Vannak alkalmak, amikor nemcsak együtt vagyunk, hanem valóban találkozunk – Szociális Szakmai Nap 2026

Vannak alkalmak, amikor nemcsak együtt vagyunk, hanem valóban találkozunk. Az idei Szociális Szakmai Nap ilyen tér volt: megállás, ráfigyelés, egymás és önmagunk újrafelfedezése a segítő hivatás mindennapjaiban.

„A(z) (ön)segítés művészete” ezen a napon közös tapasztalattá vált. A megosztott történetekben, a kimondott és csendben hordozott felismerésekben, a közös jelenlétben mindannyian erőt meríthettünk.

Az alábbi reflexiók ennek az útnak a lenyomatai – annak a csendes bizonyosságnak, hogy nem vagyunk egyedül, és hogy a mások felé forduló szeretet csak akkor marad élő, ha mi magunk is táplálkozunk belőle.

(Perei Benita, pasztorális referens, szociológus)

A műhelymunka középpontjában a fogyatékkal élő gyermekeket segítők mindennapi terhei, szakmai nehézségei és a megtartó erőforrások feltárása állt. Gyógypedagógusként Ann Masten amerikai fejlődéspszichológust, a reziliencia-kutatás egyik legismertebb alakját idéztem, aki szerint a reziliencia nem ritka, rendkívüli „szuperképesség”, hanem többnyire hétköznapi alkalmazkodási folyamatokból épül fel. A segítői tevékenység során ez abban nyilvánul meg, hogy a szakember a hosszan fennálló érzelmi és munkahelyi megterhelés ellenére is képes megőrizni empátiáját, rugalmasságát és szakmai működésének hatékonyságát.

A résztvevők aktív bevonódással, saját élményeik, tapasztalataik és reflexióik megosztásával gazdagították a közös gondolkodást, különös figyelemmel a reziliencia lehetőségeire. Az egyénileg megrajzolt „erőforrás fák” szimbolikusan mutatták meg, hogy a stabil működéshez gyökerekre van szükség: ilyenek a hit, a szakmai tudás, a támogató közösség, a tapasztalat, az önreflexió. A törzs jelképesen a megtartó erőt, az ágak a kapcsolódást, a levelek és a gyümölcsök pedig a fejlődést és a mindennapi apró sikereket jelenítették meg.

A közös munka megerősített bennünket abban, hogy a sérült gyermekek támogatása csak akkor lehet hosszú távon eredményes, ha a segítők saját erőforrásaikat is tudatosan ápolják.

(Wagner Andrea, gyógypedagógus)

Szeretnénk megköszönni a meghívást és a lehetőséget, hogy részt vehettünk az idei Szociális Szakmai Napon. Nagy öröm és megtiszteltetés volt számunkra, hogy egy ilyen gazdag és inspiráló szakmai közegben találkozhattunk más segítő szakemberekkel.

Előadóként különösen értékesnek éreztük azt a nyitottságot és figyelmet, amellyel a résztvevők a családon belüli erőszak témájához kapcsolódtak. Fontos számunkra, hogy ezekről a gyakran nehéz, de nagyon valós kérdésekről szakmai közegben is nyíltan lehessen beszélni, és jó volt látni, hogy a téma valódi érdeklődést és párbeszédet indított el.

Műhelyvezetőként szintén nagyon pozitív élmény volt megtapasztalni a résztvevők aktív jelenlétét és őszinte megosztásait. Az egészséges párkapcsolatokról és a kapcsolati határokról szóló beszélgetés során sok értékes gondolat és tapasztalat hangzott el, ami jól mutatja, hogy mennyire fontos és aktuális ez a téma a segítő szakmákban dolgozók számára is.

Szakemberként és magánemberként egyaránt azt éreztük, hogy ez a nap valóban hozzájárult ahhoz, amit a rendezvény célkitűzése volt: a találkozásokhoz, a szakmai kapcsolódáshoz, egymás erősítéséhez és ahhoz, hogy egy kicsit megálljunk, reflektáljunk a munkánkra, valamint erőt merítsünk egymás tapasztalataiból.

Külön értékeltük a rendezvény légkörét, amely egyszerre volt szakmailag igényes, ugyanakkor nyitott és emberközeli. Az ilyen alkalmak fontosak ahhoz, hogy a segítő szakmában dolgozók ne érezzék magukat egyedül a mindennapi kihívásokkal.

