Útmutatók nyomában Jézushoz

„Vannak csillagok, melyeknek fénye világít a földön,

Mikor ők maguk már régen nincsenek helyükön.

Vannak emberek, akiknek csillogó emléke világít,

Amikor ők maguk már nincsenek köztünk.

Ezek a fények csillognak és különösen,

Ha sötét az éjjel: mutatják az utat az embernek.”

Szenes Hanna

Boldog Bogdánffy Szilárd vértanú püspök pappá szentelésének 90. évfordulója és Györgypál Albert vértanú pap születésének 110. évfordulója alkalmából a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség és a Szeged-Csanádi Püspökség emléksétát szervezett Nagyváradon 2024. július 5-én, pénteken.

A szegedi és nagyváradi zarándokok a következő útvonalon haladtak: Olaszi temető, székesegyház, püspöki palota, Szent József-kórház, premontrei templom, Orsolya-rendi zárdatemplom, Szent László-menedékház kápolnája, Barátok temploma. A több mint 4 km hosszú sétát Böcskei László megyéspüspök és Serfőző Levente, a szeged-csanádi egyházmegye oktatásért felelős püspöki helynöke vezette.

Az Olaszi temetőben kezdődött az emlékséta, ahol Serfőző Levente atya emlékezett arra, hogy 1947. július 21-én itt temették el a 33 évesen elhunyt fiatal hitoktatót, vértanú papot Györgypál Albertet.

A székesegyházban Pék Sándor esperes úr ismertette Boldog Bogdánffy Szilárd életét, ezt követően a litánia elimádkozására került sor, majd fiatalok helyezték el az oltár előtt a kegyelet virágait a következő szöveggel: „Útmutatók nyomában Jézushoz! – Mt 9,9

A Püspöki Palota kápolnájában Böcskei László püspök úr – Boldog Bogdánffy Szilárd diakónussá szentelésének helyszínén – ismertette az esemény jelentőségét, ami 1934. februárjában történt, amikor a fiatal teológus teljesen átadta életét Jézusnak. A kápolna felé vezető folyosón, az itt kiállított különböző emlékek, képek által a jelenlévők betekintést nyerhettek Szilárd püspök életébe.

Levente atya az egykori Szent József-kórház udvarán emlékezett arra, hogy az itt gondozásra és ápolásra szoruló Györgypál Albert kórterme zarándokhellyé vált. Ide jártak a papnövendékek, családok és a korábbi hittanosok is, akik vele és érte imádkoztak, amíg lelkét vissza nem adta Teremtőjének, 1947. július 19-én.

A Szent László-menedékházban, a Barátok templomában táborozó gyerekek énekszóval köszöntötték a jelenlévőket. Serfőző Levente atya Györgypál Albert temetéséről és életszentségéről elmélkedett: „Györgypál Albertről már a halála napján azt írták, hogy lelke biztosan az Isten elé került! Életszentsége olyannyira elfogadott volt, hogy kis darabokat vágtak a hajából és a reverendájából, és mindezt ereklyeként őrizték”

Az egykori Premontrei Főgimnázium melletti templomban Boldog Bogdánffy Szilárd egykori tanítványainak gyerekei is jelen voltak. Pásztai Ottó-Zsolt a Premontrei Öregdiákok Egyesületének elnöke ismertette édesapja, Pásztai Ottó visszaemlékezését egykori osztályfőnökére:

„Mi nagyon büszkék voltunk arra, hogy olyan osztályfőnökünk van, aki 9 nyelvet beszélt és több, mint 12 tantárgyat tanított a különböző oktatási tevékenységei során…! Végtelenül tiszteltük hatalmas tudásáért, kitűnő pedagógiai érzékéért. Sohasem emelte fel a hangját, de erre nem is volt szükség, mert az óráin mindenki nagyon figyelt, s minden alkalommal azt éreztük, hogy ”többek lettünk.” Olyat tanultunk, aminek mindig hasznát vehetjük. …Mesélt a Cserkészetről, a Mária Kongregációról, a Szívgárdáról, s előre-vetítette, hogy nehéz idők várnak mindannyiunkra. Kérte próbálja mindenki megőrizni ”becsületét, emberségét. ” Mi csak úgy ittuk a szavait! Nagy élettapasztalata, sokoldalúsága, széleskörű olvasottsága, joviális magatartása, mindannyiunk ragaszkodását kivívta! Jellemzésként egy idézet Tőle: „Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban, sekélyebb lenne a tenger… ”

Mátyási Fischer Enikő hitoktató és a táborozó gyerekek Szilárd püspök életéből és az egykori diákok tanúvallomásiból olvastak fel, amelyek az egykori pap és hitoktató emberi nagyságát tükrözték.

