítene másoknak könnyebben eligazodni zavaros világunkban. (Szatmári Teréz)

Lélek frissítő! Köszönöm ezt az alkalmat és lehetőséget! Jó egymás hite által épülni, és nemcsak … látni, hallani, megélni azt, hogyan rendszerez és miként éli meg személyesen /hétköznapokban a hitét. A harmónia megszólalt, nemcsak az éneklésben. (Szabó Tímea)

Az alkalom családias hangulata, az előadók közvetlensége nagyon megragadott. Főleg azért, mert bizonyságtétel volt, saját tapasztalatok megosztása. A legszebb gondolat, amivel maradtam, hogy gyermekeinket szerető édesanyákként Isten végtelen szeretetét mutatjuk meg nekik. Legfontosabb feladatunk, hogy gyermekeinket hitre neveljük, ez biztos kapaszkodó nekik az életben. (Kulcsár Rozália)

Az ember születésétől kezdve tudatosan vagy ösztönösen, de keresi az élet értelmét. Keresi a forrást, a teremtőt és ahogy mi mondanánk keresi az Istent. A mindennapi életben, a családban, a természetben, a szerelemben, a bánatban, a templombam valójában mindenben Őt keresi. És hiszem hogy Isten is keres minket, szólít, hív és vár, de ebben a rohanó világban nem mindig halljuk meg. Ezen a szép találkozon a csendben alkalmunk volt közeledni hozzá, embertársaink segítségével közelebb kerűlni a forráshoz. Megtanultuk hogy az imának nagyon sok féle arca van. Köszönjük ezt a szép alkalmat Szatmári Teréznek, Szabó Timeának és Szomor Abigélnek , az utobbinak külön hála a csodálatos énekekért, a hangja simogatott, gyógyitott és felemelt! Isten áldása kisérjen mindenkit! (Mare Tímea)

‭‭”de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” János‬ ‭4‬,‭14‬ ‭

Egy olyan alkalom volt, ami új perspektívákat nyitott bennem az imádság felé. Nagyon építő volt az, hogy különböző imamódokat gyakorlunk, de ugyanabban a csendben akarunk kapcsolódni a Forráshoz, hogy utána betöltekezhessünk és mások lelkébe is tölthessünk ebből az Élő Vízből. Amit magammal hoztam a Hangolóról az, hogy kell legyenek olyan megtapasztalásaim Jézussal, amikor valóban átéreztem a jelenlétét és ez gyógyító, felszabadító hatással volt az életemre és mekkora áldás Isten részéről, hogy lehetnek ilyen megtapasztalásaim. (Szabó Kriszta)