Köszönjük a szervezők munkáját és azt a gondosságot, amellyel ezt a napot megterveztétek és megvalósítottátok.

Reméljük, hogy a jövőben is lesz lehetőség hasonló szakmai találkozásokra és együttműködésekre.

(Szeretettel és tisztelettel, A Lámpás Alapítvány csapata)

Több információt az alapítványról itt lehet elérni: https://www.facebook.com/LampasFoundation

Örömmel vettem részt idén is a szakmai napon, jó volt újra találkozni régi ismerősökkel, volt kollégákkal. Egy újabb értékes előadás sorozaton vehettünk részt, új témákat feldolgozva, aktuális és segítő foglalkozásúakat érintő kihívásokról, problémákról esett szó. Külön élmény volt a műhelymunka, ahol számomra elég ismeretlen témát dolgoztak fel: mindfulness – tudatos jelenlét volt a téma középpontjában. Érdekesek és izgalmasak voltak a gyakorlatok, amiket a műhelyvezetővel együtt végeztünk. Jó volt megtapasztalni, idén mennyire ” kerek” és jól szervezett volt minden, az időkeret is betartva, családias és meghitt hangulatot éreztem, szép élmény és emlék marad, hasznos információkkal és tapasztalatokkal gazdagodtam.

(Gyöngyi Évi, Caritas Catolica)

Isten kegyelméből már másodszor vehettem részt az április 17-én megtartott szakmai napon a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség alagsorában, mint önkéntes. Már az elöző alkalommal nagyon sok ismerettel gazdagodtam, lelkileg feltöltődtem, de ez a mostani alkalom olyan különleges volt, alig tudom szavakba önteni az érzéseimet. A témakör is olyan volt, ahol közvetlenül érintettek voltunk. Csodálatos volt elmondani az életünk során megtapasztaltakat és egyféle tükröt tartani az ifjabb generációnak. Nagyon érdekes volt a műhelymunkán alkalmazott pszihologiai teszt, mert olyan rejtett dolgokat feltárt, amit nem is gondoltam volna. Számomra hihetetlenül megtisztelő volt ez a részvétel, hiszen nagyon sok ismerettel lettem gazdagabb újra. Az Úr kegyelmében bízva szeretnék még ilyen csodás alkalmaknak a részese lenni. Hála és köszönet a szervezőknek, akik ezt lehetővé tették (az én számomra is). Soli Deo Gloria!

   (Fazekas Amália, önkéntes)

Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy jelen lehettem első alkalommal a Szociális szakmai napon. Teljesen lenyűgözött az egész esemény menete, szervezése. Nagy öröm volt ismerősökkel találkoznom, Szántó Ildikó szociális szakemberrel, a Nagyváradi Alzheimer Café szervezőivel, Mészáros Varga Erzsébettel, a Slash LIGHT Galéria/ Kulturális-Művészeti Egyesület vezetőjével, aki csapatával a  Képek, arcok, történetek c. fotókiállítást nyitotta meg ezen a szakmai napon. Meglepetés és öröm volt minden találkozás. Műhelymunkára a Bonitas Egyesület gyógypedagógusához, Wagner Andrea csatlakoztam, amely foglalkozás elgondolkodtató, hasznos s egyben szórakoztató is volt. A pontot az  I -re a LÁMPÁS Alapítvány,  csak a filmekben láttam hasonlót (persze ez tudatlanságomnak bizonyiteka) a szó szoros értelmében teljesen lenyűgözött mit tesz ez a szervezet. Nagyon nagy szükség van erre a mi városunkban is.

Tiszta szívből köszönöm, hogy jelen lehettem az önök által szervezett konferencián. Kitartást és tovabbi sok sikert kívánok a Pasztorális Irodának .

Őszinte tisztelettel!

(Kővágó Katalin, Gondozók és családok közössége csoportjának koordinátora)

Részt vettem idén a A(z) (ön)Segítés művészete mottójú Szociális Szakmai Napon és nagyon tetszett a szervezés és az előadások is. A szakemberek által tartott előadások megérintőek, mélyek voltak humorral fűszerezve. Hasznos volt a szociális ellátásban aktívan résztvevők szemszögéből is látni, hogy milyen lehetőségeink vannak a fejlődésre. Új ismeretségeket is kötöttem, aminek külön örvendek. Itt találtam meg egy volt kolléganőmet, akit nagyon rég nem láttam.

Köszönöm a szervezőknek a lehetőséget, hogy egy ilyen tartalmas, értékes napon vehettem, vehettünk részt.

