Léleksmink 2023-ban is

„Alkotni – alakulni” címmel került sor az idei első Léleksmink alkalomra február 24-én, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség és a Romániai Keresztény Nők Ökumenikus Fórumának szervezésében. A keresztény nők imaláncának ezúttal a Nagyvárad-Csillagvárosi Református Gyülekezet adott otthont, kedves vendégei pedig Gyenes-Kristófi Cecília és Nagy-Kristófi Borbála voltak.

A szavak szárnyán utazhattunk együtt a gyermeki, művészi lét különböző ciklusain át, látván annak formálódását, alakulását a tízgyermekes, nagyváradi Kristófi művészcsalád tükrén keresztül. Ezt az alkalmat körülölelte a meghittség, őszinteség, valamint a sok vidám pillanat, és igazán színessé tette a családi élmények felelevenítése. Beszélgetésünket a közös áhitat, közös éneklés itatta át, melyet a házaigazda, Vinczéné Pálfi Judit vezetett. Az alkalmat mintegy keretbe foglalva a meghitt beszélgetést az alkotás öröme követte: minden résztvevő választhatott két kövecskét – egy öröm– és egy bánatkövet – melyre ráfesthette az elmúlt időszak boldogságát, szomorúságát. Az így elkészült alkotásokat egymás mellé helyezve, felajánltuk Istennek mindazt, ami a lelkünkben volt, van. Egy hét távlatából hadd osszunk meg Önökkel néhány felejthetetlen gondolatot és pillanatképet. (Perei Benita)

„Arról meséltek, hogy milyen egy tíz gyermekes családban felnőni, művész szülők gyermekeként, mennyi vicces dolog történt velük: hogyan szöktek át a szomszédba tévét nézni csütörtök esténként, hogyan folyt az alkotói munka a családban, ki nyerte a répás nyuszit, hogyan dicsérte őket Édesapjuk, milyen csodás dolog zománcozni és hogyan került a velencei képeslapról készült festmény a nagyváradi kirakatba.” (Talmács Krisztina)

„Művészeti alkotásaik mellett szüleim legfőbb műve tíz élőszobor. Édesapám által a festészet színmezejét, édesanyám által pedig a kerámia és szobrászat formaiságát fedezhettem fel. Belénk plántálták a művészet csíráit, magvait.

Azt gondolom, élni kell az adottsággal, nyitott szemmel járni a világban, s kellő szorgalommal, kitartással táplálni és továbbadni. Az a jó, ha az ember olyan szakmát választ, melyben örömét leli, mert akkor a munka is szárnyakat ad, mely felemel, kiteljesít és értelmet ad a mindennapoknak.” (Gyenes-Kristófi Cecília)

„Életünk közös mentőöve, melyet szüleinktől örököltünk, az a vallásos nevelés volt: este lefekvés előtt együtt imádkoztunk, adventi időben rorate misékre jártunk, majd onnan mentünk iskolába. Elültették s táplálták bennünk a testvéri szeretet kincseit, s arra neveltek bennünket, hogy merjünk és tudjunk segíteni másokon.

Egy színes palettát kaptunk jussul szüleinktől: rajz, festészet, kerámia, balett, zene – minden egybefonódva. Gyermekként naponta rajzolnunk kellett a személyes rajzfüzetünkbe, majd este jött az ellenőrzés és dicséret, ha éppen úgy volt s megérdemeltük. Édesapánk szeretett volna gyerekzenekart alakítani, ezért különböző hangszerekre taníttatott, volt aki zongorázott, volt aki csellózott és aki hegedült, így alkottunk egy triót. Kötelező napi gyakorlást jelentett számunkra, így ez napi rítussá nőtte ki magát.

Az alkotás mindenképp öröm számunkra most is, amit mások örömévé formálhatunk, továbbadva az élet szépségét, rezdülését, pillanatokban fogant igazi értékét, simogatását. A tehetség Istentől kapott ajándék, ám ez felelősség is, hisz ápolni, fejleszteni és továbbadni kell. A jövő generációjának üzenném, hogy olyan munkát válasszon magának, amit szeret, mert akkor az egész élete egy örömökkel teli játék lesz, több szólamra.” (Nagy-Kristófi Borbála)

A nő szerepe ma a családban, az egyházban, a társadalomban témával folytatódik a Léleksmink – azaz a keresztény nők imalánca: március 31-én meghívott vendégeinkkel együtt várjuk minden érdeklődő nőtársunkat a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye Zarándokházába (Traian Lalescu u. 1 sz.).

Mi már készülünk! Részletekkel hamarosan jelentkezünk.