Törékenységben az erő – áprilisi Hangoló
Elkerülhetetlenek mindannyiunk életében azok a pontok, események, amik törékennyé, érzékennyé, sebezhetővé tesznek. Áprilisi vendégünkkel, Bodó Mártával, a RomKat.ro és Keresztény Szó hetilap szerkesztőjével, egyetemi tanárával kerestük együtt a válaszokat, utakat, eszközöket ebben a témakörban. Egy nagyon családias, kreatív hangvételű találkozó volt, ahol betekintést nyerhettünk, hogy nőként hogyan tanít minket a figyelem, a gondoskodás, a tudatos jelenlét, a bennünk szunnyadó kreatív erőt!
Szeretettel osztjuk meg a jelenlévők gondolatait!
Perei Benita, pasztorális referens
Törékenységben az erő címet kapta az áprilisi Hangoló. Az esemény nem egy egyszerű találkozás volt, hanem egy mély belső utazás is egyben, amelynek során az összegyűltek együtt keresték a választ az emberi élet törékenységére, az emlékezés terhére és az újrakezdés lehetőségére, Bodó Márta kolozsvári írónővel, aki az „Újratervezés” című könyvében, realisztikus ábrázolásmódban pont erről ír. Az általa bemutatott élethelyzeteken, karaktereken keresztül, mutatja meg, hogy az ember az újra tervezés lehetőségével képes a legnagyobb veszteségek, csalódások, megtorpanások után is önmagára találni, erősödve ez által hitében is. Az írónő áhítattal átszőtt keretbe csomagolta az estét, mikor Ferenc Pápa „Levél az irodalom szerepéről” című írását idézte, amely arra világított rá, hogy miként és mennyit segíthet az irodalom az emberi lélek komplexitásának megértésében. Bodó Márta írásainak elolvasása után, a jelenlévők csoportokba rendeződve, mindenki saját élethelyzetéből, tapasztalataiból merítve reflektált, rövid egy perces írással, vagy csak szóban, gondolataikat megosztva még mélyebbé és személyesebbé téve így a találkozó üzenetét. A jelenlévők megosztották egymással a megtapasztalt fájdalmakat, a múlt emlékeit, a reményt vagy azt a belső erőt, amelyek hitből táplálkozva mind szükségeltetnek az újrakezdés kihívásaihoz. „Az irodalom szellemi-lelki ereje végezetül arra az elsődleges feladatra emlékeztet, amelyet Isten az emberre bízott: hogy tudniillik „nevet adjon” az élőlényeknek és a tárgyaknak.” -idézte az írónő a Szentatya szavait végezetül.Szellemi és lelki feltöltődés volt az est, mely azt az üzenetet hordozta magában, hogy a törékenység nem gyengeség, hanem az erő egyik legmélyebb és legkülönlegesebb forrása. (Méhes Annamária)
Egy újabb Hangoló, egy újabb szép, tartalmas találkozás, ez alkalommal Bodó Mártával, aki kellemes kihívás elé állított bennünket. Nézőkből, hallgatókból cselekvővé, íróvá tett. Az ő szövegéből találhattunk hívószavakat, engem a „doboz” indított írásra. Köszönet és hála a szervezőknek is az alkalomért, lehetőségért. És íme, a „félperces”: Egy dobozban ülök. A doboz jó és biztonságos. Körülhatárol, megvéd. A doboz nyitva van. Kimehetek belőle, amikor csak akarok. Egyelőre nem kívánkozom ki, kell a tér, ami megtart az ismeretlenben.Jó hely ez a doboz. Épp elférek benne, körülölel, megvéd. Nem kell arra gondolnom, ami volt. Nem kell a régi dobozokra gondolnom. Ülök a dobozomban. Később majd felfedezem az új környezetet. Amikor majd biztonságban érzem magamat az idegen illatok között. Macska vagyok az otthonszagú dobozban. (Fried Noémi Lujza)
Köszönöm a Hangoló előadás élményét. Bodó Márta szerkesztő sokoldalúsága és a szervezők leleményessége bearanyozták a napomat. Igyekszem a mindennapjaimba beültetni az Újratervezés című novellákból olvasottakat és izgatottan várom a következő Hangoló előadást, találkozót. (Balajti Ileana)
Indulásától figyeltem a Hangoló rendezvényeit, régóta érdekel, hol milyen módon kapcsolódnak a nők egyházunk életébe. Örültem a meghívásnak, külön hálás vagyok a szervezőknek a rugalmasságért, amit az előkészület, időpont egyeztetés során tapasztaltam. Olvasásról, írásról, egyházban való létünkről beszélgettünk, majd egy kis közös olvasásra, alkotásra hívtam a résztvevőket, és nagy örömmel tapasztaltam a nyitottságot, az aktív bekapcsolódást, az őszinte, mély megosztásokat, a kedvességet, vidámságot. Egyetlen délután, és úgy éreztem, befogadnak, elfogadnak, értenek és értékelnek. Ez egy igazi keresztény közösség ismérve, köszönet érte! (Bodó Márta)
Édes Atyánk,
Ahogy fogantatásunkkor Te szőtted a testünket, úgy alakítod életünk minden mozzanatát.
Te törékenységünkben is megáldod az erő magjait, amelyeket Te ültettél el bennünk.
Sokszor értetlenkedve állunk az élet kihívásai előtt, és perlekedünk Veled.
Ám Te mégis gyöngéden átölelsz és szeretsz.
Soha nem fáradsz bele, hogy felemelj törékenységünkből, sebzettségünkből.
Taníts meg jól szeretni, Benned bízni.
A remény fonalával sződd át, és gyógyítsd meg azokat a pontokat életünkben, ahol most a legnagyobb szükségünk van.
Köszönjük, hogy Te nem tudsz nem szeretni minket.
Ámen
A SZÍNÉSZ HALÁLA
Ma délután az Üllői út egyik mellékutcájában eszméletét vesztve összeesett Zetelaki Zoltán, a népszerű színművész.
A járókelők bevitték a közeli klinikára, de ott hiába próbálták a tudomány legújabb vívmányaival – még vastüdővel is – életre kelteni. A jeles színész, hosszú haláltusa után, este fél hétkor kiszenvedett; tetemét átszállították a Bonctani Intézetbe.
A Lear király esti előadása e tragikus esemény ellenére is zavartalanul folyt le. Zetelaki késett ugyan egy kicsit, s az első felvonásban feltűnően fáradtnak látszott (néhol szemlátomást a súgó segítségére szorult), de aztán egyre jobban magára talált, s a király halálát már olyan meggyőző erővel jelenítette meg, hogy nyíltszíni tapsot kapott érte.
Utána hívták vacsorázni, de nem ment. Azt mondta:
– Ma nehéz napom volt.
