Házasság hete – Őszinte beszélgetések családról, szeretetről, kegyelemről, reményről

A hűség szabadsága

Az idei Házasság Hetében olyan mély életutak tanúi lehettünk, melyek megérintenek, lelkünk ösvényén vezetnek és szólnak hozzánk most is. Vendégeink, Széplaky Géza, Szemerédi Bernadett és Tomasovszki Pál szerepek nélkül álltak elénk megmutatva őszintén, kendőzetlenül saját életüket. A velük való személyes találkozás kapcsán barátságok születtek.

Két különböző színtér. A házasság egy férfi és egy nő között Isten szoros kötelékében, mely megtart, erőt ad, átölel. A börtönben született új élet, ahol minden maszk lekerül s ebben a lecsupaszított igazságban látható meg, hogy mit jelent kegyelemből élni. A két különböző életútra palásként terül rá a Szeretet mint szövetség, amely nem érzelem, hanem erő, nem hangulat, hanem igazi hűség. Mindkét történet írója, ahogy a mi életünk írója is, maga Isten, aki képes átformálni, helyrehozni megtörtségeinket, gyöngeségeinket és szabaddá tenni.

Őszinte kérdéseinkre ad választ Széplaky Géza, Szemerédi Bernadett és Tomasovszki Pál, melyet örömmel osztunk meg.

Perei Benita, pasztorális referens

Hogyan született meg bennetek az IstenSzeretők zenés-verses előadás gondolata?

Az IstenSzeretők a Jó Szó Esték felkérésére született idestova tíz évvel ezelőtt, 2016-ban. Akkoriban már jegyesek voltunk, javában készültünk az esküvőre, a házasság kapujában egyfajta leltárt is készítettünk, hol tartunk az istenhit megélésének, az abban való kiteljesedésnek útján (egyénileg és párként is). Mondhatni, a legjobbkor érkezett a megkeresés: létrehozni egy olyan estet, amelyben két színész szerepek nélkül létezik a pódiumon. Egy férfi és egy nő őszintén tesznek bizonyságot Istennel való kapcsolatukról – ehhez megkerestük azokat a számunkra kedves irodalmi és zenés anyagokat, amelyek még árnyaltabbá teszik a mondanivalónk személyességét.

Milyen rejtett üzenete van a címnek?

Számunkra a cím azt a hármas köteléket sugallja, amely Isten, férfi és nő között szövődik egy keresztény házasságban. Mindamellett utal A szeretet himnuszára is, amelynek sorai sokunkban visszhangoznak, sőt, az összeállításunkba is beleszőttük.

Mi volt az a pillanat, amikor tudtátok, hogy „te az enyém, én a tiéd mindörökké”?

Bernadett: Túlságosan filmbe vagy tündérmesébe illőnek hangzana, ha azt mondanám, az első pillanat?

Géza: Az első csók – tudtam, hogy nem kell tovább keresnem, ő nekem rendeltetett.

Mit szerettek egymásban a legjobban s mi a legnehezebb?

Géza: A Nő, akit a legjobban szeretek, méltónak tart a szerelmére és a szeretetére, ezáltal én is elkezdtem magamat szeretni. Ez egyszerre felszabadító és félelmetes.

Bernadett: Én azt mondanám, előfordul, hogy amit a legjobban szeretek Gézában, az egyszerre a legnehezebb is tud lenni. Rettenetesen hasonlítunk, már-már ikerlelkek vagyunk, egy sóhajtásból, fél szóból tudjuk, mit gondol vagy mit akar mondani a másik. Ám ez sokszor tükör is, szembesülni önnön magunk hibáival, félelmeivel a másikban.

Van-e közös dal, film, vers, amiről a párod jut eszedbe?

Bernadett: Ellen Nitt Azt hittem című költeményét senki sem tudja olyan nemes őszinteséggel előadni, mint Géza (nem véletlenül került bele az IstenSzeretőkbe is).

Géza: Ha már vers, én Reményik Sándor Eredj, ha tudsz-nak Betti általi tolmácsolását említeném. Vajdasági lányként páratlan érzékenységgel adja át a mű lényegét.

Bernadett: Ami pedig a közös dalunkat illeti, az esküvő előtt írtam egyet Gézának Más lett a dal címmel, ő pedig lefordította nekem Az Operaház fantomja filmváltozatának utolsó, vége főcím alatt futó nótáját.

Mivel tudjátok egymást erősíteni, ha egyikőtök erőtlen?

Láttatni a másikkal azt, nem kell egyedül megoldást találnia a nehézségekre. Nincs egyedül – hiszen ketten is ott vannak mellette: Isten is, a házastársa is.

Mit tanít számotokra Isten és ember-, a férfi és nő szeretetkapcsolata?

„Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja.” A menyegzőnkre ezt az igét választottuk, ennél tökéletesebben nem is lehetne megfogalmazni. Isten az éltető, mindent átható Szeretet. És Szeretet nélkül talán lehet élni, de nem érdemes.

Amikor nehézségek vettek körül benneteket, hogyan tudtatok Istenbe kapaszkodni?

Ebben a folyton változó, megannyiszor feje tetejére álló, viharos világban Isten az egyedüli biztos, megingathatatlan bástya, amelybe kapaszkodhatunk, ahol szélcsendre, nyugalomra, lelki békére lelhetünk. Minden egyes IstenSzeretők alkalmával elmondjuk, a házasságunk építményében Isten az, aki által minden botlókő téglává alakul.

Van-e az ismeretségi körötökben olyan házaspár, akik példájukon keresztül megtanítanak, hogy a hűség nem korlát, hanem a legmélyebb szabadság?

Mindketten ezt az értékrendet örököltük szüleinktől, és bízunk benne, gyermekünk számára mi is élő példával szolgálhatunk, hogy majd ő is ezt vigye magával tovább.

Hogyan ünnepeltétek a 10 éves házasságotokat?

Balázs-áldással (a 10 órai szentmise végén részesültünk benne mindhárman) és IstenSzeretők-el (épp aznap este nyitottuk meg vele a Házasság Hete rendezvénysorozatát a Püspöki Palota alagsorában).

Mi tetszett leginkább Nagyváradból nektek?

Bernadett: Az elmúlt tizenöt évben többször is megfordultam Nagyváradon, egyedül is, Gézával közösen is, jónéhány alkalommal énekelhettem a Bazilika égszínkék boltozata alatt is, de most, a kislányunkkal közösen visszatérni Váradra, leírhatatlan boldogság. A délelőtti szentmise angyali kórusának a hangja most is a lelkünkben zeng, a Püspöki Palotát belülről megcsodálni, Püspök Úr figyelmességét és vendégszeretét megélni, nos, ezeket az értékes pillanatokat sosem feledjük. Úgy hiszem, Flórácskánk olyan új barátságokat kötött rövid ittlétünk alatt, amelyek köteleznek minket a mielőbbi visszatérésre.

Géza: Mivel hivatásunkból adódóan sokat utazunk, nekem a helyek sokszor csak helyek vagy csak színpadok. Ám itt, Nagyváradon, a Püspöki Palotában másfél nap leforgása alatt picit otthonra leltünk. És erre életem végéig emlékezni fogok – minden mosolyra, minden kézfogásra.

Mi vagy ki indította el benned, hogy papírra vesd a sorsodat?

Két díjnyertes írópályázattal a hátam mögött komolyan elgondolkodtam azon, hogy Istennek valami terve lehet azzal, hogy írjak. Aztán egyszer csak jött egy elhívó ige: „Menj el és beszéld el, mely nagy dolgokat tett veled az Isten.” (Luk 8,39)

Hogy született meg a könyved címe?

Mivel minden körülöttem lévő történést úgy éltem meg, mintha egy „filmben” lennék – sokszor, szinte kívülállóként látva magam – hamar eldöntöttem, hogy úgy írom meg könyvem, mintha egy filmforgatás lenne az egész könyv. S hogy életünk filmjének maga Isten a rendezője, jött az ötlet, hogy legyen a cím: Rendez-Ő.

Mi a missziód: lehet-e átokból áldás – Isten hogy írt új történetet?

A misszió egyértelmű: reményt adni reménytelen helyzetben lévő embereknek – Krisztus által. Rácsokon innen, vagy túl, betegségben, egészségben – jómódban vagy szegénységben, ráébresztve az olvasót, hogy Isten minden élethelyzetünknek Ura, s hogy jelenléte kézzelfoghatóan valóságos.

Sokszor hasonlítod magad a tékozló fiúhoz. Miért pont hozzá? Miben hasonlítottok s miben tértek el?

Talán azért, mert nekem is mindenem éppúgy megvolt, mint a tékozló fiúnak, és mert magam is épp úgy nem becsültem meg, ahogyan ő. A párhuzam azonban nem csak a tragikus életútban (disznó vályú kontra börtön) hanem a hazatalálásban is visszaköszön. Épp úgy fogadott vissza szerető kegyelmével a Jóatya, ahogyan a tékozló fiút az édesapa.

Lehet-e a börtön a kegyelem bölcsője?

Oh igen. De még mennyire. A börtön fogság. Bárminek is a börtönében éljen az ember, az első lépés a szabadulás felé, a kegyelemre való szorultság felismerése. A börtön egy olyan hely, ahol Isten tökéletesen lecsupaszítja az emberi szívet, és maszkok, eszközök nélkül, a rászorultság teljes megélése mellett adhatja át magát Istennek.

Hogyan tudtál felállni elesettségedből, gyengeségedből, s hogy formálódott át küldetéssé, erőforrássá mindez?

