Menet az Életért – Szolidaritás mindkettőért
A Menet az Életért (románul „Marșul pentru Viață”, nemzetközileg „March for Life”) egy nemzetközi civil kezdeményezés, amely az emberi élet méltóságára és védelmére hívja fel a figyelmet a fogantatástól kezdve. Gyökerei az Egyesült Államokba nyúlnak vissza, ahol 1974-ben rendezték meg az első felvonulást, melynek célja az volt, hogy békés módon kiálljanak az élet védelme mellett. A későbbiekben világszerte elterjedt.
Romániában 2011 óta szervezik meg évről évre számos felekezet és civil szervezet összefogásában, amihez egyre több város és közösség csatlakozik. A rendezvény békés jelenlétével azt üzeni: az élet érték, amelyet közösen kell védenünk. A Menet az Életért nemcsak elvekről szól, hanem konkrét szolidaritásról is – az édesanyák, a gyermekek és a családok mellett áll. Arra hív, hogy kimondjuk az igent az életre, és egymás támaszai legyünk a nehéz helyzetekben is.
Hideg, borongós reggelre ébredtünk március 28-án, amikor városunkban immár 16. alkalommal került sor a Menet az Életért felvonulásnak, amelyet Szolidaritás mindkettőért mottóval rendeztek meg idén országszerte közös összefogással.
Az eseményen családok, fiatalok és több felekezethez tartozó hívők vettek részt, akiket az azonos szándék kötött össze: az élet támogatása, valamint az édesanyák és gyermekek konkrét segítésének ösztönzése.
A szervezők szolidaritás üzenete hangsúlyozta a közösség szerepének fontosságát a nehéz helyzetben lévő nők támogatásában, valamint az élet és a család értékeinek megőrzésében.
A Neokatikumenális út közösségének tagja, a 11 gyermekes Miriam Ruggiero, őszinte tanúságot tett életéről, küzdelmeiről:
Miriam vagyok, negyvenéves, olasz származású édesanya. Tizenhét éve élek házasságban Vincenzóval, és tizenegy gyermekkel ajándékozott meg bennünket az élet – tíz itt van velünk, egy pedig már a Mennyben vár ránk.
Házasságunk kezdetén nem a biztonság, hanem a bizalom volt az alapunk. Anyagilag bizonytalan időkben mondtunk igent egymásra, de hittük, hogy Isten, aki életre hív, gondoskodni is fog rólunk. Gyermekeink nem tervek szerint érkeztek – mindegyikük ajándék volt. És minden új élet kezdetén ugyanaz a csoda történt: egy láthatatlan kötelék szövődött köztem és a bennem növekvő gyermek között, amely szeretetté és védelemmé érett.
Nem volt könnyű. Várandósságaimat gyakran kísérték egészségügyi problémák, félelmek és kérdések a jövőt illetően. De a válasz mindig ugyanaz maradt: nem vagyunk egyedül. Isten velünk van. Ő ad erőt, Ő hordoz.
Ez a bizonyosság tanított meg teljesen ráhagyatkozni a Mennyei Atyára.
Január első napján, Szűz Mária Istenanyaságának ünnepén, elveszítettük tizenegyedik gyermekünket. Fájdalmas volt – kimondhatatlanul. De békét ad az a tudat, hogy mindent megtettem érte, és hogy történetünk végső soron Isten kezében van.
A hitem nem tökéletessé tesz, hanem megtart. Tudom, hogy Isten szeret – fáradtan, türelmetlenül, töredékesen is. Ez a szeretet az igazi kincsünk.
Hiszem, hogy az anyaság nem vesz el, hanem beteljesít. Nem a szabadság elvesztése, hanem a szeretet legmélyebb formája. Nincs az a siker vagy elismerés, amely felérne azzal, amikor a gyermeked szemébe nézel, és ő biztonságra talál benned.
Ezért mondok ma is igent az életre.
Mert a gyermekeknek végső soron egyetlen dologra van szükségük: igaz, önátadó szeretetre. Arra a szeretetre, amely ki tudja mondani: igen. Ahogyan egykor a Szűzanya is kimondta.
És ahol ez az igen megszületik, ott Isten folytatja a történetet.
(Miriam Ruggiero)