Az Orsolya-rendi zárda melletti Szent Anna templomban Szilárd püspök egykori diákjainak gyermeke, Kristófi János-Zsigmond, a székesegyház orgonistája ismertette szülei tapasztalatait. Édesapja, Kristófi János festőművész a Gojdu Líceumban, míg édesanyja, Kristófiné Hoványi Judit szobrászművész az Orsolya-rendi Leánygimnáziumban volt tanítványa Szilárd püspöknek, ahol a Merici Szent Angéla harmadrend tagja volt.

Ezt követően Szabó Ervin spirituális atya és a táborozó gyerekek Szilárd püspöknek a diákjai iránti végtelen elköteleződését, szeretetét, jóságát ismertették a felolvasott életrajzi részletek alapján.

A Barátok templomában a hálaadó szentmisét Böcskei László megyéspüspök mutatta be és a szentbeszédet Serfőző Levente atya tartotta, rámutatva arra, hogy a szentek olyanok, mint a csillagok a sötét éjszakában, irányt mutatnak nekünk. A felajánlás előtt a diákok a Berci atyával kapcsolatos rajzokat, rövid kis fohászokat helyeztek el az oltár elé, kérve az ő közbenjárását családjaik számára is. A szentmisét követően a templom alatti kriptában, Györgypál Albert sírjánál egy közös imával és a kegyelet virágainak elhelyezésével ért véget az emlékséta. Sokak reménye szerint lesz folytatása is ennek a kezdetnek, mert fontos, hogy legyenek olyan alkalmak, amikor nagy elődjeink nyomába szegődhetünk, életük egy-egy állomásánál megállhatunk, rácsodálkozhatunk az Istenben gyökerező élet mélységére, magasztosságára és arra, amit Isten tud tenni olyan emberekkel, akik Pál apostollal együtt elmondhatják: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam.” (2Tim 4,7)

Benedek Ramóna hitoktató

„A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.”

                                Hamvas Béla -A láthatatlan történet

Zarándokként kapcsolódtam vértanúink nyomába a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség és a Szeged-Csanádi Püspökség által szervezett emléksétán egy verőfényes pénteki délutánon, 2024. július 5-én. A séta során rácsodálkozhattunk csodaszép világunkra, a velünk ünneplő és emlékező verőfényes égre, a temető zöld nyugalmára, de mindenek fölött Nagyvárad számos ismert és rejtett lelki ajándékára, szellemi kincsére. 

Útmutatók nyomában jártunk, olyanok lábnyomába léptünk, akik már Jézusnál vannak és közbenjárnak, egyengetik útjainkat a Mester felé: Boldog Bogdánffy Szilárd vértanú püspök és Györgypál Albert vértanú pap nyomait követtük.  Visszatükröződni láttuk, éreztük imádságos, tiszta lelküket fűben, fában, virágban, a templomok csöndjében.

Béke honolt mindenütt és béke költözött szívünkbe is. Akaratlanul is   Reményik Sándor: Béke című verse jutott eszembe: „Valami furcsa összehangolódás,/Valami ritka rend –/Széthúzó erők erős egyensúlya,/Mély belső bizonyosság idebent /Bizonyosság arról, hogy élni jó,/Szenvedni elkerűlhetetlen,/Szeretni tisztán: megistenülés,/Meghalni szép –/…A Béke ez./…Bent: Csend./A Béke itt kezdődik./Bent: Csend./Isten hozott.”

Életük tükörré vált pár órára, tükörré, amiben megláthattuk igazi önmagunkat, átértékelhettük életünket, hiszen József Attila szavaival élve: „Hiába fürösztöd önmagadban, /Csak másban moshatod meg arcodat”.

Vértanúink példaértékű bátorsága hihethetetlen erőt ad a hétköznapok elviselésére, örömmel való megélésére. Közbenjárásuk biztonságot és békét sugároz életünkbe. Hihetetlen lelki tájakat jártunk be és mindannyian éreztük: fényt kaptunk! Reméljük lesz erőnk továbbadni ezt az ajándékot…

Zalder Éva Mária magyartanár