Kegyelemből. Miután „megadtam” magam Istennek, Ő nagyon gyengéden és jóságosan bánt velem. Valóságos jelenlétét naponta éreztette velem, szólt hozzám, élethelyzetemet pedig nem pusztán akarata szerint, de javamra is formálta. Naponként tapasztalva kegyelmét egyre erősödött az érzés bennem: szolgálatába kell lépnem. És ekkor jött a könyv, ami soha nem várt sikereket él meg (nem pusztán eladás darabszámban) hanem átformáló ereje által is. A rengeteg meghívás, s a még több olvasói visszajelzés tette ezt misszióvá, és egy olyan erőforrássá, melyből táplálkozva Isten naponta szeret még közelebb magához.

Mi volt a legmélyebb pont ebben az időszakban s mi adott hozzá erőt?

Édesapám halála. Apát a börtönben veszítettem el, egyedüli fiúgyermekként. Csodálatos kapcsolat volt közöttünk, s én odáig jutottam, hogy se elköszönni tőle, se a halálos ágyánál, de ravatalánál sem lehettem ott. Ez minden tekintetben mélypont volt fogvatartásom alatt, melyben mégis – ismét – felragyogott Isten kegyelme. Szinte érthetetlen módon kerültem visszaszállításra anyaintézetembe Tiszalökről. Kerestem az okokat, hogy vajon miért – hiszen minden olyan jól kialakult már ott számomra. Aztán amikor első börtönlelkészem, akivel nem pusztán szoros lelki, de napi szintű kapcsolat is volt velünk megfogta a kezem a gyászban, rögtön tudtam, hogy ebben valójában Isten keze van. Még arról is gondoskodott, hogy ezt a rendkívül nehéz időszakot a legnagyobb féltő szeretetben élhessem meg.

Mesélnél kicsit a családodról is: ők hogyan fogadták a „törést” , majd a „változásodat”, a megtérésedet?

Szüleim megtörtek a szégyen és a fájdalom súlya alatt, de szorosan megtérésem után Isten nem csak helyreállította velük kapcsolatom, de meg is erősítette őket a támogatásomban és összetartozásunkban. Két kamasz fiam értetlenül állt a dolgok előtt, s talán fel sem fogták, hogy felnőtt korba bizony apa nélkül fognak lépni. Isten azonban csodálatos helyreállító kegyelmével velük is rendezte kötelékemet, természetesen őket is egészen átkarolta szeretetével, és megengedte, hogy ne pusztán újra egymásra találjunk, de együtt élhessük meg Belé vetett hitünket is. Feleségem kősziklaként állt mögöttem, az első perctől az utolsóig. Sosem volt egyetlen „miért”-je sem felém, végig támogatott és hűséggel várt haza. Fogvatartásom alatt született kislányunkkal a börtönből építettünk fel egy máig tartó szerelmet, aki 6 évesen egészen Istennek szánt életet él már.

Milyen új barátságok születtek ezek alatt az évek alatt?

Rendkívül értékesek. Felügyelettel, börtönlelkészekkel, és fogvatartottakkal egyaránt. Sokukkal mai napig tartom a kapcsolatot. Csodálatos volt benti megtéréseket élni át, és még inkább csodálatos fogvatartottként evangélizálni „szabadlábon lévő” felügyelők felé. Több korábbi nevelőtisztemmel is tartom a kapcsolatot. Könyvem épp ezen a héten megrendezésre kerülő „első szülinapján” többen is ott lesznek közülük.

Mit visztek magatokkal haza Nagyváradról, Tasnádról?

Két csodálatos napot éltünk meg Nagyváradon és Tasnádon. A püspöki palotából egyszerre viszünk magunkkal haza egy darab történelmet, a hely lelkületét, püspök atya és munkatársai szeretetét melyben részesültünk – és azt a csodás, felszabadult testvéri közösséget, melyet az alkalom során szolgálattevőként átéltünk.

Tasnádon megindító volt a nagy érdeklődés, a közönség figyelme, a közös dicsőítés öröme – és az az elfogadás, amivel a 21. századi tékozló fiút körülvették az összegyűltek.Mindennél többet mond, hogy két napi ottlétünk újabb két meghívással gazdagított minket (Szalonta és Nagykároly).

Mit üzennél annak a személynek, aki lehet nem fizikailag, de lelkileg börtönben van?

Azt, hogy ha nekem sikerült, nekik is sikerülni fog – Krisztussal. Szabadulás csakis Istenben, és egyedül általa van. Az a szabadság azonban semmihez nem fogható, s ha az ember egyszer rátalál, mindig is vágyni fog abban maradni. De szeretettel helyezem szívükre az imádság erejét is, melyben a teljes elengedés és önátadás által mindenre válasz, megoldás jön az Atyától, Krisztusért.