Szent László Római Katolikus Plébánia Nagyvárad Újváros

A török alóli felszabadulás (1692) után a váradi vár parancsnoksága nem engedélyezte az egyház várbeli építkezéseit – katonai stratégiai megfontolásokból – és a vár környezetében felépült házakat is lebontatta, majd 1714-ben új terepet jelölt ki a Sebes-Körös bal parti városrészének, Újvárosnak. Plébániája 1716-ban alakult, joghatósága az egész városra (Újváros, Olaszi, Velence) kiterjedt, a többi plébánia megalakulásáig. Kegyura a káptalan volt. Temploma 1717-1734 között épült fel és a mai székesegyház felszenteléséig (1780) püspöki székesegyházként is működött. A 18. század folyamán dominánsan polgári jellegű városrész később veszített jelentőségéből, hiszen a püspökség, a káptalan és a rendre letelepedő szerzetes rendek szinte kivétel nélkül a túlparti városrészben építkeztek, illetve a lakosságszám növekedésének tekintetében is jócskán lemaradt Olaszi mögött. A plébániatemplommal szemben – a mai impozáns városháza helyén – helyezkedett el a régi püspöki palota, mely az 1740-es években épült fel. Mögötte ma is látható a régi plébániaház.

Szent László titulusú, szerény méretekkel rendelkező temploma a provinciális barokk stílusában épült, tornya majd csak 1790 után készült el, korábban különálló harangtornya volt.

részletek a templomról