Minden életkor ajándék – Nagyszülők és Idősek Világnapja

A Nagyszülők és Idősek Világnapja alkalmából szervezett közösségi délelőtt sokkal több volt egy filmvetítésnél. A Levélíró története, a közös beszélgetés és az együtt megélt pillanatok arra emlékeztettek bennünket, hogy az idősek nem csupán múltunk őrzői, hanem jelenünk és jövőnk formálói is. Életünk útját egymást karon fogva, egymást támogatva és felemelve járhatjuk végig, hiszen a szeretet mindig kölcsönös ajándék: minél többet adunk belőle, annál gazdagabban tér vissza hozzánk. Böcskei László megyéspüspök személyes története is ezt az üzenetet erősítette, amikor egykori püspöke egyszerű, mégis mély bölcsességét idézte: „Leülök, és türelmesen meghallgatom őket.”

Perei Benita, pasztorál referens

A program túlmutatott egy egyszerű filmvetítésen. Találkozási lehetőséget kínált különböző korosztályok számára, ahol a közösen átélt történet hidat képezett a személyes élettapasztalatok és a közös értékek között. Különös ajándéknak tartom azokat az alkalmakat, amelyek nem csupán szórakozást nyújtanak, hanem teret adnak a kapcsolódásnak, a párbeszédnek és az egymásra figyelésnek. A meghitt hangulatú program lehetőséget teremtett arra, hogy közösen emlékezzünk meg az idősek társadalomban és a családok életében betöltött pótolhatatlan szerepéről. A film a generációk közötti kapcsolatok, az emlékezés, a szeretet és az egymás iránti odafigyelés fontosságát állította középpontba, ami kiválóan illeszkedett a világnap üzenetéhez. Szociológiai szempontból az ilyen kezdeményezések a közösségi kohézió erősítését szolgálják. Segítenek csökkenteni az idősek társadalmi elszigetelődésének kockázatát, valamint lehetőséget teremtenek a generációk közötti kapcsolatok elmélyítésére, ezáltal erősítve az egymás iránti felelősségvállalás kultúráját.

Takács Andrea Eleonóra, szociológus, önkéntes

Az alkalomra önkéntesnek jelentkeztem, hogy néhány idős gondozottat szállítsak a Szent Erzsébet Otthonból. Nyitottan, különösebb elvárások nélkül érkeztem és a nap végére nagyon pozitív élményekkel gazdagodtam. Nagyon tetszett a helyszín, a Püspöki Palota alagsori terme, a hangulatos dalokkal fellépő előzenekar, a Váradi Margaréták Folklórcsoportja, de legfőképpen a Levélíró című film, amelyet levetítettek. A film mondanivalója rendkívül tömör és elgondolkodtató volt. Véleményem szerint nemcsak az időseknek, hanem bármely korosztály számára értékes üzenetet hordoz. A tapasztaltak alapján mindannyian nagyon jól éreztük magunkat: a szépkorúak, a fiatalabb segítők, a gondozók, a szervezők és jómagam is. Köszönöm a szervezőknek az idős gondozottak nevében, és személy szerint a magam nevében is.

Szeretettel és tisztelettel: Tar Eduard, önkéntes

Nagyon mélyen megérintett a film, és az utána következő beszélgetés szó szerint padlóra küldött lelkileg. Mindig is éreztem, hogy a különböző generációk nem véletlenül olyanok, amilyenek. Sokszor mondom mostanában: ha ennyi eszem lett volna tizennyolc évesen, mint most, akkor… Az egymásra odafigyelés az erők egyesítése. A beszélgetés végén, amikor Boros néni és én is elmondtuk a verseinket, kiderült, hogy a filmben felcsendülő angol nyelvű ének ugyanazt az üzenetet hordozta, mint az én versem.

Emília Melinda, idősgondozó

Nézhetjük az arcokat

Nézhetjük az arcokat,

szemek színét, mozdulatokat,

de a lényeg, az igazság

a szívekbe van írva.

