Nagyváradi szemmel a Családok X. Világtalálkozójáról
Filmest a püspöki palota alagsorában, családi nap a szentjobbi apátsági kertben, hálaadó szentmise a plébániatemplomokban – ezen programok által kapcsolódhattak be egyházmegyénk családjai június 22-26. között a Családok X. Világtalálkozójának eseményeibe.
A nagyváradi egyházmegyét a központi helyszínen, Rómában az érmihályfalvi Kiss család képviselte, akik a találkozó záró napján a Szent Péter térről élő videóban bejelentkezve vették röviden számba élményeiket. Míg a két gyermek a családok kisebb tagja számára szervezett külön foglalkozásokon vett részt, a szülők a házaspároknak szóló programokba kapcsolódtak be. „Nagyon jó volt más nemzetiségű gyerekekkel játszani. Minden jó volt, nagyon kedvesek voltak, én ezt tapasztaltam” – mesélte mosolyogva a kislány, majd édesapja foglalta össze lelkesen a világtalálkozón tapasztaltakat. „Egy nagyon jólszervezett és eseménydús programon vehettünk részt, ahol az előadások aláhúzták a család fontosságát az egyház életében és a mindennapi életben. Az előadások alatt nagyon sok érzelmet átéltünk, rengeteg tanúságtételnek lehettünk tanúi, amiben hétköznapi élethelyzeteket idéztek fel ezeket megtapasztalt emberek. Fontos volt számunkra ez az esemény” – mondta, majd kiemelte azt a tapasztalatot, amelyet egy római plébánia meglátogatása jelentett számukra, amely által közelről láthatták, hogyan van kapcsolatban és működik együtt az egyház és a család. Ferenc papa szavait sem véletlenül idézte: „a család az a hely, ahol az ember megtanul szeretni és kilépni önmagából”, majd mind a négyen köszönetüket fejezték ki azért, hogy egyházmegyénket képviselve részt vehettek ezen a világeseményen.
Befejezetlen szerelem – ez volt a címe annak a kiválasztott filmnek, amelyet a világtalálkozó második napján, június 23-án, csütörtökön este a Nagyváradi Római Katolikus Püspöki Palota alagsorában nézhettek meg az érdeklődők. Bár az igazi „mozizós” élmény része volt a pattogatott kukorica, a megérintő történet alakulása folyamán inkább a zsebkendőhöz nyúltak a résztvevők, akik közül távozásakor többen megkérdezték: „mikor lesz a következő?” ilyen alkalom…
Ahogyan a filmestet, úgy a Szentjobbon megszervezett, egyházmegyei szintű családtalálkozót sem a nagy létszám, inkább a valódi családiasság és az ennek (is) tulajdonítható közvetlenség jellemezte. Tizenhárom család – házaspárok és gyermekeik – részvételével zajlott szombaton, június 25-én az „Együtt a keskeny úton” mottóra épülő alkalom, amelyről az egyik résztvevő, Voiticsek Ilona számolt be.
A természet közelsége, a hely szépsége különleges hangulatot biztosított. A szervezők által ígért meglepetések sora a konyhában kezdődött, ahol a feleségek különleges alapanyagokból készítettek apró, „finomságokat”. A felhasználható alapanyagokat – prézli, só, csípős paprika, ecet, gríz stb. – természetesen nem recept alapján gyúrtuk össze, itt csupán a kreativitás volt mérvadó. Egyik résztvevő találóan megjegyezte, hogy az elkészült alkotások hasonlóak az ördögi kísértéshez: kívül szépek, mézes-mázosak, éppen ezért megtévesztőek. Ez idő alatt a férjek a kertben kiásták a csatabárdot és összemérték ügyességüket a különböző próbák során, jelképesen felvéve a harcot a családokat ma érő támadásokkal szemben.
A játékos kezdést előadás követte. A Perei házaspár – Laci és Inci – a mai helyzetre, kihívásokra vetített buzdításai a házaspárok számára világosak, érthetőek voltak. A hűségről, megbocsátásról, odaadásról és szeretetről gondolkodtunk közösen. Az előadás alatt Böcskei László megyés püspök is csatlakozott a résztvevőkhöz.