(Dallos Aranka, önkéntes)

Hála telt szível gondolok vissza arra az áprilisí napra, ahol nem csak a találkozások öröme gazdagított, hanem a sok értékes elhangzott előadás, értékes szó és megfogalmazott gondolat. Újra megerősődött bennem, Isten szeretete nélkül semmit sem tehetek. Keresnem kell, engednem kell, hogy a Mennyei Atya szeretete betöltsön, és ebből megerősődve tudok helyt állni a mindennapi feladataimban, a munkámban, családomban. Csak így tudok én is másokat bátorítani, segíteni.

A csoportos mühelymunka során jó volt találkozni olyan személyekkel akik hasonló módón gondolkodnak a segitőszakmáról. Egymás szavai által erösődtünk, feltöltődtünk. Idönként jó megtapasztalni a közösségben rejlő felemelő-megtartó erőt. Jelképesen, láttam a tengert, amiben én is egy víz csepp vagyok. Köszönöm szépen a szervezőknek ezt a lehetőséget, ezt a szép napot. Isten áldja a munkájukat.

(Tar Erika, szociális munkás)

Az “Önsegítés művészete” és a “Képek, Arcok, Történetek” kiállítás margójára…
A nagyváradi római katolikus püspöki palotában egy különleges találkozásnak lehettünk részesei, ahol az intézményi szakmaiság és az emberi sorsok találkozhattak. A helyszín szimbolikája – a barokk pompa és az alagsori kiállítótér – keretbe foglalja a szociális munka dimenzióit: a méltóságot és a mindennapi küzdelmet.

A szociális munka ugyanis gyakran egyensúlyoz a protokoll és az improvizáció, a rendszerszintű segítség és az egyéni figyelem között.

Az „önsegítés művészete” kifejezés rávilágít arra, hogy a segítő hivatásban dolgozóknak is szükségük van belső erőforrásokra és technikákra, hogy elkerüljék a kiégést.

A szociális munka nem egy „szürke, láthatatlan” tevékenység, hanem a társadalom alapköve, amely megérdemli a legelőkelőbb környezetet és a legmagasabb szintű figyelmet.

A fotók nem csupán esztétikai élményt nyújtanak: minden egyes ránc, tekintet és kézmozdulat egy-egy élettörténetet mesél el. Itt az elmélet (szociális munka) találkozik a gyakorlattal (az emberrel).

A kiállítás legfőbb érdeme, hogy arcot ad azoknak, akik mellett a hétköznapokban talán elmennénk. A fotográfia eszközeivel kiemeli az egyént az anonimitásból, és méltóságot ad az időseknek és rászorulóknak.

Ez a két esemény kiegészíti egymást. A szakmai nap az eszközöket és a közösséget adja a segítőknek, a kiállítás pedig emlékeztet a célra: az emberre, aki mögött mindig ott rejlik egy történet, egy megélt élet.

A látogató számára ez a program egy belső utazás: az intellektuális feltöltődéstől az érzelmi megrendülésig, majd a felismerésig, hogy a kettő elválaszthatatlan.

(Viktor József, sajtó- és médiareferens, fotós, Slash Light Kulturális-Művészeti Egyesület)

A szociális munka az egyik legnemesebb és legemberibb hivatás. Azok, akik ezt a pályát választják, nap mint nap mások életének jobbá tételéért dolgoznak – gyakran csendben, reflektorfény nélkül, mégis óriási hatással a társadalom egészére. Ők nem csupán segítenek: támaszt nyújtanak a legnehezebb pillanatokban, reményt adnak ott, ahol az már alig pislákol, és hidat képeznek az egyén és a lehetőségek világa között.

Elhivatottságuk, empátiájuk és kitartásuk példaértékű.  

A társadalom működésének egyik alapköve az ő áldozatos munkájuk. Megérdemlik a legnagyobb tiszteletet és megbecsülést, hiszen ők nap mint nap emberségből, türelemből és együttérzésből mutatnak példát mindannyiunk számára.