Ítélkezhetünk mások felett

anélkül, hogy ismernénk őket,

így válunk egymás bábjaivá.

De nem az számít, hogy

milyen a bőrünk,

honnan jöttünk,

vagy hogy mindig győzzünk.

Részletek vagyunk,

kirakósdarabok.

Isten tenyeréből

talán angyalok.

Emília Melinda

Újabb csodálatos élményben volt részem a Nagyszülők és Idősek Világnapja alkalmából rendezett ünnepségen. Mint a Váradi Margaréták Folklórcsoport koordinátora, immár harmadik éve veszek részt hasonló rendezvényeken, amelyek során rengeteg pozitív élménnyel gazdagodom. Most is úgy éreztem, hogy ott a helyem, ahol ennyi melegszívű ember tud egymásra hangolódni, és tartalmas, minőségi időt tölthet együtt. Sok ismerős arccal találkoztam, akiket örömmel ölelhettem át – nemcsak a karjaimmal, hanem a lelkemmel is. A legjobbkor voltam a legjobb helyen. Kórusunk tagjainak átlagéletkora 70 év körül van, ami bizonyítja, hogy a szépkorúak és a nagyszülők is élhetnek vidáman, énekelve, táncolva és az életnek örülve. Csoportunk pólóján olvasható felirat is ezt az üzenetet közvetíti, és akár ennek az aktív életformának a mottója is lehetne: „Nem csak a húszéveseké a világ.” A régi slágereken keresztül minden generációnak örömet tudunk szerezni. Így egyszerre tudunk adni és kapni is, ami hatalmas öröm és erő számunkra. Exc. Böcskei László megyéspüspök úr köszöntőjében rávilágított arra, hogy a római katolikus egyház Ferenc pápa kezdeményezésére minden év július negyedik vasárnapján ünnepli a Nagyszülők és Idősek Világnapját, Szent Joachim és Szent Anna – Jézus nagyszülei – emléknapjához kapcsolódva. Ezt követően Kondor Zsóka mentálhigiénés szakember Teréz anyát idézte: „Ha rossz kedved van, tégy egy kis jót.” Különösen fontos ápolnunk kapcsolatainkat, hogy az élet bölcsességével megáldott idősebb generáció örökségként adhassa tovább tapasztalatait a fiatalabb nemzedéknek. Az idősek nap mint nap útmutató lámpássá válhatnak számunkra.

Erdei Éva, a Váradi Margaréták Folklórcsoport koordinátora

Nehezen tudom szavakba önteni azokat az érzéseket, amelyek bennem kavarognak, miután részt vettem július 23-án a Nagyszülők és Idősek Világnapja alkalmából rendezett ünnepségen, a Nagyváradi Püspöki Palota alagsori termében. Szükségünk van a szülők és nagyszülők segítségére, valamint óriási élettapasztalatukra, hogy a mindennapok terheit közösen hordozzuk és a felmerülő nehézségekre együtt keressük a megoldásokat. Reggel korán indultunk, és időben érkeztünk az ünnepi rendezvényre, hiszen az odavezető úton folyamatosan „zöld volt a lámpa”. Kislányommal együtt vettünk részt az eseményen, elsősorban azért, hogy meghallgassuk a szüleim éneklését. Már kora reggel azzal ébredt, hogy tudja: ott találkozni fog a tanító nénijével is. Bár ezt akkor még esélytelennek tartottam, ő csak mosolygott. De bizony csodák mindig történnek: amikor helyet foglaltunk, a tanító néni is megérkezett. Tudom, hogy édesanyám és édesapám sokat járnak a Váradi Margaréták Folklórcsoportjával próbákra és fellépésekre. Néha meg is jegyeztem: „Már megint a kórus?!” Ám ezen a napon ajándék volt élőben látni és hallani őket, valamint részese lenni a műsoruknak. A köszöntő beszédek mélyen meghatottak bennünket; úgy éreztük, hogy mindannyiunkhoz személyesen szóltak. Több generáció ünnepelt együtt: nagyszülők, szülők és unokák. Úgy éreztem, hogy ezen a találkozáson az isteni gondviselés is jelen volt.