Az ebédet követően az akadálypálya titkai tárultak fel. Itt a valódi szórakozásé és a jókedvé volt a pálya, ahol a házaspárok különböző feladatokat teljesítettek. A férjek egy kerékpártúrán (amihez a bicikli első kereke jól „elő volt készítve”) gyűjtötték össze a kapott bevásárlólista tartalmát. Megtapasztalhatták, hogy bekötött szemmel egyáltalán nem könnyű biciklizni. Tóth Attila atya – a verseny kommentátora – találóan megjegyezte: ők nem vakultak meg, csak nem látnak. Bizony, ez gyakran előfordul a hétköznapi életünkben is…
A játék után csatlakoztak a felnőttekhez a szép számban jelenlévő gyermekek is, akikről a nap folyamán Szerafina nővér és Blanka nővér, valamint kis, helybéli segítőik gondoskodtak. Következett a szabadtéri szentmise, amelyet Kovács Zsolt atya és Tóth Attila atya mutatott be. Különösen lélekemelő volt számunkra, hogy a mise végén a templomban lévő Szűzanya-kegykép elé vonultunk, ahol a két atya külön-külön megáldotta a családokat. Lelkileg feltöltődve, hálás szívvel indultunk haza. A templom ajtajában ajándékba kapott emléklap záró sorai szépen összefoglalják a találkozó alatt átélt-megélt élményt: „Minden nap visszhangozzon a szívedben az ígéret: »Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.«” (Jel 2, 10b).
A Családok X. Világtalálkozójának záró szentmiséje egy öt kontinenst átfogó hálaadó-lánc volt, ahogyan azt a szervezők elképzelései szerint a világ egyházmegyéinek plébániatemplomaiban külön-külön megünnepelték. Egyházmegyénkben egy apró ajándék jelképezte azt a küldetést, amit a szentatya, a püspökök és papok által maga az Úr bíz a mai kor családjaira. Az „Én vagyok az út, az igazság és az élet” feliratú, természetes anyagból készült kulcstartót Tasnádon például úgy adta át a szentmise végén a plébános a jelenlévő családoknak, hogy akárcsak áldozáskor sorba állította őket, így osztva szét köztük a jelképes kis tárgyat, ezzel mintegy küldetést adva számukra a szentatya szándéka szerint. Margittán is hasonlóképpen történt a „küldetés-adás”, áldás kíséretében. Vannak olyan plébániák, ahol a plébános a szentbeszédet erre az üzenetre, a családok küldetésére építette, és személyesen kereste fel otthonaikba a házaspárokat, így adva át a megbízást jelképező kulcstartókat. A nagyváradi székesegyházban főpásztori szentmise keretében zárták le a világtalálkozót vasárnap, június 26-án este 6 órakor. A szentmise végén pedig Böcskei László megyés püspök, Kovács Zsolt irodaigazgató és Tóth Attila családreferens a padok közé vonulva adták át a jelképes kulcstartót – amely egy különleges jelenlévőnek is mosolyt csalt az arcára, amint a kezébe kapta: az esti koncertje előtt Kovács Ákos énekes is részt vett ezen a szentmisén.
Ahogyan a szentmise végén felolvasta a főpásztor, hadd idézzük itt is zárszóként Ferenc pápa szavait, amelyekkel misszióba küldi a világ – így a nagyváradi egyházmegye – családjait is:
Kedves Családok,
folytassátok utatokat, és hallgassatok az Atyára, aki hív benneteket:
legyetek misszionáriusok a világ útjain!
Ne járjatok egyedül!
Ti, fiatal családok,
engedjétek, hogy vezessenek benneteket azok,
akik már ismerik az utat,
ti, akik előrébb jártok, szegődjetek útitársul a többiek mellé!
Ti, akik a nehézségek miatt elveszettnek érzitek magatokat,
ne hagyjátok, hogy eluralkodjon rajtatok a szomorúság,
bízzatok a Szeretetben, amelyet Isten belétek helyezett,
kérjétek a Lelket mindennap,
hogy felélessze annak tüzét!
Örömmel hirdessétek a család szépségét!
Hirdessétek a gyermekeknek és fiataloknak
a keresztény házasság kegyelmét!
Öntsetek reményt azokba, akik nem remélnek!
Úgy cselekedjetek, mintha minden tőletek függne,
annak tudatában, hogy mindent Istenre kell bíznotok!
Ti legyetek azok,
akik a társadalomnak és egy olyan szinodális Egyháznak a szövetét szövitek,
amely kapcsolatokat teremt, gyarapítja a szeretetet és az életet.
Legyetek az élő Krisztus jelei,
ne féljetek attól, amit az Úr kér tőletek,
és attól se, hogy nagylelkűek legyetek vele!
Nyíljatok meg Krisztus előtt, hallgassátok őt az imádság csendjében!
Kísérjétek azokat, akik gyengébbek,
vegyétek gondjaitokba
a magányosakat, a menekülteket, az elhagyatottakat!
Legyetek egy testvériesebb világ magjai!
Legyetek nagy szívű családok!
Legyetek az Egyház befogadó arca!
És kérlek benneteket, imádkozzatok, mindig imádkozzatok!
Édesanyánk, Mária, siessen segítségetekre,
amikor fogytán a borotok,
legyen társatok a szótlanságnak és a megpróbáltatásnak az idején,
segítsen benneteket együtt járni feltámadt Fiával!