,,…mert Jézus kell legyen a reményünk forrása.” -Nagyváradi fiatalok a Forrásponton

Az idei Forráspont számomra az első tapasztalás örömeiről szólt. A gyermeki rácsodálkozásról, az elcsendesedésről, a hangosan éneklésről, a fiatalokról, akik a buszhoz vezető úton dicsőítéseket énekelnek. Meghatározó és magával ragadó élmény volt, olyan, amiből táplálkozni tudok, amikor szükségem van rá. Számomra lenyűgöző volt, milyen sok fiatal keresi Jézus társaságát, és az, hogy ezen a napon mindenkinek volt egy őszinte mosolya a másik felé, vagy egy apró gesztusa, ami még biztonságosabbá tette az ott létet. Intravénásan kaptuk mindannyian a szeretetet, a hitet és a reményt. Első volt, de biztosan nem az utolsó. (Vizi Abigél)

A Szentségimádás alatt, amíg sorban álltunk, hogy az Oltáriszentség közelébe térdelhessünk, megérintett az út, amit megtettünk. Rengeteg fiatallal együtt haladtunk, csendben, figyelve egymásra, úgy, hogy Jézus felé irányult tekintetünk, Vele beszélgettünk. Ez a megtett út tette mélyebbé azt a pillanatot, amíg egy rövidke időre ott térdelhettem Jézus előtt, Neki ajánlva azt, aki vagyok, ahogy vagyok, s kérve Őt ajándékozzon meg azzal, amire szükségem van, hogy méginkább kedvét lelje bennem. Hálás vagyok az elhangzott prédikációért, ami rávilágított arra, hogy  fiatalok sok jót tesznek a szenvedők körében, s bíztatás is volt, hogy mi is tegyük a jót. Hálás vagyok a beszélgetésekért, a kedves emberek társaságáért a találkozón, a buszon. (Módi Apolka Blanka nővér)

Nekem ez volt, az első „Forráspontom” és egy csodálatos élmény volt, hogy ott lehettem. Nagyon megérintett, amikor felírhattuk egy kis papírcetlire azokat a gondolatokat, érzéseket, örömöket vagy bánatokat, amik bennünk voltak, s letehettük az oltáriszentség elé. Mikor megálltam Előtte minnden megszünt körülöttem, csak a dicsőtőzenét hallottam és akkor éreztem, hogy valami jó dolog indul el bennem s közben Isten szól hozzám… A gyónás alatt nyugalmat éreztem, Isten közelsége és szeretete átölelt… (Perei Bernadett)

Az idei Forrás Pont-on mindannyian tudatosíthattuk magunkban azt, hogy Jézus kell legyen a reményünk forrása. A szentmisén és szentségimádáson találkozhattunk élő reményünkkel Jézussal, aki a mi barátunk akar lenni. Nincs az a mélység vagy bűn, ami eltávolíthat minket Jézus szeretetétől, mert ő mindig gondol ránk és szeret minket, bárkik is vagyunk. Engem személyesen Berki Tamás tanúságtétele érintett meg a legjobban, mivel ő fiatal korában rossz társaságba keveredett, de Jézus nem hagyta őt elveszni, sőt kiválasztotta arra, hogy más fiataloknak segítsen abban, hogy megtapasztalják Jézus szeretetét. Mindaddig, míg tudunk szólni Jézushoz van remény a számunkra. (Loló Gabriella,Nagyvárad)

Előszor vettem részt a budapesti Forrásponton. Minden átélt pillanat nagyon szèp volt: a  közös dicsőítés, az imák, a beszélgetések Jézussal!  Megértettem, hogy Jézus a barátom, aki mindig mellettem van és szeret! Nagyon közel éreztem magamat Jézushoz, az Ő szeretetét! A remény mindig bennünk kell legyen és erre bíztat bennünket Isten is. A szentmise felemelő volt: amit mondott nekünk a püspök atya a fiataloknak a prédikációban, a szentáldozás, ahol a szívem nagyon gyorsan kezdett dobogni, mert örültem, hogy Jézus a barátom és mellettem van! …Most Istenre fogom bízni az életemet, hogy Ő vezzesen és Ő alakítsa az életemet, mert én egyedül nem tudom elérni azt, amit akarok, egyedül csak az Ő segítségével. Alig várom, hogy menjünk jövőre is (Ruggiero Rachele. Nagyvárad)