Fábián Diana Nikolette

Isten kegyelméből és a szervezők áldozatos munkájának köszönhetően része lehettem egy csodálatos alkalomnak. Július 24-én a római katolikus püspökség alagsori termében rendezték meg a Nagyszülők és Idősek Világnapja alkalmából szervezett ünnepséget, amelyre mindenkit szeretettel hívtak és vártak. A Váradi Margaréták Folklórcsoport is fellépett a filmvetítés előtt, amelynek jómagam is tagja vagyok. Szeretném szavakba önteni, de nehéz leírni azt az érzést, amelyet éneklés közben átéltem. Úgy éreztem, hogy a film mély mondanivalója nemcsak a fiataloknak, hanem nekünk, idősebbeknek is hatalmas tanítást adott. Számos régi emléket és érzést elevenített fel bennem. Szeretném, ha a jövőben is lennének hasonló események, és minél több fiatal venne részt rajtuk, hogy valódi, élő kapcsolat alakulhasson ki a generációk között. Végtelenül hálás vagyok ezért a különleges alkalomért, hogy ott lehettem. Napokig a találkozás meghitt hangulatából töltekeztem. S.D.G.

Fazekas Amália, önkéntes, a Váradi Margaréták Folklórcsoport tagja

Anyák, nők, apák, nagyszülők és a többiek. Röviden visszapillantva: az egész azzal kezdődött, hogy volt valamikor egy Nőnap. Akkor arra senki sem gondolt, hogy a magyar hagyományban már korábban is létezett az Anyák napja, amelyet május első vasárnapján ünneplünk. A szocialista időkben ezt háttérbe szorította a Clara Zetkin által kezdeményezett Nőnap: minden olyan munkahelyen, ahol nők dolgoztak, megünnepelték őket, nagy összejöveteleket rendeztek. Aztán az apák méltatlankodni kezdtek, hogy ha van Anyák napja és Nőnap, akkor legyen Apák napja is. Lett is. Ez azonban nem volt elég: ma már van Nagyszülők és Idősek Világnapja is. Jó kezdeményezésnek tartom, ezt rögtön elismerem. Csakhogy a világnak ma már annyi napja van: a fák napja, a füvek napja, a vadállatok napja, a színház világnapja – és ki győzné tovább sorolni? Minden napra jut valami, de ez nem baj. Végeredményben felhívja a figyelmet az adott témára. Rátérve a múlt napokban látott rendezvényre: nagyon kíváncsian mentem el, és kiválónak találtam az ötletet, hogy a püspöki palota alagsorában rendezzék meg. Voltunk jó néhányan, és úgy gondolom, mindenkinek tetszett, ami ott történt. Kezdem a kórussal. Döbbenetes volt, hogy az a tíz-tizenegynéhány férfi és nő milyen hangerőt tudott produkálni. Nemcsak a szép hangzás, a tiszta dikció és a jó dallam fogta meg az embert, hanem a hangerő is, hiszen azokban a nagy termekben erre bizony szükség van. Külön gratulálok az orgonaművésznek! Nagyon tetszett a játéka, ahogyan egymagában kísérte a kórust, és ahányféle hangszer hangját meg tudta szólaltatni, az egyszerűen bámulatos volt. Gratulálok neki! Következett a film, A levélíró. Lélegzetelállító alkotás volt, megmondom őszintén. Az ötlet, amelyet az az idős ember kitalált, és ahogyan leleményesen továbbadta a jó szándékát és a szeretetet, mindenképpen bámulatra méltó volt. Ami ezután következett – a kötetlen beszélgetés –, abba mi is igyekeztünk bekapcsolódni a szervezők által biztosított program keretében. Valamennyire talán sikerült is. Röviden ennyit szerettem volna elmondani: számomra mindenképpen nagy élmény volt ez a rendezvény. Dicséret illeti a szervezőket – és csak így tovább! Köszönjük, hogy ott lehettünk.