(Takács Andrea Eleonóra, szociológus és EU szociálpolitikus)

Második alkalommal és nagy örömmel vettem részt, mint önkéntes a Szociális szakmai napon. Vendégeket fogadtam és öleléseket kaptam a sok kedves ismerőstől: így jó kezdeni a napot. Örömmel tapasztaltam, hogy a résztvevőkkel idén is nyitottan és barátságosan kapcsolódtunk egymáshoz. Jóleső érzés volt hozzájárulni a rendezvény gördülékeny lebonyolításához. A közreműködés során ismét sok pozitív élménnyel és értékes tapasztalattal gazdagodtam.
A szociális munka az egyik legnemesebb és legemberibb hivatás. Azok, akik ezt a pályát választják, nap mint nap mások életének jobbá tételéért dolgoznak – gyakran csendben, reflektorfény nélkül, mégis óriási hatással a társadalom egészére. Ők nem csupán segítenek: támaszt nyújtanak a legnehezebb pillanatokban, reményt adnak ott, ahol az már alig pislákol, és hidat képeznek az egyén és a lehetőségek világa között.
Elhivatottságuk, empátiájuk és kitartásuk példaértékű.
A társadalom működésének egyik alapköve az ő áldozatos munkájuk. Megérdemlik a legnagyobb tiszteletet és megbecsülést, hiszen ők nap mint nap emberségből, türelemből és együttérzésből mutatnak példát mindannyiunk számára.

(Takács Andrea Eleonóra, szociológus)

Nekem ez volt az első szakmai nap, amin részt vettem. Nagyon tetszett, tartalmasak voltak az előadások, sok gondolatot viszek magammal:  a bennem levő útra is figyelni kell, nem vagyok egyedül,  vegyem észre a körülöttem levők lelki szükségleteit,  ki nem mondott segélykiáltásokat, Jézus sebei által gyógyulnak meg a mi sebeink, alappillérei vagyunk a társadalomnak, mi segítők.

Ez csak néhány gondolat, de ennél sokkal többet kaptam.

A műhelyek önismeretre késztették, belső számvetésre, de megoldásokat is kínáltak.

Remekül voltak beiktatva a szünetek, melyek lehetőséget adtak a kötetlen beszélgetésekre, ismerkedésre.

És végül, de nem utolsósorban, az étel nagyon finom volt.

Gratulálok a szervezőknek és köszönöm a lehetőséget!

(Kulcsár Rozália, gyógypedagógus)

A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Caritas Catolica, a CE Szövetség és a Dorcas Románia összefogásában született meg idén is a szociális szakmai nap.
ELŐADÓINK
Kiss Márton mentálhigiénés lelkigondozó, kórház lelkész, MentaVárad – Úton lenni (meg)fáradtan
Makai-Dimény Judit szociális munkás, pszichoterapeuta, szupervizor-coach –
A(z) (ön)segítés művészete – szerepek, szükségletek, lehetőségek, tudatosság és személyes felelősségvállalás
Pușcaș Ilona szociális munkás és Vura Ottília koordinátor , Lámpás Alapítvány –
MERJ CSELEKEDNI!- Beszéljünk nyíltan a családon belüli erőszakról
MŰHELYVEZETŐINK
Kondor Zsóka mentálhigiénis lelkigondozó, Granny Program koordinátora, Nagyvárad CE Szövetség és Hegedűs Ilona Caritas Catolica Nagyvárad, képzésben lévő családterapeuta –
Növekedés és/vagy leépülés – az időskor kihívásai. Segítőként hogyan tudok jelen lenni ennek feszültségében az idősekkel végzett munkában?
Wagner Andrea gyógypedagógus –
Amiből erőt meríthetünk – Erőforrások és reziliencia a fogyatékkal élő gyermekeket segítők mindennapjaiban
Pușcaș Ilona szociális munkás, Radu Anita pszichológus és Vura Ottília koordinátor, Lámpás Alapítvány –
Egészséges párkapcsolat a mindennapokban
Molnár Ágnes pszichológus és pszihoterapeuta, MentaVárad és Kiss Márton mentálhigiénés lelkigondozó, kórház lelkész, MentaVárad –
Éber, tudatos jelenlét a gyakorlatban – mi az, ami kívül van és mi az, ami belül
MODERÁTOROK
Kondor Zsóka mentálhigiénis lelkigondozó, Granny Program koordinátora, Nagyvárad CE Szövetség és
Perei Benita szociológus, a Nagyvárad Római Katolikus Püspökség Pasztorális Irodájának munkatársa
A programok során újra lehetőség nyílt a segítő szakmában élők személyes találkozására, szakmai beszélgetésekre, a kapcsolatok építésére, és a közös jövőkép formálására a hivatás területén.

A szervezőcsapat:
Gyöngyi Évi, Hegedűs Ilona, Kondor Zsóka, Perei Benita, Szántó Ildikó