Húsvétra hangoló, ökumenikus ifjúsági lelki napot tartottak Nagyváradon
Közel 90 olyan fiatalt szólított meg a virágvasárnapot megelőző, egész napot átölelő szombati program, akik a keresztény nagykorúság szentségének felvételére készülnek egyházmegyénkben és a nagyváradi református gyülekezetekben. A bérmálkozás és konfirmáció előtt álló tizenévesek számára, akik életében a hitükről szóló tanúságtétel feladata következik egy olyan lehetőséget szándékoztak biztosítani ezzel a lelki nappal a szervezők, ami által közelebb kerülhetnek Krisztushoz, személyesebbé válhat a vele való kapcsolatuk, és teljesebbé a húsvét ünnepére való készülődésük.
A szinodalitás jegyében nem ez az első alkalom, amikor különböző felekezetű fiataloknak szóló közös programot szervez a püspökség, hiszen az adventi gyertyagyújtás alkalmával már sor került egy ilyen jellegű összejövetelre, így a mostani mintegy folytatásaként tekinthető a decemberi ökumenikus ifjúsági napnak.
„Jézus így folytatta: »Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?«” Ez a János evangéliumából való igerész adta a nap mottóját, amelynek gazdag programja két helyszínen zajlott. A résztvevő fiatalok között sorolhatjuk Nagyvárad konfirmandusait, akik a következő gyülekezetekből érkeztek – lelkészeik kíséretében: Nagyvárad-Csillagváros, Nagyvárad-Ősi, Nagyvárad-Rogériusz, Nagyvárad-Újváros, Nagyvárad-Velence, míg egyházmegyénk bérmálkozói Nagyszalontáról, Margittáról, Szilágysomlyóról és Tasnádszántóról – plébánosuk vagy hitoktatójuk jóvoltából.
A Szentίrásban a nagyhetet megelőző események egyike Lázár feltámasztása volt. Ennek a történetnek a feldolgozásával foglalkozott a résztvevő fiatalok egyik csoportja a Kanonok-soron, a Lilliput társulat szίnészei, valamint Dió Zoltán Budapestről érkezett rendező segίtségével, olyan gondolatokat elmélyίtve, mint a hit fontossága, a reménység, mely szerint földi életünk része a halál, de az mégsem ezzel ér véget.
Eközben a püspöki palota alagsori termeiben fiatalok egy másik csoportja gyülekezett, akik az ismerkedést segítő játékokat követően kiscsoportos beszélgetésekben osztották meg a húsvéttal, hittel, templomba járással kapcsolatos legkorábbi emlékeiket, és arról is beszélgettek, milyen feladatokat, szolgálatokat végeztek mindeddig vagy végeznének egyházközösségük javára. A két csoport később az Agnus zenekar dicsőítő koncertjén találkozott, amelynek szintén a palota pincéje szolgált helyszínéül, és amelybe azok a hitoktatók is bekapcsolódtak, akik kétnapos, szakmai továbbképzőn vettek részt a püspöki székvárosban.
Az ifjúsági lelki nap fénypontja az este 7 órakor kezdődő húsvéti misztériumjáték volt, amelyet a kedvezőtlen időjárás miatt végül a székesegyházban mutattak be a bérmálkozók és konfirmandusok – mondhatjuk bátran: közösségeink kincsei. Bár csupán néhány óra állt a rendező, a színészek és a fiatalok rendelkezésére ahhoz, hogy a szereposztástól a bemutatásig „összerakják” az előadást, felemelő percekkel ajándékozták meg a „közönséget”, és bizonyára számukra is meghatározó élmény marad ez a nagyon látványos, ugyanakkor mélyen érintő misztériumjáték. Taps helyett „hatalmas” csend, olyan csend, amelyre szükségünk van, amelyből meríthetünk és amely által felkészülhetünk megváltásunk ünnepére. Ennek a csendnek a szükségességét hangsúlyozta az előadás, egyben a lelki nap lezárásaként Böcskei László megyés püspök, köszönetet mondva minden résztvevő fiatalnak, és mindazoknak, akik segítségével megvalósulhatott ez a húsvétra hangoló, ökumenikus ifjúsági program.