Murányi János, a Szent Erzsébet Otthon lakója

A szeretet hatalmas erő

A szeretet hatalmas erő,

Nincs előtte mérföldkő.

Nem ismer lehetetlent,

Túlszárnyalja a végtelent.

Fáradságot nem érez,

Áldozatokra képes.

Önmagát adja másokért,

Szenved a hulló könnyekért.

Megtalálja az öreget,

Az árvát, az özvegyet.

Melegséget áraszt szét,

Feloldja a tél jegét.

Hatalmas, égő fáklya ő,

Lángja magasba törő.

S ha a hit szárnyakat ad neki,

A világot átöleli.

Teszi mindezt semmiért.

Ingyen nem kér semmi bért.

Gazdagsága végtelen,

Csak ad és ad szüntelen.

Boros Erzsike néni, a Szent Erzsébet Otthon lakója

Kopog az ősz

Kopog az ősz. Valaki kopog a nyár ajtaján.

Ki ez a vándor? Mire vár?

Az Ősz, a nagy festő megérkezett,

Színpompába öltözteti a természetet.

Sötétzöld lombokat festeget át,

Rozsdabarnára színezi át.

A Nap fénye arannyal szövi át,

S ráteszi az Ősz az ég koronáját.

Serényen munkálkodik a természetben,

És bekopogtat az én életembe.

Hiába kiáltom: „Várj! Még ne siess!”

Még fiatal vagyok, a szívem heves.

Még fiatal vagyok, forró a nyár.

Rám rontasz, és munkálkodsz már?!

Hamvas színű hajam őszbe vegyíted,

Átformálod rajtam is a szépet?!

Vagy más színekkel gazdagítasz újra,

Hogy kacagó szívvel gondoljak a múltra?

Ne sirassam a tavaszt, a nyárt,

Inkább szeressem az őszi napsugárt.

Langyos szellő simogatja arcom,

Igazat adok, és feladom a harcot.

Csak külsőmön történt egy kis változás,

Szívemet nem érte hervadás.

De szívedbe el ne zárjad,

Mint bimbót tépve, balzsamként kínáljad.

A világ csupa gyűlölet, mindenütt sebek sírnak,

S a szeretetnek egy szava: elég, ha a szívre írnak.

Boros Erzsike néni, a Szent Erzsébet Otthon lakója

Mindig örömmel tölt el, ha a szívemnek kedves embereknek, az időseknek szerveznek eseményeket. Jó volt látni most is, hogy vágynak eljönni, közösségben lenni és egymással találkozni. Örülnek annak, hogy fontosak, hogy gondolnak rájuk, ezáltal kicsit hasznosnak érzik magukat. Sokan szomjazzák a szeretetet. Olyan lelkesedéssel tudnak mesélni, visszaemlékezni és egymás között tréfálkozni. Sokukban megmaradt a gyermeki lelkület, és ez a film is számos emléket idézett fel bennük. Csak a test öregszik, a lélek azonban örökké fiatal marad. Jó volt látni azt is, hogy sok fiatal vett részt az alkalmon, és természetes módon vegyült el az idősek között. Hála a Püspök úrnak, aki mindig olyan közvetlen az idősekkel, mintha saját nagyszüleihez intézné szavait. Sokan megkönnyeztük a Váradi Margaréták dalait is. Ez az alkalom lehetőséget adott arra, hogy lelkük felüdüljön, életkedvük és reménységük pedig új erőre kapjon. Hálás a szívem, hogy részt vehettem ezen a csodálatos eseményen, és osztozhattam az idősekkel ezekben a megható pillanatokban.

Lukács Angéla

Az esemény közös összefogással jött létre: a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, a CE Ház-Granny Projekt és a Nagyváradi Caritas Catolica jóvoltából.