Biserica Romano-Catolică Sfântul Ladislau

Az oszmán megszállás alóli felszabadulás (1692) után a nagyváradi várparancsnokság katonai-stratégiai megfontolásokból nem engedélyezte egyházi épületek építését a vár területén, és elrendelte a vár környékén épült házak lebontását. 1714-ben új területet jelöltek ki a Sebes-Körös bal partján fekvő városrész számára, amelyet Újvárosnak neveztek.

A plébániát 1716-ban alapították, és joghatósága az egész városra (Újváros, Olaszi és Velence) kiterjedt mindaddig, amíg a többi plébániát meg nem alapították. A plébánia kegyura a káptalan volt.

A templom 1717 és 1734 között épült, és az 1780-ban felszentelt jelenlegi székesegyház elkészültéig püspöki székesegyházként is működött. A 18. század folyamán a városnak ez a főként polgári jellegű része fokozatosan veszített jelentőségéből, mivel az itt letelepedő püspökség, káptalan és szerzetesrendek szinte kivétel nélkül a folyó túlsó partján fekvő városrészben építették fel épületeiket. A lakosság számának növekedése tekintetében is messze elmaradt Újváros Olaszitól.

A plébániatemplommal szemben – a mai impozáns Városháza helyén – állt az 1740-es években épült régi püspöki palota. Mögötte ma is megtalálható a régi plébániaépület.

A Szent László tiszteletére szentelt, szerény méretű templom provinciális barokk stílusban épült. A templom tornya csak 1790 után épült meg; korábban a templomtól különálló harangláb állt.

Részletek a templomról