Nagyváradi Ifjúsági Képzés – első képzési alkalom

Mi fiatalok hajlamosak vagyunk arra, hogy kicsinynek érezzük magunkat az életünk bizonyos helyzeteiben és nem merünk megtenni olyan lépéseket, amelyek az épülésünket szolgálják, mert félünk attól, hogy elbukunk. Sokszor magányosnak és elhagyatottnak érezzük magunkat még akkor is, ha sok ember vesz körül minket és arra vágyunk, hogy minőségi kapcsolatokat építsünk és kiteljesedhessünk. A nagyváradi ifjúsági vezetőképző (NIK) alkalmat adott mindannyiunk számára, hogy új kapcsolatokat építsünk és, hogy erősítsük egymást a hitben.

Az előadásokon, a tanúságtételeken és a kiscsoportos beszélgetéseken az Istennel való kapcsolatunkról elmélkedhettünk. Majoros Tibor diakónus tanúságtételében elmondta, hogy Isten soha nem hagy minket cserben és a legváratlanabb pillanatokban lép közbe az életünk során, mivel fontosak vagyunk számára és terve van a mi életünkkel is. Isten mindig vár ránk, hogy megszólítsuk őt és, hogy ápoljuk a vele való kapcsolatunkat mert ő szeret minket és arra vár, hogy megosszuk vele a fájdalmainkat és az örömünket is. Isten a barátainak hív minket és szeretne velünk mély és igaz barátságot kötni, azt szeretné ha mi fiatalok megszólítanánk őt és megosztanák vele a szívünk vágyait.

A nap folyamán alkalmunk volt különböző imaformákat elsajátítani, mint például a levélírást, a szentírással való imádkozást, a dicsőítést és a zsolozsmázást. Ezek az imaformák mind segítenek minket abban, hogy ne váljon unalmassá az imaéletünk, mert bármilyen formában is szólítjuk meg a Jóistent, ő mindig kész meghallgatni minket.

A csapatjátékok segítettek nekünk abban, hogy megismerjük egymást és merjünk nyitni egymás felé mert az egymással kialakított kapcsolatink segítenek minket abban, hogy egy közösséget alkossunk, egymást formáljuk és bátorítsuk. Ezek a játékok megerősítettek minket abban a tudatban, hogy nem vagyunk egyedül, mindig van aki támaszt nyújt számunkra, de ehhez nekünk is nyitnunk kell mások felé és meg kell bíznunk egymásban, mert csak így építhetünk őszinte kapcsolatokat.

Mint minden kapcsolat, az Istennel való kapcsolat is a bizalmon alapszik, bíznunk kell az ő jóságában és meg kell tanulnunk felismerni az ő gondoskodását a hétköznapok közepette is. Nem mindig azt kapjuk meg amit kérünk az imánkban, de biztos, hogy Isten mindent megad nekünk, amire szükségünk van. Isten arra vár, hogy felismerjük az ő hívását és igent mondjunk arra a küldetésre, amire ő hívott. A csapatjátékok azt a tudatot is megerősítették bennünk, hogy ne féljünk igent mondani Isten hívására, mert nem az a fontos, hogy mi milyenek vagyunk, hanem, hogy Isten mit tesz a mi életünkben.

Loló Gabriella-Brigitta