Engem a legjobban dicsőítés és a szentségimádás éríntett meg nagyon. A tanúságtevők őszinte történetei, élettapasztalatai mélyen szóltak hozzám: Isten személyes jelenléte nagyon reménytelen helyzetben is. (Fekete -Novak Iulia Nagyvàrad)

Nekem ez volt a második „Forráspontom” és ugyancsak azt tudom elmondani,hogy fergeteges élmény volt. Minden pillanata csodás és ugyanakkor mély. Jó érzés volt ilyen sok ember között átélni, olyanokkal akik vágynak Isten közelségére, Őt dicsőíteni. Hihetetlen érzés volt a közösség ereje a dicsőítő dalok éneklése közben. Külön kiemelném azt, amikor letérdeltem az Oltáriszentség elé és imádkoztam. Kértem Isten segítségét. Ekkor éreztem talán leginkább azt, hogy Ő ott van velem, meghallgat, átölel és letörli könnyeimet. Annyira jó érzés azt tudni, hogy Isten mennyire szeret. A Forráspont mégjobban megerősített a hitemben és rávilágított arra, hogy a remény mindig ott kell legyen és sosem szabad elbizonytalanodjunk. Hisz’ akármilyen nehézség is van az életünkben, Isten sosem hagy egyedül, átsegít az akadályokon. Neki csodálatos tervei vannak velünk. Bíznunk kell, hinnünk kell és a reményt sosem szabad elhagyni.(Maior Patricia,Székelyhíd)

A Forrásponton leginkább az érintett meg, hogy ennyi fiatal együtt, mégis őszintén és felszabadultan tudott jelen lenni Isten előtt. Különösen mélyen hatott rám a dicsőítés és a tanúságtételek, mert jó volt látni, mennyire különböző életekben is ugyanaz az isteni szeretet munkálkodik. A szentségimádás alatt különös békét éreztem, mintha minden zaj elcsendesedett volna bennem. A szentmise pedig még inkább megerősített abban, hogy Isten valóban élőn jelen van közöttünk.A zenés dicsőítés különösen hatott rám. Volt benne valami felszabadító, ahogyan ennyi fiatal egyszerre énekelte ugyanazokat a dalokat, mintha egyszerre lettünk volna egyek és mégis teljesen önmagunk. Úgy éreztem, hogy Isten tényleg ott van közöttünk. Ez a nap feltöltött, inspirált és közelebb vitt a hitemhez.(Koncz Ibolya, Tasnád)

Számomra 2 élmény volt amit kiemelnék! Az első a szent gyónás! Utána az a megnyugvás ami bennem született meg. Éreztem Isten nagyon szeret és megnyugodtam.  Második az, amikor közelről láthattam az Oltáriszentséget. És természetesen a szentmisén való áldozás!  (Tóth Adrienn Tünde)

Nagy öröm volt számomra, hogy idén is ott lehettem ezen a szép lelki programon. Hála és öröm van a szívemben, hogy Nagyszalontáról, új helyemről hét fiatalt is eljött, akik először voltak és amiatt is, hogy különösen sokan voltunk az egyházmegyéből. Úgy látom, hogy ezek az alkalmak is segítenek közösséggé formálni a fiatalokat.  Nagy élmény volt az is, hogy több mint két órán keresztül hallgattam a fiatalok gyónásait, akik őszintén keresik Jézussal a személyes kapcsolatot és vágynak arra, hogy egy keresztény közösséghez tartozzanak, így évközben is megélhetik a hitüket, segíthetnek egymáson.  Találkoztam régi hittestvéreimmel, akikkel időnként együtt dolgozunk, hogy egyre többen belépjenek Isten Országába, megélve hitüket a hétköznapokban. Jó volt látni a végén, mekkora erővel és lelkesedéssel töltődtek fel a fiatalok. Felmerült a vágy arra is, hogy itthon is szerveztünk egy “kis Forráspontot”. Hála és köszönet a szervezőknek, a fiataloknak a részvételért és a püspök atyának a támogatásért! (Ozsváth József atya, Nagyszalontáról)