Nagypéntek

Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja: Jézus elítélésének, megkínzásának, halálának és temetésének napja. Ezen a napon nincs szentmise. A Jézust jelképező oltár díszek nélkül, csupaszon áll: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya. De emlékeztethet a Golgota csupasz sziklatömbjére is, amelyen a megváltás áldozata megtörtént. A nagypénteki ősi szertartás már a kezdeti időktől kialakult és három fő részből áll: az igeliturgiából olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel, a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozás szertartásából. A szertartás kezdetén a pap piros miseruhában, némán vonul az oltárhoz a ministránsokkal, majd leborulnak az oltár előtt. A pap földre borulása: az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg. Az ige liturgiájában olvasunk Jézus szenvedésének titkáról, majd halljuk szenvedésének történetét Szent János evangéliumából. A passiót felolvassák vagy énekelve adják elő, drámai módon idézve fel Krisztus szenvedését, az Isten irántunk való szeretetének titkát. Ezután – lélekben a kereszt alatt állva – könyörgünk az Egyház tagjaiért és az egész világért. Ezután a pap a Feketevasárnapon (Nagyböjt 5. vasárnapján) letakart feszületről leveszi a leplet és kezdetét veszi a kereszthódolat. A szertartás a Miatyánk elimádkozása után az áldozással fejeződik be.

2024. március 29-én, 15 órakor a székesegyház előtt közös keresztutat tartanak a város plébániái. A nagypénteki szertartás 18.00 órakor kezdődik, majd 21.00 óráig a Szent Sírnál szentségimádást lehet végezni.