Kedves Testvéreim!
Gyorsan változó világunkban, sokszor nem vesszük észre azt, hogy a rendelkezésünkre álló idő nem csak új kihívásokat és megpróbáltatásokat tartogat számunkra, hanem eddig nem ismert lehetőségeket is, amelyeket felismerve, új lépéseket tehetünk saját kibontakozásunk útján. Így szemlélve mindennapjainkat, nem tudunk csak a jelen pillanatra összpontosítani, hanem a már megélt tapasztalatokból élve, a jövőnket alakítjuk, gazdagítjuk, szépítjük. Olyan ez mint egy mérleg, amely megtart bennünket: a múlt megélésének, a jelen megtapasztalásának, a jövő megálmodásának harmóniájában!
Egyházmegyénk közösségeinek életében is megnyilvánul ez a harmónia. Ezt tükrözik azok a beszámolók, amelyeket év vége felé szoktunk összeállítani, egymással megosztani. Olyan beszámolók ezek, amelyek az életről és az élni akarásról, a hitről és annak gyümölcseiről, kapcsolatokról és egymás felé vetett hidakról, értékekről és értékteremtésről, nem ritkán a szeretetcselekedetek sokféle történetéről állítanak emléket. De nem csak emlékekről van szó az évvégi beszámolókban. Az elért eredmények felbátorítanak az új vállalkozásokra, a megtapasztalt kudarcokban megedződünk a keményebb munkához, a megosztott élményekben pedig az öröm ajándékában részesülünk, mert a hitből fakadó öröm nem elég önmagának. Osztódik és ezáltal növekedik, hogy gyarapodjon az öröm a világban.
Amikor a 2023. év eseményeire gondolunk, Jézus életének egyik története jut eszembe. Két evangélista is megörökítette ez a történetet. Márk a 10. fejezetben, Lukács pedig a 18. fejezetben írja le a vak koldus, Bartimeus történetét, aki értesülve arról, hogy a názáreti Jézus közeledik az úton, felkiáltott és segítséget kért tőle. „Mit tegyek veled?” – kérdezte tőle Jézus. „Hogy lássak!” – jött a válasz Bartimeustól.
Visszatekintve az elmúlt esztendő eseményeire és élményeire, Bartimeus példájára nekünk is ez lehet a kérésünk: „Hogy lássak!”
– Lássam azt a sok jót, amivel Isten megajándékozott engem az esztendő folyamán. Ő volt az, aki sokszor megvédett a veszélyben, megerősített a megpróbáltatások idején, új erőt és lendületet adott az újrakezdésben!
– Lássam azt, hogy megajándékozott mindazzal, amire szükségem volt kibontakozásom útján. Nem volt mindig könnyű felismerni az Ő közelségét, sokszor nehéz volt elfogadni az Ő akaratát, de határtalan türelemmel kitartott mellettem, ezért egy pillanatig sem voltam magamra hagyva.
– Lássam azt, hogy megengedte számomra a békés fejlődés útját, ahogyan az sok embertársamnak nem volt osztályrésze ebben az esztendőben. Békében növekedhettem és szolgálhattam Istent és embertársamat, amikor nem engedtem, hogy a világ csábítása többet jelentsen számomra, mint az én Teremtőm és az én embertársam.
– Lássam azt, hogy nem vagyok a magamé. Egy közösséghez tartozok, egy családnak, egyházi, baráti közösségnek vagyok a tagja, az alkotó része, ahol feladatom a kapcsolatok építése, a közös jó szolgálata, az evangéliumi élet hirdetése, hogy világosság legyek és ne sötétség és homály a világban.
– Lássam azt, mint Bartimeus is látta, hogy az Úr közelsége választ ad életem kérdéseire, gyógyulást hoz és új éltre emel be engem.
Azt kívánom minden kedves jóakaratú testvéremnek és nővéremnek, hogy az igazi látás ajándéka fokozza bennünk a hit fényét, a remény sugarát és a cselekvő szeretet lángját. Engedjük, hogy megérintsen bennünket továbbra is az Úr közelsége, aki meghívott bennünket az ő közösségébe, és felruházott bennünket kegyelemmel, hogy sok jót kezdeményezzünk és tegyünk az üdvösség szolgálatában.
Isten dicsőségére ajánlva eddigi fáradozásainkat, szívből köszönöm mindenkinek az év folyamán kifejtett tevékenységet, a türelemmel gyakorolt szolgálatot, az elfogadást és a felajánlást. Isten tegye teljessé azt, amit az Ő segítségével próbáltunk eddig megvalósítani. Ő kísérjen és vezessen bennünket a Szentlélek hétszeres ajándéka által.
Nagyvárad, 2023. december 2.
Böcskei László, megyéspüspök
(kivonat a főpásztor IX/2023. számú körleveléből)