Nagyváradi fiatalok a Forrásponton

Csaknem négyezer fiatal gyűlt össze szeptember 17-én a budapesti BOK-csarnokban, ahol a Forráspont nevű ifjúsági esten vettek részt. A nagyváradi egyházmegyét 40 fiatal képviselte. A negyedik alkalommal megrendezett esemény mottója: Örömre hívtál. Ennek jegyében fogalmazták meg a nagyváradi fiatalok tapasztalataikat.

“Örömre hívtál” – áll az idei plakáton a mottó. Számomra az elmúlt időben különösen kijutott a nem túl örömteli pillanatokból, ezért amikor az ifi csoportból többen is emlegetni kezdték, hogy idén is jó lenne részt venni a Forrásponton, különösen felkeltette az én figyelmem is a mottó.
Nem volt kérdés, hogy idén bármi történjék, én sem szeretném kihagyni ezt a találkozási lehetőséget a Jóistennel, sem több kedves ismerőssel és baráttal (hisz örömre hívtak, és az ember nem utasíthat vissza egy ilyen meghívást).
A pillanattól, hogy eldöntöttem, idén ott leszek, ott leszünk a margittai ifisekkel, hirtelen több ok is adódott az örömre, hisz szép számban jelentkeztünk, a “nagyok”, a régi kis csoport, szinte teljes létszámmal és egyöntetűen jönni szeretett volna, de több új, érdeklődő fiatal is lelkesen jött el a megbeszélésre az utazás megoldásával kapcsolatban.
Már ez önmagában öröm és hálaok, de szombat reggel, a buszra szállás pillanatától mindez exponenciálisan nőni kezdett. Már az út is nagyon jó hangulatban telt, sok beszélgetés, emlékek megosztása régi kedves ismerősökkel, barátkozás újakkal, remények megosztása, amit ettől az esős, szeptemberi, szombati naptól várt közel 50 fiatal-és hosszabb ideje fiatal- a buszunkon.
Számomra a nap meghatározó pillanata már a helyünk elfoglalásakor megtörtént. Rég nem éreztem ilyen közel a Jóistent, aki ahogy helyet foglaltam mintha átölelt volna és tudatta volna: “Örülök, hogy eljöttél! Gyere, örülj te is velem!”
Ezt követően a közös dicsőítés, a tanúságtételek, Szentségimádás, a gyónási lehetőség és a Szentmise mind-mind hatványozták az érzést, hogy Jézus igazán jelen van közöttünk.
Hálás vagyok minden találkozásért ezen a napon és remélem mindenki legalább annyi örömmel a szívében tért haza, amennyire a Jóisten örült mindnyájunknak, egyenként.

Sima Gabriella – Margitta

Az életünk döntések sorozata. Olyan választásoké, melyek nagyban befolyásolják mások és saját történetünk alakulását. Legnehezebb, legfontosabb és néha talán legfájdalmasabb döntésünk az Isten melletti elhatározás. Ugyanis, ha Jézus közelségében éljük a mindennapjainkat biztosan adódni fognak nehézségek; betegség, mérgező párkapcsolatok, hírnév, karrier. Többek között ezekről is szó esett a 2022-es Forrásponton. Isten mellett voksolni nem könnyű, ám választásunk után, életünk vezetője pont arra a helyre fog vezetni, ahol dolgunk van, ahol olyan feladat vár, melyet más valaki képtelen lenne úgy végrehajtani, mint mi. László Attila énekes, Ivicsics Bogi hátrányban élő személy, illetve Humayer Dávid új-katolikus is , Jézust választották. Látni lehetett a három élettörténet közötti különbségeket, a katolikus neveltetés vagy annak hiánya miatt, egyre inkább az egyházhoz ragaszkodó szívek őszinte tanúságtételeit. Az eltérésektől függetlenül Isten mindegyik személy életébe hasonlóképpen kopogtatott: az ember megteszi az első lépést, és a Jóisten tesz ezret.

A mai nap volt sokadjára az első lépésem. Hiszen visszalépünk. Meggondoljuk magunkat, s a döntésünkből lassan csak egy általános klisè vagy kötelesség válik. Sétálunk a szűk ösvényen, hibázunk, és lassan kocogunk, majd rohanunk a széles kapu felé; megbotlunk, elesünk és így újra meg kell tegyük a keskeny kapuhoz vezető első lépést. Jézus azonban nem azt várja, hogy egyedül érjünk célba, hanem értünk jön, elkísér az úton és vár ránk a Célunknál. Közel jön, szorosan mellénk ül az éjszakában, mint ahogy tette a szentségimádás és szentmise alatt is. Ránk nézett, megfogta a kezünket, visszaengedett az atyai házba a gyónás alatt.

Gyakran azt hinnénk, hogy egyedül vagyunk a világban. A mai nap pedig megmutatta hogy nem egyedül állunk szembe a sötétséggel. Több, mint 4000 fiatal gyűlt össze. Több, mint 4000 ifjú szív hitt ugyanabban, érezte ugyanazt es viszi tovább változatlanul, azt amit ma kapott a szeretetet.

Babota Adrienn – Nagyvárad

Az eucharisztiában jelen lévő Jézus kell legyen életünk forrása ,mert Ő az a biztos pont, akihez mindig fordulhatunk. László Attila tanúságtétele minden szívet megérintett: hegyeket kell másznunk ahhoz, hogy elérjük Isten tervét az életünkben így mi is a szeretet forrásaivá válunk társaink számára.
Carlo Acutis a nem rég boldoggá avatott fiatal, rövid élete tanúságként szolgál számunkra: Isten ma is arra hìv meg minket, hogy szentekké váljunk.
Fábry Kornél atya elmondta, hogy mi mind Isten csodái vagyunk, de a saját életünk puzzle-ját mi kell kirakjuk. Isten széles mosollyal teremtett minket ,ezért mindig vidámak kell legyünk. A program csúcspontja a szentmise volt, ahol Erdő Péter bíboros, arra hívott meg minket, hogy ajánljunk fel minden szentmisét egymásért ,mert ez az örök élet forrása. Jézus egy olyan forrás, aki maga indul el keresni azokat, akik szomjaznak az Ő szeretetére. Hordozzunk mi is magunkban Isten fényét és osszuk meg egymással Jézus túláradó szeretetét.

Loló Gabriella-Brigitta – Nagyvárad