Szépség és szentség – 33. BNYA, római katolikus vallástanári szekció, 3. nap

2025.07.09., Nagyvárad – A római katolikus vallástanárok Bolyai Nyári Akadémiája az általában vett emberi jóllét egyik legfontosabb tényezőjét tematizálta ezen a napon: az esztétikumot, a szépséget. A nap tehát ott indított, ahol az előző nap délutánján nyugvópontra jutott: a művészeti alkotások szemlélése és dramatikus eszközökkel való értelmezése és megformálása, valamint a művészi alkotási folyamat terapeutikus hatásainak megtapasztalása vallásórán szervesen kapcsolódik ugyanis ahhoz, hogy az ember a szépségben Istennel, az örök széppel, minden szép metafizikai forrásával találkozik.

A reggeli imát Dr. Nemes István hitoktató, az Országos Magyar Továbbképző Központ módszertanos tanára tartotta. Az elmélkedés témája az közösség atmoszférája volt, amelyet az isteni életet jelképező, embert élővé tevő teremtő isteni lehelet (Ter 2,7) továbbadása tehet szeretetteljessé, oldottá, szabaddá, fényessé. A jó légkör, jó atmoszféra oktatásunk, nevelésünk, intézményeink sikerének egyik kulcsfontosságú tényezője, amely miatt egy-egy intézmény sok diákot és jó tanárokat tud magához vonzani.

A témaindító, liturgia szépség és lelki jóllét összefüggéseit taglaló előadást Ft. Dr. Habil. Diósi Dávid a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológiai Fakultásának professzora tartotta. Az előadás a szépséget metafizikai és teológiai szempontból tárgyalta és a liturgia szövegkörnyezetében helyezte el, valamint szembesítette a modern popkultúra esztétizáló szépségfogalmával és a modern valláspótló jelenségekkel. A valódi szépség a létben gyökerezik, annak egyik arca, megnyilvánulása, ahogyan az igazság és a jóság is. Vallási megközelítésben a szép a Léttel Istennel egyenértékű kategória és mint ilyen az isteni dicsőség megnyilvánulása. A rítusok nem tesznek egyebet, mint a rituális cselekvés, kellékek, kegytárgyak, ruhák, forgatókönyvek révén jelenvalóvá teszik ezt a Szépséget. Lehetővé teszik a vele való személyes találkozást, és a Szentben, a szépség végső hordozójában való részesedést. Az előadó a liturgikus ruhákon (is) szemléltette ezt a logikát: a liturgikus ruha „rés” az immanencia és transzcendencia között, amelynek esztétikumán keresztül Krisztusra „pillanthatunk” rá. Korunk vertikális tengelytől megfosztott kultikus jelenségei, pl. a sportkultusz, voltaképpen a liturgia ideáljai felé aspirálnak, de hiányzik belőlük az a vertikális tartalom, amely valódi rítusokká tudná tenni őket, miközben rendelkeznek az összes olyan jellemvonással, amelyekkel a szó klasszikus értelemben vett vallási rítusai leírhatóak.

A délelőtt második felében Lakatos Attila történész, régész, a Nagyváradi Római katolikus Püspökség munkatársa tartott múzeumpedagógiai foglalkozást a püspöki palota liturgikus gyűjteményének titkaiba vezetve be a jelenlevőket. A workshop újabb láncszemét képezte a programkoncepciónak, amennyiben mintegy az előtte lezajlott előadást példázta a liturgikus szimbólumvilág értelmezésével. A workshop során a püspöki palota gazdag liturgikus ruha- és kegytárgy-gyűjteményével ismerkedtek a jelenlevők, de megismerték a szentmisében használatos tárgyak történeti fejlődését, alaktanát és mindennek biblikus hátterét is.

A napot indító előadás kiemelte azt is, hogy a zarándokok és a turisták rendje között alapvető különbség van. A zarándokhelyek nem látnivalókat kínálnak a látogatók számára, hanem összegyűjtik és befogadják az embereket, hogy megmutassák nekik a transzcendens valóságot. Érdekesen rímelt erre a kijelentésre délutáni program. Dr. Kormányos László történész, a Nagyvárad krónikája c.  helytörténeti klasszikus szerzője, a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum történelem- és vallásturisztika tanárának vezetésével a város épített örökségének kiemelkedő pontjait látogatták meg a képzés résztvevői a nap második felében. A körút a nagyváradi várban kezdődött, ahol az idegenvezetés során a hangsúly a középkori vár zarándokhely-jellegére esett. Kormányos László kiemelte, hogy a nagyváradi vár a 15. századra Magyarország legjelentősebb nemzeti zarándokhelyévé nőtte ki magát, amelynek ekkorra Székesfehérvárt is sikerült megelőznie. A vár és zarándokhely megismerése után a résztvevők a város reneszánsz örökségével, majd az újváros, a barokktól szecesszióig ívelő építőművészettel büszkélkedő Nagyvárad szépségeivel ismerkedtek. Az útvonal a püspöki palotánál ért véget, mintegy két szakrális pólus közé sorolva be a város profán építészeti remekeit.

Újabb szép, gazdag, rendkívül tartalmas és színvonalas napot tud maga mögött a szekció. Deo Gratias!

Nemes István