Hármas könyvbemutató a püspöki palotában

Hármas könyvbemutató helyszíne lesz a püspöki palota díszterme május 18-án, szerdán délután 5 órától. A 30. Festum Varadinum ünnepségsorozat egyik programpontjaként Fodor József általános helynök legújabb munkáival ismerkedhet meg az érdeklődő közönség: a kétkötetes Régi emberek, régi történetek című könyvvel, továbbá A Nagyváradi Egyházmegye főpapjainak és papjainak évkönyve 1811-2022 című kiadvánnyal is. A könyvbemutatóra készülve beszélgettünk a vikárius úrral.

Tulajdonképpen Voiticsekék adták nekem az éceszt, amikor arra kértek, írjak a Forrásba, a Szent László plébániatemplom havilapjába, az ott szolgáló papokról. Annak idején én ezen a plébánian kezdtem meg papi működésemet. Így kezdtem el írni, az első cikket Ópalotai Jánosról, de ott volt Dombori atya, Dászkál plébános az én időmben, és ott voltak az idősebb papok – Rozik Sanyi, Varga Lajos, Váradi István, Novák Kálmán, Kuncz József doktor, Buday Márton, Lestyán Endre –, őket mind ismertem, már senki sem él közülük. Ugyanúgy a civil alkalmazottak – Kötting Péter kántor, az apácák, akik a sekrestyési szolgálatot láttak el, aranyos lelkek. Úgy gondoltam, kár az emléküket feledésbe engedni, meg akartam örökíteni, mindazt, amit tudtam róluk, ezért írtam életük bizonyos szakaszáról, velük kapcsolatos emlékekről, élményekről.

A folytatás…

Azt követően ugyanígy a székesegyházban szolgáló plébánosokról (1936-tól plébánia a székesegyház), akik sorában én vagyok az ötödik, majd az itt szolgáló káplánokról írtam – Mészáros Anti atya él még egyedül közülük.

Bár emlékét megörökítették a ferencesek, lehetetlen, hogy ne emlékezzünk Boros Valér ferences testvérre, aki csodálatos orgonista volt, vagy Biró Lászlóra, aki éveken keresztül szolgált a székesegyház karnagyaként. A sekrestyés Petrus András bácsiék, Azella nővér, a püspökségen szolgáló személyek, mint Bránhoff Ilona nővér, Gyulafalvy Magdolna könyvtáros, Köteles Mihály adminisztrátor, Takács István, és sorolhatnám mindazokat, akikkel kapcsolatban úgy gondoltam, meg kell írni az életüket, emléküket fent kell tartani. Így született meg a Régi arcok, régi történetek második kötete.

A Nagyváradi Egyházmegye főpapjainak és papjainak évkönyve 1811-2022

Amikor még az irodában dolgoztam, a püspök úr mindig mondta, hogy jó volna egy kimutatást készíteni az itt szolgáló papokról. Hát, én nekifogtam… 1944-ig voltak valamelyest adataim, amiket az 55 éves papi szolgálatom alatt összegyűjtöttem. Most nagyon jól jött az, hogy én ilyen gyűjtő típus vagyok, rengeteg anyagot találtam szétszórva bár, de össze tudtam szedni őket, és végül 1944 helyett 1811-ig mentem vissza az időben. Itt két püspököt kell kiemelni: Bémer Lászlót és Szaniszló Ferencet, akik bár nem tartoznak ehhez a papi közösséghez, akikről írtam, de közülük sokakat ők szenteltek. A vértanú Bémer püspök emléke mellett pedig unokatestvérét, Bémer Pál tenkei plébánost, kanonokot is meg kell említeni, hisz tulajdonképpen a Bémer-tér róla lett elnevezve, nem pedig a püspökről, ahogyan azt sokan gondolják. Ő 10 ezer aranykoronát adományozott annak idején a városnak, hogy az épülendő színháznak legyen megfelelő tere és a bazárépületet bontsák le. Végül nem bontották le, de a nevét róla kapta a színház előtti tér.

Kutattam az adataim között, magyarországi ismerősöket is felkerestem, a gyulai plébánost, Kovács Pétert, Serfőző Levente teológiai tanárt Szegeden, és még sokakat. Legutóbb az orosházi plébánostól, Iványi László kanonok úrtól is kértem segítséget, így állt össze a könyv, körülbelül 600 oldal.

Ahogy dolgozgattam, megtaláltam egy régi írásomat, még a 70-es évekből való, amiről már szinte meg is feledkeztem. Mielőtt felszámolták az Olaszi temetőt, sokszor végig jártam, hisz rám volt bízva, hogy Mindenszentek ünnepére legyen mindig rendbe téve az a része, ahol körülbelül 150 papi sírunk volt. Középen, a rondóhoz futottak be az utak, oda voltak eltemetve a püspök Bielik Imre, Lipovniczky István. Megírtam a velük kapcsolatos emlékeket – amiket hallottam, amikről tudtam. Ezeket megtalálva most beírtam a könyvbe, de szerepelnek a kötetben azok a papok is, akik a központi szeminárium diákjai voltak, és körülbelül 200 főpap fényképe is helyet kapott ebben a gyűjteményben.

Azt is érdemes megemlíteni, hogy nem csak a mostani váradi egyházmegye területéről van szó, hisz 1920-ig együtt voltunk a magyarországi résszel, Debrecen, Makó, Orosháza, mind idetartoztak, Püspökladányig, tehát az ezen a területen szolgáló papok mind benne vannak a kötetben. Beletettem még Dankó László kalocsai érseket is, mert ő a váradi egyházmegyében született, és mindig büszke volt erre. Vannak benne olyan papok is, akik bár más egyházmegyéből származtak, de váradi kanonokokká lettek kinevezve. (Annak idején az apostoli király nevezte ki a váradi kanonokokat, persze a püspök felterjesztésére.)

Örülök annak, hogy sikerült megvalósítani, mert úgy gondolom, kár lenne, hogy ezt az adatgyűjteményt, amit sikerült összeszednem, „magammal vigyem a sírba”. Remélem, hasznát veszik majd a könyveimnek, mert tulajdonképpen forrásmunka, anyaggyűjtemény, amit sikerült összeszednem az egyházmegyéből. Közben már írom a negyedik könyvet, részben meg is van, a váradi kanonokról…